Kormányzati paranoia hátráltatja a történészek munkáját

A 2001. szeptemberi terrortámadás után a kormányzati nyilvántartó hivatal titkos megállapodást írt alá a Pentagonnal és a CIA-val több ezer olyan oldal átvizsgálásáról és ismételt titkosításáról, amelyet a hírszerzés munkatársai szerint a normális ügymenet szerint is túl gyorsan oldottak fel a titkosítás alól. E megállapodás nyilvánosságra kerülése után a levéltári munkatársak megígérték, hogy nem kötnek több titkos egyezményt a szövetségi hivatalokkal, közzéteszik a visszavonásokat, és olyan eljárásokat dolgoznak ki, amelyekkel újra lehet minősíteni a dokumentumokat. A vitatott program ellenőrzése során viszont az is kiderült, hogy minden harmadik aktát egyáltalán nem kell titkosítani.

Az anyagok titkosítása 2001 novembere után kezdődött az "aggályosnak tartott dokumentumok" program keretén belül, amikor az Igazságügyi Minisztérium arra utasította az irodákat, hogy a kormányzati iratokat csak fokozott óvatosság mellett hozzák nyilvánosságra. Ezután mintegy 1,1 millió oldal anyagot, többnyire szerkesztett havi jelentéseket, vontak ki a forgalomból, amelyek az információáramlás szabadságáról szóló törvény értelmében kerültek volna nyilvánosságra.

A lezárt iratok között van a Szövetségi Katasztrófavédelmi Hivatal (Federal Emergency Management Agency) feltehetően veszélyesnek tartott, hatalmas adatbázisa, amely minden szövetségi esetet tartalmaz, valamint sok egyéb "haszontalannak" tekintett dokumentum, mint például a Colorado folyót felügyelő hatóság 114 éves irathalmaza. Eddig mintegy 2,24 köbméter - mikrofilmen 200 ezer oldal haditengerészeti anyagot zártak le. A levéltárosok szerint a titkosítási programba nagyjából 625 millió oldal kerülhet be, ám a nagy sietségben olyan iratokat is titkosítottak, amelyeknek hozzáférhetőnek kellene lennie.

Néhány esetben ellenőrzés nélkül nyilvánították titkossá az iratokat, mivel az Állami Levéltárnak (National Archives and Records Administration) egyszerűen nem volt ideje az alapos átvizsgálásra. "Tudtuk, hogy nincs időnk, és gyakran a szakértelmünk sem volt meg hozzá" - állítja Steve Tilley, a program felelőse.

Patrice McDermott az informácóáramlás szabadságát képviselő egyesület igazgatója ezért azt kéri az illetékesektől, hogy hozzák nyilvánosságra a titkosított akták listáját. Szerinte inkább a mintegy 400 millió oldalnyi dokumentum publikálásával kellene foglalkozni, nem pedig bizonyos iratok elzárásával. Más kutatók szerint a projekt a titkosság kultúráját erősíti, amely 2001 szeptembere után egyre erőteljesebbé vált. "Mindenki azt szeretné, ha a kormány éber lenne a biztonságot érintő kérdésekben, de azt is szeretnénk, hogy felelősségteljesen is viselkedjen. Nem szabad olyan helyzetnek kialakulnia, ahol a titkosság alapértékké válik" - mondja Steven Aftergood, az amerikai tudósok szövetségének tagja.

A levéltárak az átvizsgálandó anyagot 2002-ben  10 kategóriába sorolták

Kormányépületek és más infrastruktúrák tervei, fényképei vagy térképei Katasztrófavédelem, polgári védelem és a kormányzati információk Nukleáris technológia Fegyvergyártás, biológiai és vegyi fegyverek Az elnök védelme Hírszerzés és hírszerzési tanulmányok Tanulmányok a terrorizmusról és a terrorizmus elleni harcról Természeti erőforrásokra (olaj, urán, víz) vonatkozó információk Minden a terroristák számára felhasználható információ Közel-Keletre vonatkozó információk, potenciális témák

Az AP értesülései szerint a legtöbb titkosított anyag a terroristák számára igen hasznos lehetne, így az például teljesen érthető, ha az 1945 és 1947 között folytatott biológiai fegyverkísérletek anyagai nem elérhetők. Más akták azonban nem tűnnek hasznosnak a terroristák számára. Titkosították az Indiánügyi Hivatal 1960-as iratait is az alaszkai Tlingit és Haida törzsek összeírásáról, mivel azok a CIA szerint társadalombiztosítási számokat tartalmaznak, ami hasznos lehet hamis személyazonosság létrehozásában. Ezenkívül titkosították a Kelet-Tennessee-ben fekvő, ma inkább az amerikai evezősök edzőhelyeként ismert Melton Hill víztározó 1960-as térképét, valamint Lyndon B. Johnson texasi elnöki könyvtárának építészeti vázlatait is.

Tom Blanton, a Nemzetbiztonsági Irattár igazgatója szerint a program rossz oldalról közelíti meg a problémát. "A kormány első ösztönös reakciója a sebezhetőség elrejtése, nem pedig megerősítése. Ez azonban nem tesz bennünket kevésbé sebezhetővé."