Vérbeli demokrata írta az Európai Unió himnuszát

A zaklatott magánéletű virtuóz

Beethoven 1770. december 17-én született Bonnban. A család generációkra visszamenően a zenével foglalkozott, nagyapja Leuwenben volt karnagy és basszista, később a bonni udvar muzsikusa, apja udvari énekes a kölni érseknél. Tehetsége korán feltűnt: nyolcévesen már szerepelt zongoristaként, 1782-től tanára helyett orgonált s 13 éves korában három zongoraszonátája jelent meg.

1784-től udvari orgonista, majd zenekari brácsás volt, a maga erejéből, zenekari munkája során képezte magát. 1781-ig járt iskolába, műveltségét a Breuning családban szerezte meg, ahol zenetanár volt. 1787-ben a kölni választófejedelem Bécsbe küldte, itt Mozarttól tanult, de beteg anyja miatt hazatért Bonnba. 1792-ben végleg Bécsbe költözött, az elhunyt Mozart után Haydn lett a tanára, de másoktól is vett órákat.

Az 1794-es francia megszállással bonni támogatása megszakadt, csak bécsi pártfogói szalonjaiban lépett fel. Az arisztokrácia azonban mellé állt: Razumovszky orosz nagykövetnek és Lobkowitz hercegnek írta az 5. és 6. szimfóniát, Esterházy Miklósnak a C-dúr misét, Rudolf főherceg érseki beiktatására a Missa Solemnist. Beethoven ajánláskompozícióiból élt, nem vállalt állást. Alkotásait megfizették, Lichnowsky hercegtől évi 600 forintot kapott. 1800-06 közt a Brunszvik család vendégeként számos művét Martonvásáron írta.

Magánélete nem volt boldog, többször nősült volna, de kapcsolatai megszakadtak. "A halhatatlan kedveshez" írott levelének címzettje talán Antoine Brentano, talán valamelyik Brunszvik-lány volt, s neki írhatta "A távoli kedveshez" című dalciklusát is. 1808-ban Jérome Bonaparte Kasselbe hívta, de pártfogóitól évi 4000 forintot kapott, hogy Bécsben maradjon. 1815-ben öccse meghalt, fiának gyámja Beethoven lett, aki bár apaszerepre vágyott, de erre nem volt alkalmas, vad rajongása miatt a fiú öngyilkosságot kísérelt meg.

Beethoven Európa számos városában koncertezett, de süketsége miatt 1814-ben lemondott a nyilvános szereplésről. Hallászavarai 1795-ben kezdődtek, 1808-ra már erősen nagyot hallott, 1819-re teljesen megsüketült, fel kellett adnia a hangversenyezést és magányos különccé vált. Szenvedéseit érzékelteti Heiligenstadti végrendelete. 1819-től csak írásban tudott érintkezni másokkal, utolsó éveit 400 beszélgető-füzetéből ismerjük. Utolsó útjára tízezren kísérték, köztük Franz Schubert is.

1. A zaklatott magánéletű virtuóz
2. Az összecsapások zenéje