Ősi művészet Marokkóból

Meglehet, hogy az eddig ismert legrégibb szobor került elő Marokkóban. A 400 ezer éves, hat centi hosszú kődarab körül rögtön fellángolt a vita.

Tan-Tan tárgy

A legősibb szobor?

A lelet a Tan-Tan város melletti Draa folyó partján 15 méterre a föld felszínétől került elő, csupán néhány centire olyan kőbaltáktól, melyek korát mintegy 400 ezer évre becsülték, s az ún. acheuli kultúrához tartozónak vélik.

Az acheuli kultúra az 1872-ben feltárt franciaországi Amiens közelében lévő Somme á Saint-Acheul lelőhelyén talált kőeszközökről kapta nevét.

A prehisztorikus, mindkét oldalán megmunkált kovakőeszközöket a Homo erectus Afrikában kezdte el készíteni 1,6 millió évvel ezelőtt, és a technológia nem is „fejlődött” tovább csak mintegy 2-3 százezer évvel ezelőtt.

A lelet újabb munícióként szolgál az emberiség szimbólum használatának datálásáról folytatott vitában.

Robert G. Bednarik

A Tan-Tan tárgy eredetileg természetes folyamatok eredményeként alakult ki, de emberi kéz alkotta tovább - állítja a Current Anthropology legújabb számában megjelent cikkében Robert G. Bednarik , a Sziklaművészeti Szervezetek Nemzetközi Szövetségének ( International Federation of Rock Art Organisations ) elnöke.

Cikke kapcsán a BBC-nek nyilatkozva elmondta: „adott egy darab kő, melyet többnyire a természet erői alakítottak ki és van rajta némi emberi beavatkozás, mely már több mint egyszerű változtatás”. Bednarik szerint a "kőemberke" emberi tevékenység nyomait viseli magán: egyrészt vas és mangán tartalmú vörös festék nyomai fedezhetők fel a felszínén, másrészt a kődarabon látható rovátkákat kőeszközzel készítették.

Kognitív régészet

achulei kőeszközök

A régészet egyik ága az emberi kogníció fejlődését kutatja. A kognitív régészet alapvetően a pleisztocén időszakban zajló kognitív fejlődéssel foglalkozik. A sziklarajzoktól az eszközhasználaton át a természetes energiák domesztikálásáig számos területen vizsgálja, hogy az első emberek miként teremtették meg a maguk körül lévő valóságot és mindezek milyen módon kapcsolódnak a mai világképekhez. A kognitív evolúció tehát az episztemológia kérdéseitől elválaszthatatlan, hiszen központi kérdése az, hogy miért úgy kezdtük értelmezni a világot, ahogy.

A kognitív régészet nézete szerint nem történt jelentős változás az alapvető emberi kognitív képességekben a 1.8 millió évvel ezelőtt kezdődött pleisztocén vége - azaz 10500 évvel ezelőtt - óta. Vagyis szemben a paleoantropológiai felfogással, mely szerint a hominidák csontvázmaradványainak tanulmányozása az ember eredetének központi kérdése, a kognitív régészet művelői szerint a csontok bármennyire is sokat mondanak a fizikai evolúcióról, semmit nem árulnak el az emberré válás összetett folyamatairól. Ahogy bármely más élőlény csontvázából sem tudunk meg semmit annak kultúrájáról, viselkedéséről, párválasztási szokásairól, társas rendszeréről.

Szkeptikus hangok

ősi vénuszjelölt

A Tan-Tan tárgy 1999-es megtalálása óta áll a tudományos közvélemény érdeklődésének középpontjában. Stanley Ambrose, az Illinois egyetem antropológusa szerint nincs nyoma az eszközhasználatnak. Bármennyire is csábító, hogy a figurát rögtön művészeti alkotásnak tekintsük, leginkább mégis természetes mállás útján keletkezhetett – állítja Ambrose.

Korábban az izraeli Berekhat Ram-ban 1986-ban megtalált 2-300 ezer éves - a legősibb istennőként beharangozott - kőtárgy kapcsán lángolt fel az ősi művészet kialakulásával kapcsolatos vita. Ebben az esetben egyértelműen kiderült, hogy csak a geológia erői állnak a mestermű mögött.