Anglia legrégibb női aktja
A különös képet az avatatlan szemlélő bumerángnak nézné, pedig Anglia egyik vezető régésze szerint az ábra Anglia legrégibb aktképe.
Hová tűntek Anglia barlangrajzai?
| Egy rajz a Craswell-szirti barlangból |
A tudósok véleménye mégis megváltozott, mikor a Creswell-szirti műveket felfedezték. A barlang-karcolatok az 1990-es évek közepén felfedezett Boxgrove-i emberrel együtt a brit régészet történetének legfontosabb paleolit-kori leletei.
A Craswell-rajzok felfedezésének története 2002 végén, az Oxfordi Egyetemen elköltött ebéddel kezdődött. Két szakértő az asztal mellett Nagy-Britannia hiányzó paleolit-kori barlangművészetének rejtélyén tépelődött: az emberi evolúciót kutató Dr. Paul Pettitt, és Dr. Paul Bahn szabadúszó régész, Anglia első számú barlangrajz-szakértője.
Bahn abból indult ki, hogy a jégkorszakban Nagy-Britannia és a kontinens között száraz földnyelv volt, és a vadászók-gyűjtögetők fokozatosan betelepülhettek a későbbi szigetekre. Csakhogy míg ezek az egyedek számtalan csontot, eszközt és apróbb műtárgyat hagytak maguk után, barlangvéseteket vagy -rajzokat egyáltalán nem. Ez azért is különös, mert ugyanők művészeti szempontból máshol jóval termékenyebbek voltak: az ő kezüktől származnak az 1940-es években Lascaux-ban és 1994-ben Chauvet-ben megtalált barlangfestmények, illetve az Altamira-barlang 1879-ben feltárt képei is.
"Egy régi és megdönthetetlennek hitt elmélet szerint a barlangi művészet csak Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban létezett, és a felső-paleolitikum más közösségei ezt a tevékenységet nem követték" - mondta Pettitt. "Amikor a barlangi művészetre gondolunk, egyből a festmények jutnak eszünkbe. A barlangi művészet több mint 90 százaléka viszont vésetekből áll. Csakhogy a vésetek, karcolatok a festményekhez képest kevésbé feltűnőek, és a gyakorlatlan szemnek nehezebb észrevenni őket."
A felkelő nap barlangja
Ekkor került a képbe Dr. Sergio Ripoll, a barlangfestmények spanyol szakértője, akivel Bahn már korábban is konzultált. A kutatók immár hármasban megvitatták elképzeléseiket, majd kidolgozták a közös kutatás tervét, melyhez Pettitt szállította angliai helyismeretét, Ripoll és Bahn pedig szakértelmét. Pettitt felállított egy listát a lehetséges helyszínekről, majd a kutatók 2003. áprilisában Sheffieldben találkoztak. A szóba jöhető helyszínek a Creswell-szirt, a Cheddar-szurdok, a Gower-félsziget és a Torquay-ban található Kent-barlang voltak.
Creswell területét 13000 évvel ezelőtt vadászók-gyűjtögetők foglalták el, akik lóra, szarvasra, bölényre, vad marhára és rénszarvasra vadásztak. A három kutató a helyszínen a Church Hole-t, ezt az észak felé néző barlangot választotta kiindulási pontnak. "Sergio 20 perc alatt felfedezte az első képet. Csak úgy ömlöttek belőle a cifrábbnál cifrább spanyol szitkok" - emlékszik vissza Pettitt. Egy sötét folyosóban hamarosan két madár képét találták meg, a barlang szájához visszatérve pedig egy vörös szarvas képét fedezték fel. Itt viszont nem ők voltak az elsők, ugyanis egy 20. századi festékszórós barbár megelőzte a kutatókat, és szakállat rajzolt a szarvasnak - sőt, még a "P. M." monogramot is odabiggyesztette műve mellé.
"Nem tudjuk mikor történhetett, de aki felfedezte Anglia első barlangrajzát, publikálás helyett tönkretette" - mondta Bahn. A trió mégis úgy érezte, a porlepte és kopott festmények képében kincset talált. A tartalom és a forma tipikusan késő kőkori volt, így a képek kb. 13000 évesek lehetnek, ám ezeket az eredményeket hamarosan C-14 vizsgálattal verifikálják majd.
Az igazán forró felfedezés még csak ezután jött. A tavalyi szenzációs leleteken felbuzdulva a kutatók idén júniusban létrákkal és állványokkal tértek vissza a helyszínre. Ekkor bukkantak rá figurális ábrákra - köztük női nemi szervet ábrázoló háromszögekre.
A barlang egyszeriben az egyik leghíresebb és legfontosabb kőkori brit régészeti területté vált - csakhogy a történetnek még itt sincs vége. A csoport néhány hete visszalátogatott a helyszínre, hogy egy komolyabb konferenciára fotókat készítsen. Kora hajnalban érkeztek a terepre, amikor a felkelő nap fénye a barlang tetejét a zseblámpáknál erősebben és más szögből világította be. A tudósok megdöbbenve vették észre a falon előtűnő véseteket.
Hosszúnyakú madár vagy guggoló akt
| Madár vagy női akt |
Kiderült, hogy a barlang egykori lakói úgy vésték bele ábráikat a mészkőbe, hogy követték annak természetes erezetét. "Ezért nem vettük őket észre korábban" - mondta Bahn. "Elég magasan voltak, és nem is gondoltuk, hogy bármit is találunk a mennyezeten. A régészetben ugyanis általában azt találod meg, amit keresel. Persze volt, amit már tavaly is láttunk, ám azt egyrészt fosszíliáknak másrészt a természetes erózió jeleinek gondoltuk. A jégkorban pedig nagyon kevés dekorált barlangmennyezet készült, ezzel a technikával pedig összesen kettő."
A tudósok kb. 90, de legalábbis több tucat különálló ábra napvilágra kerülésében bíznak.
"Számomra a művészi meztelen női ábrázolások a legérdekesebbek" - nyilatkozta Pettitt. "A behajlított térdő, feneküket kinyomó, bumeráng alakú ábrák meggyőződésem szerint ugyanis meztelen nőket ábrázolnak. Én még két hosszú nyakú madárnak is értelmezhető ábráról gondolom úgy, korai aktról van inkább szó. Utóbbi képek talán a nők által a barlangban előadott rituális táncot ábrázolhatják." Pettitt szerint az angliai barlangban talált képek hasonlítanak a jóval bonyolultabb, hasonló időszakból származó németországi leletekhez.
Bahn azonban csak részben ért egyet kollégájával. "A régészet és a művészettörténet nem egzakt tudományok. Ahol Paul stilizált nőket lát, mi csak négy madarat látunk, és ezek közül talán az egyik lehet női alak."
A barlangok a kor közösségeinek életében fontos szerepet játszottak. Gyakran spirituális helyek voltak, ahol a közösség szemében az anyagi világ a szellemi szférákkal találkozott. "A művészet a kisközösségek életében egész másképp működött, mint később" - magyarázta Pettitt. "Jobban beágyazódott a társadalomba, és egy sor, a közösség működésével kapcsolatos szabályt ennek segítségével fejeztek ki." A barlang vitathatatlanul fontos, és a közeljövő kutatásainak is kiemelkedő célpontja lehet, ugyanis eddig alig 14 négyzetmétert tártak fel a mennyezetből.
