Botrányaiba bukott bele a Spanyolországot a diktatúrából kivezető I. János Károly

Kilenc éve, 2014. június 2-án jelentette be lemondását I. János Károly spanyol király, aki fiának, Fülöp hercegnek adta át a trónt. Egy 2014. elején közzétett felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka már azt szerette volna, ha I. János Károly lemondana a trónról, ugyanakkor a válaszadók kétharmada jó véleménnyel volt a trónörökös Fülöp hercegről, és bízott abban, hogy ő képes lesz helyreállítani a spanyol korona fényét.

„Minden spanyol királya akarok lenni”

Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias 1938. január 5-én született Rómában Barcelona grófjának és Orleans hercegnőjének első gyermekeként. A máltai lovagrend templomában Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa keresztelte meg.

János Károly nagyapjának, a Bourbonok spanyol ágából származó XIII. Alfonz királynak 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor kellett elhagynia Spanyolországot. A család 1941-ben a semleges Svájcba, 1946-ban a portugáliai Estorilba költözött, az ifjú herceg iskoláit Svájcban kezdte. Tízéves korában visszatért hazájába, a katonai, a tengerészeti és a repülőtiszti akadémián is tanult, és mindhárom fegyvernemben tiszti rangot szerzett. Ezután Madridban alkotmányos és nemzetközi jogi, valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1962. május 14-én Athénban vette feleségül Zsófia görög és dán hercegnőt, a frigyből három gyermek született: Elena 1963-ban, Cristina 1965-ben, a trónörökös Fülöp pedig 1968-ban.

A polgárháborúban győztes Francisco Franco tábornok diktatórikus rendszere 1947-ben névleg visszaállította a monarchia intézményét, de az ország király nélküli királyság maradt. Az 1969-ben elfogadott utódlási törvény János Károlyt Spanyolország hercegévé és leendő királyává nevezte ki; a herceg ezután gyakran utazott külföldre hazája hivatalos képviselőjeként, és magánjelleggel sok magas rangú politikai vezetővel találkozott.

I. János Károly két nappal Franco halála után, 1975. november 22-én lépett trónra. A parlamentben elmondott első beszédében a demokrácia visszaállítását tűzte ki céljául, kifejezve óhaját, hogy minden spanyol királya legyen. Az 1978-ban a politikai erők közötti konszenzus jegyében megszületett új demokratikus alkotmány inkább jelképes szerepet adott az uralkodónak, aki fontos helyet töltött be a demokratikus politikai átmenetben. Akadtak ugyan, akik kételkedtek benne, de az utolsó bizonytalankodókat is a maga oldalára állította, amikor 1981. február 23-án az alkotmányos intézményrendszer érdekében fellépve maga törte le a katonatisztek puccskísérletét.

A 190 centiméter magas uralkodó a spanyol mellett angolul, franciául, olaszul, portugálul és katalánul is kiválóan beszél. Szereti a gyors autókat és motorkerékpárokat, lelkes pilóta, síelő és rádióamatőr, kedveli a vízi sportokat. A királyi család több tagja is részt vesz sporteseményeken, maga I. János Károly vitorlázóként az 1972-es nyári olimpiai játékokon 15. helyezést ért el, felesége az 1960-as olimpián, fia az 1992-es barcelonai olimpián indult. Az uralkodó az utóbbi csípőbántalmakkal küszködött, és több csípőműtétet is elvégeztek rajta.

A király az ezredforduló táján egy felmérésben minden idők legnépszerűbb spanyolja lett, de azóta a súlyos gazdasági visszaesés következményeivel küszködő spanyolok bizalma megrendült benne. Szemére vetették fényűző életvitelét, nehezen átlátható pénzügyeit és a politika érzékeny területeire tett kirándulásait. A király lánya, Cristina és férje ellen idén év elején csalás és pénzmosás miatt vádat emeltek, őt azért bírálták, mert a gazdasági válság tetőpontján luxuskörülmények között tett elefántvadászatot Botswanában. Egy év elején közzétett felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka már azt szerette volna, ha I. János Károly lemondana a trónról, ugyanakkor a válaszadók kétharmada jó véleménnyel volt a trónörökös Fülöp hercegről, és bízott abban, hogy ő képes lesz helyreállítani a spanyol korona fényét.

