Megadták az angolok a háborús tartozást

Fizessenek a vesztesek!

A modern jóvátételek lehetetlen rendszere az első világháborúval született meg, ahol előbb már a háború során kieső nagyhatalmak is fizetési kötelezettséget vállaltak, majd a versailles-i békék is komoly összegeket indítványoztak. A németeknek például 132 milliárd aranymárkával kellett kárpótolni az antanthatalmakat, ám ennek később alig egy töredékét sikerült kifizetni. Az ekkor megszabott összegeket folyamatosan csökkentették, majd a fizetési határidőket is folyamatosan átütemezték, míg végül a gazdasági világválság hatására 1934-re az összeset elengedték. Érdekesség, hogy az 1929-es Young-terv szerint a németeknek például 1988-ig kellett volna fizetniük.

Ahogy a németek látták Versailles-t

A második világháború után elsőként a potsdami konferencia rendelkezett anyagi jóvátételről: Németországot 20 milliárd dollár kifizetésére büntették, amit főként ipari eszközökben terveztek behajtani. A párizsi békékben is komoly összegek szerepeltek: Olaszország 360 millió dollárt, Románia 300 milliót, míg Bulgária 75 milliónyi büntetést vett a nyakába. A törlesztésekben élen járt Finnország, amely 300 millió dollárt kellett fizessen a Szovjetuniónak, és ezt maradéktalanul teljesítette is.

Magyarország első világháború utáni jóvátételi kötelezettségét az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés VIII. része csak elvileg mondta ki. Bár természetbeni szállításokat Magyarország addig is teljesített, a fizetendő összeget konkrétan a Népszövetség úgynevezett Jóvátételi Bizottsága állapította meg 1923-ban. Ez az összeg 200 millió aranykoronára rúgott, amelyet az eredeti ütemezés szerint még az 1940-es években is fizetni kellett volna. A második világháború után az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény állapította meg a Magyarország által fizetendő jóvátételt, amit később az 1947-es békeszerződés is megerősített. Ennek összege 300 millió amerikai dollár volt, amelyet hat év alatt kellett teljesíteni. A jóvátételi összeg kétharmada a Szovjetuniót, egyharmada pedig Csehszlovákiát és Jugoszláviát illette. Cshszlovákia 1948-ban engedte el Magyarország még fennálló 30 milliós tartozását. (Az összegek mindenhol arra az értékre érvényesek, amikor egy uncia arany 35 dollár értéket képvisel)

A magyar-szovjet jóvátételi szerződés aláírása, 1946. április 6.

A jóvátételi metódust persze többször és többen kritizálták, mivel minden alkalommal csak a vesztesnek kellett fizetnie, ahol a gazdaság a háborúban már amúgy is tönkrement, így ez a győztesek kölcsönei nélkül lehetetlenné tette a fizetést. Nagy-Britannia aktuális példája pedig azt mutatja, hogy volt olyan alkalom, amikor a győztes sem tudott volna támogatás nélkül tovább fennmaradni. A háborús jóvátételek erőltetése a békeévekben kimerítette a gazdaságot, tartósította az alacsony életszínvonalat és hosszú távon nyomorhoz és elégedetlenséghez vezetett. A rendszer legfőbb kritikusa John Maynard Keynes közgazdász volt, aki tanulmányban kelt ki a rendszer gazdaságot károsító hatásai ellen.

Végül pedig egy aktuális példa: az első Öböl-háború után Irak elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 687-es határozatát, amely később 350 milliárd dollár jóvátételt szabott ki az országra. Az összeg az "ételt az olajért" programból született volna meg, ám a behajtásáról a többszöri átütemezés után letettek az amerikaiak (főleg a program visszásságainak köszönhetően). 2004-ben az összeget 18,4 milliárd dollárban határozták meg.

A háborús jóvátételek és kárpótlások ügyét a második világháború óta az ENSZ kezeli és felügyeli. A ma is élő követeléseket és összegeket az alábbi táblázatból ismerheti meg (pdf)!

1. Kölcsönbérlet és államcsőd
2. Fizessenek a vesztesek!