Hippokratész módszere 200 éves hagyományon alapult

Körülbelül i.e. 600-ban elhunyt, negyven éves nő földi maradványai kerültek elő a napokban a görögországi Abdera településen.

A koponya hátsó felének közepén látható lyuk és az azt körülvevő kaparás jellegzetes nyomairól a régészeknek és az orvostudomány képviselőinek azonnal eszébe jutott a Hippokratésznek tulajdonított Fejsérülésekről című gyakorlati kézikönyv egyik leírása. A sebészeti útmutató egyik fejezete ugyanis egy húsz éves fiatal lány fejsérülését írja le nagyon precízen. A jellemzés és a most megtalált nő koponyájának sebesülése pontról-pontra megfelel egymásnak, ezért a szakemberek véleménye szerint a két nő egy és ugyanaz lehet. Az életkorból adódó különbség pedig az első sikeres koponyaműtét egyértelmű bizonyítéka.

A komoly sérülést minden bizonnyal egy felülről becsapódó parittya okozta, s az ütés a fej hátsó részének azt a pontját találta el, ahol a koponyacsont összeforr. Az említett könyv útmutatása szerint az ilyen jellegű törés szakszerű orvosi ellátásakor a legfontosabb a koponya üregébe jutott éles csontdarabok azonnali eltávolítsa.


Ehhez a sebészeti kalauz általában a fejcsont meglékelését ajánlja, viszont a forradáspontnál bekövetkezett csontrepedés esetében ezt kifejezetten tiltja. Helyette a kényes területnek egy kis reszelővel történő, több irányú kaparását ajánlja.

Habár a kezelés pontos rekonstrukciója elsősorban a hippokratészi szövegen alapul, s bizonyos részletei csupán feltevések, azonban a fényképeken is jól látható a sérülés helye és az, hogy lékelés helyett kaparást alkalmazott a sebész. Vagyis mindaz, amit Hippokratész, illetve tanítványai az ő nevében leírtak, már egy legalább kétszáz éve ismert és sikeresen hasznosított módszeren alapult.