I. János Károly és Zsófia királyné háromszor tettek hivatalos látogatást Magyarországon: először 1987-ben, majd 1996-ban jártak Budapesten, 2007-ben Sólyom László államfő fogadta az uralkodót.

Sokan méltatják a király történelmi szerepét

Lemondásának bejelentése napján több európai vezető politikus és amerikai napilap méltatta I. János Károly történelmi szerepét, amelyet a diktatúrából a demokráciába való átmenet folyamatában játszott.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke történelmi személyiségnek nevezte a spanyol uralkodót. Mint fogalmazott, megindultsággal fogadta a király lemondásának hírét. I. János Károly a demokrácia építője és védelmezője, az európai szellemnek és Spanyolország modernizálásának elsőrendű pártfogója volt uralkodásának 39 esztendeje alatt – mondta Barroso. „A magam és az Európai Bizottság nevében szeretném kifejezni mélységes csodálatomat az általa megtestesített értékek iránt: minden európai számára olyan példakép ő, aki továbbra is ösztönöz minket” – tette hozzá.

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke így fogalmazott: I. János Károly a demokrácia „tartóoszlopa”, a szabadság és a haladás fontos pillére volt. Az európai politikus felidézte: a király szavatolta a békét és az egységet országa számára egy létfontosságú pillanatban, a belső reformok útjára helyezte Spanyolországot, kikövezve számára eközben az európai utat.

Angela Merkel német kancellár rendkívül fontosnak nevezte azt a szerepet, amelyet I. János Károly a demokratikus átmenetben töltött be. Különösen nagyra értékelte a király „hihetetlen mértékű” erőfeszítéseit a Berlin és Madrid közötti kapcsolatok erősítéséért. A kancellár felidézte, hogy gyakran beszélgetett I. János Károllyal, s ezek az eszmecserék – mint mondta – rendkívül elmélyültek és építő jellegűek voltak.

David Cameron brit miniszterelnök a Mariano Rajoy spanyol miniszterelnökhöz intézett üzenetében aláhúzta: I. János Károly sokat fáradozott uralkodása idején annak érdekében, hogy segítse Spanyolországot a demokratikus átmenet útján, ezenkívül nagy barátja volt az Egyesült Királyságnak.

Francois Hollande francia államfő hétfőn telefonbeszélgetést folytatott I. János Károllyal, és úgy jellemezte a lemondott uralkodót, mint aki a francói diktatúrából a demokráciába való átmenet szorgos építőmestere volt. Elio Di Rupo belga miniszterelnök az I. János Károly uralkodása idején Spanyolország és Belgium között kialakult „szoros és meleg kapcsolatokat” méltatta.

A Fehér Ház ugyancsak I. János Károly vezető szerepét emelte ki a spanyol demokrácia történelmi jelentőségű demokratizálási folyamatában. Patrick Ventrell, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője szerint az uralkodó érdeme, hogy a demokrácia felvirágzott országában, lehetővé téve, hogy Spanyolország az emberi jogok védelmezőinek az élvonalába kerüljön, és a NATO feltétlen szövetségesévé váljon.

A The Washington Post című lap a spanyol királynak ugyancsak azokat az érdemeit hangsúlyozta, amelyek révén biztosította, hogy országa az önkényuralmi rendszerről áttérjen a demokráciára. Az újság szerint a király egész nemzetének a vágyát teljesítette. A The New York Times szintén a demokrácia megszilárdítását tulajdonította érdemének, külön emlékeztetve arra, milyen nagy segítséget nyújtott az 1981-es államcsínykísérlet meghiúsításában. A lap kiemelte, hogy I. János Károly uralkodása stabilitást teremtett egy olyan országban, amelynek katalán és baszk szeparatista mozgalmakkal kellett szembenéznie. A The Wall Street Journal külön hangsúlyt helyezett arra, hogy a király számos üzletet karolt fel külföldön.