Az ibériai lovak genetikai öröksége

Az ibériai lovak története nemcsak a félsziget régészeti múltját, hanem a világ lótenyésztésének alakulását is meghatározta. Egy friss, a Nature Communications folyóiratban megjelent nemzetközi kutatás az ősi DNS segítségével rekonstruálta e lovak genetikai pályáját az utolsó jégkorszak végétől az Újvilág meghódításáig. Az eredmények feltárják, hogyan vált Ibéria kulcsfontosságú híddá Európa, Afrika és Amerika lóállományai között.

Az ibériai lovak genetikai öröksége

A klasszikus források már az ókorban dicsérték az ibériai lovak állóképességét és harci értékét. A 2025-ben publikált új kutatás 87 lómaradvány DNS-ét elemezte, amelyek a késő pleisztocén (Kr. e. 25 000) és az újkor (Kr. u. 1800) közötti időszakból származnak. A leletek Ibéria mellett Franciaország, Olaszország, Marokkó és Izrael területéről kerültek elő.

A modern genomikai módszerek 7,12 millió genetikai pozíciót tártak fel, amelyekből részletes kép rajzolódott ki a populációk történetéről. Az elemzés igazolta, hogy az Ibériai-félszigeten fennmaradt egy egyedi lóvonal, az IBE, amely a felső pleisztocéntől a Kr. e. első évezredig létezett.

Az IBE vonal és eltűnésének okai

Az IBE lovak különleges genetikai állományt és egyedi Y-kromoszóma mintázatot hordoztak. Utolsó ismert példányukat Cabezo de la Cruz lelőhelyen (Zaragoza) találták meg, Kr. e. 571 körül pusztult el az egyed. Régészeti környezetük arra utal, hogy vadászat áldozata lett.

A kutatás szerint Kr. e. 1850-től kezdve az IBE vonal keveredett az Eurázsiából érkező, DOM2 néven ismert háziasított lovakkal. A kereszteződések évszázadokon át tartottak, a vaskorban pedig már a háziasított típus vált uralkodóvá. Az IBE a Kr. e. első évezred végére tűnt el, feltehetően nem csupán természetes folyamatok miatt: a pun háborúk és az idegen lovak behurcolása visszafordíthatatlan genetikai átalakulást okozott.

Az ibériai lovak globális hatása

Bár az IBE vonal eltűnt, az ibériai lovak genetikai befolyása messzire nyúlt. Kr. e. 1200 és Kr. u. 500 között az európai és észak-afrikai lovak többsége szoros rokonságot mutatott az Ibériában tenyésztett állatokkal. A félsziget így jelentős tenyésztési és exportközponttá vált.

Ennek régészeti példája Els Vilars (Lleida) erődje, ahol a vaskorban tömeges lótenyésztés és rituális lóáldozatok nyomait dokumentálták. A római korban, majd az iszlám terjeszkedés idején az ibériai állományok Ázsiával és Észak-Afrikával is összekapcsolódtak.

Az Újvilág lovai és az ibériai örökség

Az Al-Andalúz uralma alatt az ibériai lovak keleti génvonalakkal keveredtek. A nagy földrajzi felfedezések idején Spanyolország és Portugália lovait Amerikába szállították, ahol új, fajták alakultak ki. Így az ibériai génörökség az Újvilágban is meghatározóvá vált.

A kutatás egyértelművé teszi: az ibériai lovak története több mint 25 000 éven át összefonódott az emberi civilizáció alakulásával. A háborúk, a vándorlások és a kereskedelem közvetlenül formálták e nemes állatok génállományát. Az új paleogenomikai eredmények nemcsak a lovak evolúcióját világítják meg, hanem a lótenyésztéshez kapcsolódó társadalmi és gazdasági folyamatokat is új megvilágításba helyezik.