Bizonyították a Német Lovagrend erdélyi várépítését Földváron
Modern radiokarbonos kormeghatározással tudományosan is bizonyították, hogy az erdélyi Földvár (Feldioara) legkorábbi kőerődítményeit a Német Lovagrend építette a tizenharmadik század elején - derül ki az Archaeological and Anthropological Sciences című folyóirat legfrissebb számából. A több évszázados történelmi vitát lezáró archeometriai felfedezés egyértelmű bizonyítékot szolgáltat a keresztes lovagok kelet-európai katonai építészetének korai kiterjedésére és a barcasági uralmuk alatti kővárépítésekre.
A kutatás a kilencvenes években, majd a 2013 és 2017 között zajlott ásatások során feltárt legalsó, masszív középkori várfalakra fókuszált. A történelmi mészhabarcs kormeghatározása jelentős módszertani nehézséget jelent a szén-dioxid atmoszférából történő lassú, sokszor évszázadokig tartó megkötése miatt, ezért a szakemberek mikroszkopikus kalcitrészecskéket izoláltak a lelőhelyen gyűjtött tizenhárom mintából.
A kalcit tisztaságát FT-Raman spektrometriával ellenőrizték, mielőtt elvégezték volna a gyorsítótömeg-spektrometriás (AMS) radiokarbon-vizsgálatot. A laboratóriumi adatokat az OxCal statisztikai szoftver segítségével vetették össze a régészeti rétegtannal és az írott forrásokkal. A vizsgálat kimutatta, hogy a legkorábbi védművek habarcsanyaga precízen egybeesik a lovagrend 1211 és 1225 közötti rövid barcasági jelenlétével.
A komplex kémiai elemzés nemcsak a Német Lovagrend építkezéseit igazolta, hanem az erődítmény összetett építéstörténetére is rávilágított. Az egykori templom apszisa alól származó egyik habarcsminta a lovagrend érkezését megelőző építési tevékenységre utal, amely feltételezhetően a régióba elsőként betelepülő korai nyugati telepesekhez köthető.
Egy másik, a 13. század közepére datálható minta egybeesik azzal az időszakkal, amikor a ciszterci rend 1240-ben átvette a birtokot. A későbbi rétegekből származó minták a 14. és a 17. századi várkorszerűsítéseket és bővítéseket igazolják, lehetővé téve a vár építéstörténetének rekonstrukcióját a tizenkettedik századtól egészen a tizenkilencedik század elejéig.
Ez is érdekelhet
A Német Lovagrend erdélyi szerepvállalása a középkori magyar történelem egyik legfontosabb epizódja volt. II. András magyar király 1211-ben hívta be a szentföldi tapasztalatokkal rendelkező kereszteseket a Barcaságba, hogy védelmet nyújtsanak a Magyar Királyság délkeleti határvidékén az állandósult kun betörésekkel szemben. Az uralkodói privilégiumokkal felruházott rend azonban hamar túllépte védelmi feladatkörét: német telepeseket hívtak be, és az egyezségekkel ellentétben - a magyar korona megkerülésével - kővárakat emeltek, majd megpróbálták a területet közvetlenül a pápai Szentszék hűbérébe vonni.
A fokozódó függetlenedési törekvések miatt II. András 1225-ben fegyveres erővel űzte ki a rendet a királyságból. A németül Marienburgnak nevezett Földvár az írott források alapján a lovagok politikai és katonai központjaként működött, ám a kőépítmények pontos eredetét illetően eddig megoszlottak a tudományos álláspontok, amely vitát a most közzétett kormeghatározás véglegesen lezárt.
