Gumilabdák, fafaragványok és jádeeszközök kerültek elő az olmékok szent helyéről
Több ezer éves gumilabdák, fából faragott emberalakok, jádeitbalták és még kakaómaradványok is szerepelnek azon a mexikói kiállításon, amely az olmék civilizáció egyik különleges szent helyének leleteit mutatja be. Az El Manatí lelőhelyen csaknem nyolc évszázadon át helyeztek el áldozati tárgyakat, amelyek közül számos a rendkívüli környezeti körülményeknek köszönhetően napjainkig fennmaradt.
- Az El Manatí szent helyen az olmékok mintegy nyolc évszázadon át, i. e. 1700 és 900 között helyeztek el áldozatokat.
- A leletek között 15 ősi gumilabda, jádeitbalták, növényi maradványok, kakaónyomokat őrző kerámiák és ritka fafaragványok is előkerültek.
- Az i. e. 1200–900 közötti időszakból húsz, ceiba- és jobofából faragott emberalak maradt fenn a vízzel telített talajban.
A Veracruz államban fekvő El Manatí a Mexikói-öböl partvidékének olmék központjaihoz, köztük San Lorenzóhoz és La Ventához közel helyezkedik el. A régészek 1988-ban kezdtek komolyabban foglalkozni a területtel, miután a helyiek különös tárgyak előkerüléséről számoltak be a domb lábánál fakadó források környékén.
A vizsgálatok hamar megmutatták, hogy nem hétköznapi település nyomaira bukkantak: a forrásokkal és vízzel átszőtt terület évszázadokon át szent hely lehetett, ahol az olmékok ismételten áldozatokat helyeztek el. A vízzel telített talaj különösen kedvezett a szerves anyagok fennmaradásának, így olyan tárgyak is megőrződtek, amelyek szárazabb környezetben rég elpusztultak volna.
A legkorábbi ismert áldozatokat Kr. e. 1700 és 1500 között helyezték el. A faragott kövek között tök, szúrszop és más növények magvai, kerámiatöredékek, valamint kakaó nyomait őrző edénydarabok kerültek elő. Jádeitből készült baltákat és gyöngyöket is találtak, amelyek alapanyaga a mai Guatemala területén fekvő Motagua-völgyből származott. Ez azt mutatja, hogy az olmék közösségek már ebben az időszakban jelentős távolságokat áthidaló kapcsolatrendszerrel rendelkeztek.
A leletek között 15 gumilabda is előkerült. Közülük hat a lelőhely legkorábbi rétegéből származik, kerületük pedig körülbelül 10 és 33 centiméter között változik. Az ilyen korú gumitárgyak fennmaradása rendkívül ritka, ezért az El Manatíban talált példányok különösen fontos bizonyítékai a gumi korai mezoamerikai felhasználásának. A xalapai kiállításon az egyik labda másolata is látható.
Az áldozatok jellege idővel azonban megváltozott. A Kr. e. 1500–1200 közötti rétegben a régészek szinte kizárólag baltákat találtak, amelyeket egyesével, párokban vagy virágszerű alakzatokban helyeztek el az agyagos talajon.
A legkülönösebb leletek azonban a Kr. e. 1200–900 közötti időszakból származnak. Ekkor húsz, ceiba- és jobofából kifaragott emberalakot helyeztek el a szent helyen. Némelyiket csillogó hematittal vonták be, másokat hematitdarabokkal, botokkal, virágcsokrokkal, illetve gyermekek csontmaradványaival együtt találták meg.
A fából készült szobrok fennmaradása önmagában is különleges: a kezeletlen fa rendszerint nem éli túl az évezredeket, az El Manatít borító nedves, oxigénszegény közeg azonban jelentősen lassította lebomlásukat. A leletek ezért ritka bepillantást engednek az olmékok rituális világába.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint a domb, a források és a környező vizek nem egyszerűen az áldozatok helyszínét jelentették: magának a tájnak is szakrális jelentősége lehetett. Az El Manatíban végzett kutatások fontos adatokat szolgáltattak a szent hegyekhez, forrásokhoz és vízhez kapcsolódó olmék vallási képzetekről.
A Señores del agua, espacios sagrados olmecas című tárlat összesen 90 régészeti tárgyat vonultat fel El Manatí, La Merced és El Macayal lelőhelyeiről. A kiállítás 2026. szeptember 10-én nyílt meg a xalapai Antropológiai Múzeumban, és egy évig lesz látogatható. Egyes eredeti régészeti összefüggéseket háromdimenziós rekonstrukciók segítségével mutatnak be.
