Beethoven éveken át szenvedett az ólommérgezéstől

A Los Angeles Times két héttel ezelőtti híradása szerint megerősíthető az a korábbi szakértői álláspont, miszerint Beethoven ólommérgezés miatt halt meg. A kérdés csupán az volt, mióta kellett elviselnie a zeneszerzőnek a mérgezéssel együttjáró fájdalmakat, ismerőseinek pedig az ő dühkitöréseit és zaklatott magatartását.

Kaliforniában végzett legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy a kellemetlenségek (emésztési zavar, depresszió, ingerlékenység) több éven át megkeserítették Beethoven és az körülvevők életét. Néhány történész kapcsolatot vél felfedezni a mérgezettség és a komponista egyre romló hallása között, de tudományos bizonyíték erre még nem született.

A zeneszerző és koponyája

Paul Kauffman, a koponyadarabok tulajdonosa a zeneszerző utolsó kívánságát felidézve elmondta, hogy Beethoven is arra vágyott, hogy egyszer fény derüljön titokzatos viselkedésére és rosszullétei okára. "Sokszor volt mérges és együttműködésre képtelen. Az eredmény tiszta vizet önt a pohárba. Most már legalább tudjuk, mi okozta a szenvedéseit" - mondja Kauffman, aki 1993-ban elhunyt nagyanyjától örökölte a csontokat. A tulajdonos azt állítja, hogy bár a családjában rengetegszer beszéltek Beethovenről, ő képtelen volt hinni abban, hogy a darabok tényleg hozzá tartoztak.

Hogy honnan került a normális mennyiségnél jóval több ólom a zeneóriás szervezetébe, máig vitatott kérdés. Talán az ételeiből, vagy az ivóvízből, amiből - a kornak megfelelően - mindig tartott magánál valamennyit egy kis ólomedényben? A kérdés nem lényegtelen, de még megfejtésre vár. A Beethoven által felkeresett mintegy húsz-harminc orvos annak idején nem talált gyógyító megoldást a szörnyű betegségre, így - minden bizonnyal ennek következtében - ötvenhetedik életévét már nem érhette meg a bécsi klasszikus. 1827-ben halt meg.