Árnyék nélkül - Czimra Gyula életmű-kiállítása 2025. május 23. – szeptember 14.
Czimra Gyula az egyik legegyénibb hangú művész a 20. századi magyar festészet történetében. Különös habitusú, magányos és magának való festő volt, akit azonban műveinek magas színvonala és letisztultsága kora legjelentősebb magyar alkotói közé emel. A Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású kiállítása az életmű közel felét – festményt, szobrot, grafikát és gobelint –, a művész csaknem 180 alkotását mutatja be.
Czimra Gyula műszaki rajzolóként dolgozott, mellette az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamára járt. 1923-tól Párizsban élt, Lucien Simon műtermében tanult, 1926-ban a párizsi Galerie Zodiaque rendezte meg első önálló kiállítását. Franciaországi tanulmányútját nagybányai és szentendrei tartózkodás követte, majd 1934-ben feleségével együtt Rákoshegyen telepedett le, és itt élt 32 éven át, egészen élete végéig. A negyvenes évek második felétől haláláig szinte teljes visszavonultságban festett, kiállításokon nem szerepelt, életében egyetlen tárlatát 1964-ben Rákosligeten rendezte meg az ottani művészetbarát kör.
„Szigorú önkritikus volt, nagyon sok alkotását megsemmisítette vagy átfestette” – emlékezett a felesége. Czimra Gyula életműve így alig négyszáz műre tehető, a Galéria Árnyék nélkül című életmű-kiállítása az életmű csaknem felét mutatja be.
Czimra Gyula alkotásainak zömét az 1920–1930-as és az 1950–1960-as években készítette; életművének nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő részét életének utolsó tíz évében hozta létre. Művészetének egyediségét az adja, hogy korának nagy irányzatai nem hagytak nyomot rajta. Czimra nem az álmokban, nem a történelemben, nem a társadalmi utópiában, nem az elvont formák világában ismerte föl a tökéletességet, hanem az emberi otthon szerény helyiségeiben és szegényes tárgyaiban.
A kiállítás hat szekcióban mutatja be az életművet. Az első egység az 1924 és 1928 közötti évekre fókuszál, amikor Czimra Párizsban és Barbizonban dolgozott barátaival, Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő és Varga Albert festőművésszel. Ekkor jelent meg festészetében a műterem téma, amelyet később sokszor újrafogalmazott. A második szekció 1929 és 1933 közötti szentendrei periódusát mutatja be. Ekkor ért be Paul Gauguin Bázelben és Vincent van Gogh Párizsban látott műveinek hatása: képei kiszínesedtek s a látvány színes egységekre bontott szerkezete határozta meg munkáit.
Az 1938 és 1954 közötti években Czimra visszavonult a festészettől. Rákoshegyre költözött, kertészkedett, de ugyanakkor sokat rajzolt. Finom rajzai a nagy európai stílusok – reneszánsz, barokk, realizmus – elmélyült ismeretéről tanúskodnak. Az 1955 és 1957 közötti években teremtette meg későbbi nagy stílusának az alapjait: a kevés színre redukált, geometrikusan letisztult kompozíciót, valamint a szűkebb otthon csaknem üres képeit. 1960-ig tartó nagy korszaka alatt az életmű legfontosabb művei születtek meg. Az otthon egyre kisebb, de nagyon koncentrált képei; a város kissé naiv, de így is a látvány szerkezetére összpontosító ábrázolásai és a csendéletek és enteriőrök. Az utolsó szekció azt mutatja be, amikor 1960 és 1965 között Czimra festészete a teljes absztrakció irányába mozdult el. A lakás falaiból színes síkok lettek, az otthon tereiből eltűntek a tárgyak, képei a teljes leegyszerűsödésig jutottak el.
A tárlat az életmű minden korszakát felvillantja: az 1924 és 1965 között készült művek hatalmas ívet jártak be a romantikus realizmustól a posztimpresszionista, fauve-os, majd a naiv művészet hatását mutató képekig, később pedig a novecentós alkotásokon át a teljes letisztultságot sugárzó dekoratív-realista, szimbolikus-metafizikus, geometrikus, puritán szobabelsőkig és csendéletekig.
Czimra munkásságának legjellegzetesebb képei az utolsó éveiben alkotott kis méretű festmények, melyeken otthonát örökítette meg. A többnyire üres enteriőrökben csupán egy-egy szék vagy asztalka látható, így e terek nem a valóságos, mindennapi élet helyszíneit idézik meg, hanem egyfajta elmélyülésre késztető, a valóságtól elemelkedő világot teremtenek.
Ez is érdekelhet
A Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítása ráirányítja a figyelmet Czimra Gyula különleges művészetére, melyet a későbbi generációk művészei közül már többen is (Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Károlyi Zsigmond) felfedeztek.
A kiállítás címe – Árnyék nélkül – sejtelmes és sokértelmű: egyrészt utal a világos körvonalak által meghatározott kompozíciókra, az illúziót keltő plasztikus formálás hiányára, az árnyék nélküliségre, a már-már szakrális csend megidézésére. Másrészt utal a művészre: az egyenes, tiszta emberre, aki árnyékok nélkül élt, és aki – visszafogottsága és a művészeti élettől való távolmaradása miatt – úgy tűnt, mintha árnyékban állna. Az alkotófolyamatok, a művészi gondolkodás mintáinak és az életmű történeti alakulásának bemutatásával a művész most végre kiléphet az árnyékból.
