Vérbeli demokrata írta az Európai Unió himnuszát

Az összecsapások zenéje

Műveit a felvilágosodás és humanizmus eszméi hatják át s a feltörekvő polgárság szabadságvágyát hirdetik; a zene kifejező erejét a maximumra fokozta a hagyományos keretek szétfeszítésével. Legfontosabbak hangszeres művei, bennük tetőzik a zene klasszikus korszaka. Támogatói révén tehetsége kötöttség nélkül bontakozhatott ki, újszerű muzsikája a szalonokból kitört a tömegekhez. Művészetét sokat támadták, a Mozarton felnőtt ízlés kezdetben nehezen fogadta be nagyléptékű s a tökéletes kifejezésre törő muzsikáját, de a bécsi közönség mindig mellé állt, s ítélete maradandóbb volt, mint a szakma kritikája.

Beethoven újítása zenéjének dualitása, az ellentétek harca a témák közt s azokon belül. Nagy dinamizmus, erős szubjektivitás jellemzi, az egymással ütköző részek egysége tükröződik műveiben. Ő a klasszikusok utolsó nagy alakja, akiktől individualizmusa révén elszakadt. Egyetemessége - mely csak Michelangelóhoz és Shakespeare-hez mérhető - elválasztja utódai romantikus zenéjétől is, bár vele kezdődik ez az irányzat. Művészete áttört a zeneélet korlátain, néptáncokat, utcai nótákat, indulókat, népdalokat, minden zenei anyagot beépített s saját lelke ritmusára gyúrt át, transzcendens régiókba emelve azokat.

Művei a hősök (Eroica, Coriolan, Egmont) s a dübörgő Sors (V. szimfónia) ütközetei, zsarnokság és szabadságvágy összecsapásai. Zenéjében jelen van a természet is (Apassionata szonáta, 6., Pastorale szimfónia). Metafizikai hitet fejez ki egyházzenéje, a Missa Solemnisben istene grandiózus képét alkotja meg. Míg elődei az előadás alkalmaihoz igazodtak, így műveik olykor több változatban, nem végleges alakban jelentek meg, ő szakított a tömegtermeléssel, koncentrált alkotásmódját relatíve kis terjedelmű életműve tanúsítja. Öt zongora, egy hegedű - és egy hármasversenyt, kilenc szimfóniát, nyitányokat (Egmont, Leonora, Coriolan), kísérőzenéket (István király), baletteket, dalokat, kórusműveket komponált. Egyetlen operája a Fidelio, melyhez négy nyitányt írt.

Beethoven a mozikban

Beethoven vérbeli demokrata volt, közismert hogy az Eroica szimfónia Napóleonnak szóló dedikációját széttépte, amikor a címzett császárrá koronáztatta magát. Impulzív természete sokakat megsértett, sokszor fölényes vagy gyanakvó volt, noha rajongott a nagybetűs Emberiségért - mint azt a schilleri Örömóda impozáns feldolgozása érzékelteti a 9. szimfóniában.

Az 1814-es bécsi kongresszus alatt az érdeklődés középpontjába került, ám e hiú ragyogás már nem rázta fel rezignációjából. A 9. szimfónia 1824-es premierjén, háttal állva a nézőtérnek, nem észlelte a sikert, csak a közönség felé fordulva vette észre a zenéjétől mámoros tömeget. Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője 1827. március 26-án halt meg.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)

1. A zaklatott magánéletű virtuóz
2. Az összecsapások zenéje