Személyes történetekkel emlékeztek az ukrán holokausztra

Az ukrán holokauszt 65-ik évfordulójára történő megemlékezés alkalmából Viktor Juscsenko ukrán elnök Kijevben fogadja Mose Kacav izraeli államfőt. Harminc ország küldöttsége vesz részt a mészárlás áldozataira történő megemlékezésen. `A holokauszt nem a semmiből kelt ki, hanem lépésről lépésre jött létre. Ezért egész közelről kell górcső alá vennünk az antiszemitizmust, hogy megérthessük, miként keletkezik. Ezt segítik elő az Ukrajában megrendezendő megemlékezések is` - mutatott rá Mose Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke.

Kiállítással emlékeztek az eseményekre

Olekszandr Opengejm, az egyik túlélő négy éves volt, amikor azon a borzalmas napon nagy tömeg közepette - nagymamájával, anyjával, Manyecska kishúgával és Mironscsik bátyjával Babij Jar felé menetelt. Anyja karjában vitte a pólyás Maneskát, a nagymama holmijukkal megrakott talicskát tolt, bátyja pedig kis hátizsákkal menetelt. Apja már régen a Vörös Hadsereg sorsaiban harcolt, amikor Hitler csapatai 1941. szeptember 19-én bevonultak Kijevbe. Kilenc nappal később kiutasították a zsidókat a városból azzal, hogy a rá következő napon okmányaikkal és ingóságaikkal jelentkezzenek Babij Jar közelében, s hogy aki nem tesz eleget a parancsnak, azt agyonlövik.

Menetelés közben különböző híresztelések terjedtek el az otthonukból elűzöttek soraiban. Szembejövők megkérdezték: "Hová mentek? Ott embereket gyilkolnak a nácik". Amikor a család Kijev központjában járt, Maneskát tisztába kellett volna tenni. Mivel azonban anyjuk nem akarta ezt a szabad ég alatt megtenni, Mironsikot elküldték, hogy keresse meg a közelben lakó barátokat. Azok azonban már úton voltak Babij Jar felé, Mironsik pedig nem tért vissza. Erre a család elhatározta, hogy nem mennek tovább, hanem megkeresik a fiút. Nem jártak sikerrel, és végül visszatértek a házba, ahol addig laktak, abban a reményben, hogy majdcsak megkerül.

Mironsik eltűnése megmentette az életüket. A háztulajdonos ugyan nem engedte visszaköltözni őket lakásukba, de menedéket találtak egy városon kívüli kunyhóban. Anyjuk egész idő alatt sírt. Teje elapadt és nem tudta szoptatni kicsinyét. Borzalmas napokat éltek át. Végül befogadta és pincéjében rejtegette őket egy ukrán házaspár egészen addig, amíg a Vörös Hadsereg 1943. novemberben vissza nem foglalta Kijevet. Óriási kockázatot vállaltak ezzel, hiszen ha a nácik megtalálják őket, megölik valamennyiüket. Az őket befogadó házaspár mindent megosztott velük és bátor magatartásukért a háború után felvették őket a "Világ Igazai" sorába.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)