Témaparkká válhat Manhattan kulturális öröksége

`A Village meghal` - figyelmeztetett a Village Voice című helyi lap, vagy ahogyan a brit Observer címoldalán olvasható: `New York szíve megszűnt dobogni`.

Már az utcák vonalvezetése is Manhattan ezen egyedülálló részének ellenálló szelleméről tanúskodik. Kacskaringósak és görbék, mert amikor a XIX. század elején a félszigeten a nyílegyenes utcákat kiépítették, a `falu` már kialakult saját életét élte, ami lehetetlenné tette betagozódását. Az indiánok ösvényei és a holland gyarmatosítók földjei mentén létesült utcáknak neve és nem száma van, az ott épült házak alacsonyak. A második világháború után a lakónegyed nagy erővel vonzott magához művészeket, excentrikus alakokat és homoszexuálisokat, akik nyomában azután a háború ellenzői, hippik és beat-csillagok érkeztek. A Greenwich Village-t átszelő Christopher Streeten tartották 1969-ben tiltakozó felvonulásukat a homoszexuálisok a New York-i rendőrség razziái ellen.

Abban az időben havi 30 dollárért lehetett ott lakást bérelni - amint Paul Simon egyik dalában megénekelte. Ma egy ebédre sem telik ebből az összegből. A történelem iróniája, hogy napjainkban a felső tízezerhez kell tartóznia, aki Greenwich Village-ben akar lakni, és ezért a negyed ma már rendkívül homogén, ami igen nagy veszteség. Művészek helyett bankárok, ügyvédek és milliárdos szülők főiskolás gyerekei élnek itt.

Az átalakulást az utóbbi időben különösen látványossá vált: luxus apartmant-házak épültek, sorra nyíltak az előkelő butikok. Régen volt meghitt kávéházak helyén ma jobb esetben a Starbucks presszólánc boltja, rosszabb esetben egyéb üzletek működnek. Turisták tömegei érkeznek autóbuszokon, mert a negyedet a Jóbarátok című televíziós sorozatból ismerik - bár azt Kaliforniában forgatták.

Sokan vélik úgy, hogy ez a fajta átalakulás egész Manhattanre jellemző, és a város úton van ahhoz, hogy olyan cigarettahamu- és a kutyapiszok mentes legyen, mint a floridai Disney World.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)