185 éve tört ki a görög szabadságharc

Szabadságharc és belső szakadás

A Bizánci Birodalom 1453-as bukása után a görögség nagy része török uralom alá került. A megszállás visszavetette a gazdaság fejlődését, a parasztokra súlyos adókat vetettek ki, belőlük éltek a török és a hazai földesurak, az ortodox papok. A görög felső réteg, a fanarióták a szultán híveiként a birodalomban magas hivatalokat töltöttek be és bankárként is működtek. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után Törökország defenzívába szorult, a 18. század végétől a kapitalizálódás segítette a görögök nemzeti ébredését. A XVIII. század elején bukkantak fel a törökellenes nemzeti mozgalom első képviselői, a hegyekbe menekült, magukat fegyveres rajtaütésekből fenntartó kleftiszek (rablók). A görögök az ortodox Oroszországtól várták a segítséget, az 1768-74-es orosz-török háború idején lázongás tört ki. A szabadságmozgalom a francia forradalom nyomán kapott új lendületet, amikor Konsztantin Rigasz költő titkos jakobinus szervezetet hozott létre. 1814-ben alakult Odesszában a szabadkőműves jellegű Filiki Etéria (Barátok Társasága), az Ypszilanti hercegek vezetésével, Athénban Joannisz Kapodisztriasz alapított titkos szövetséget.

Delacroix: A khioszi mészárlás

Ali albániai pasa 1819-es lázadása jelentős török erőket kötött le, ezért az Etéria 1820-ban a fegyveres harc mellett döntött. Az első megmozdulás 1821. március 6-án Moldvában volt, de a remélt orosz támogatás elmaradta miatt Alekszandrosz Ypszilanti felkelői júniusra vereséget szenvedtek. Öccse, Dimitriosz a Peloponnészoszon (Moreában) robbantott ki lázadást március 25-én, amely általános törökellenes felkeléssé szélesedett. Bár mindkét oldalon követtek el atrocitásokat, az 1822-es khioszi török mészárlás és több főpap kivégzése után Európa rokonszenve a görögöké lett: pénzt gyűjtöttek számukra, fegyverek és önkéntesek érkeztek az országba. A forradalom a nemzeti függetlenség mellett az agrárkérdés megoldását is célul tűzte ki, így maga mellé állította a parasztságot; vezető szerephez a kereskedő polgárság jutott, a fanarióták kivártak, majd a maguk érdekei szerint próbáltak az eseményekre hatni.

Az első nemzetgyűlés a felszabadított területeken 1822. január 1-jén ült össze Epidauroszban, itt kikiáltották a függetlenséget, alkotmányt szavaztak meg és kormányt alakítottak. Az év során kiverték a törököket Moreából, ám a nép képviselői nem kaptak részt a hatalomból, az a községi elöljárók kezébe került. Polgárháború tört ki, amelyben az Etéria vereséget szenvedett, így nem oldódott meg a föld és a hatalom kérdése, s harc kezdődött az angol- és oroszbarát irányzatok közt. A törökök kihasználták a belső feszültségeket, II. Mahmud szultán Mohamed Ali egyiptomi pasától kért segítséget. Ibrahim, a pasa fia 1824-ben elfoglalta Krétát, 1825-ben majdnem az egész Moreát, 1826-ban bevették Meszolongion erődjét (1824-ben itt halt meg lord Byron angol költő), 1827-ben pedig Athént.

1. Szabadságharc és belső szakadás
2. A nagyhatalmak békéje