Anna, a kegyetlen cárnő, aki sötétségbe taszította az orosz birodalmat

A hányattatott sorsú leány egy ígéretes házasságból már tizenhét évesen özvegyi sorsra jutott. A gyerekkorában „vesztfáliai sonkának” csúfolt, elhanyagolt lány nem várt fordulatok után lett Oroszország cárnője. Uralkodásának tíz éve alatt kegyetlenségével többszörösen visszaadta mindazt, amelyet a sors elvett tőle, így méltán érdemelte ki a „rettegett” melléknevet. Anna Ivanovna élete egy boldogtalan, kegyetlen orosz cárnő története, aki nem szenvedett hiányt kreativitásban, ha ellenfeleinek megszégyenítése volt a tét.

Hogyan lett Anna Ivanovna „rettegett”?

Anna Ivanovna 1693-ban született V. Iván lányaként, aki noha országának cárja volt, nem rendelkezett valós hatalommal. V. Ivánt a legtöbben nem tartották trónra termettnek: gyakran ült órákon keresztül teljes csendben, és csak a ceremoniális kötelezettségeinek tett eleget, míg fiatalabb féltestvére, Nagy Péter kezében összpontosult a valódi hatalom.

Anna Ivanovna hároméves volt, amikor édesapja meghalt, végérvényesen megerősítve Péter hatalmát. Talán ez a korai esemény is befolyásolta Anna személyiségét, hiszen felnőttként makacs, komor és gonosz természetével érdemelte ki „rettegett” hírnevét.

A személyisége, és a külsejéről alkotott negatív vélemény ellenére 1710-ben Nagy Péter orosz cár tető alá hozta házasságát Frigyes Vilmos, Kurföld (a mai Lettország) hercegével. Anna így írt jegyesének: „Biztosíthatom, hogy semmi sem tenne boldogabbá, mint az Ön szerelmének kinyilvánítása felém. Ami engem illet, osztozom az érzésein. Következő találkozásunk alkalmával – amit lelkesen várok – Isten segedelmével személyesen is lehetőség adódik érzéseim kinyilvánítására”.

Miközben a friss jegyesek esküvőjükön vettek részt, Anna nagybátyja odahaza csúfot űzött a friss házaspárból. Állítólag ez a fiatal herceg tudomására jutott, és egy „ivópárbajra” hívta ki a cárt. A herceg annyit ivott, hogy hónapokkal később meg is halt. A rejtélyes eset igazságtartalmától függetlenül egy dolog biztos: a 17 éves Anna Ivanovna özvegysorsra jutott.

A zsarnok özvegy

Férje hirtelen halálát követően, 1711-ben a törött szívű Anna Ivanovna vált Lettország uralkodójává. Húsz éven keresztül félelemben uralkodott idegen földön. Több mint 300 levelet írt családjának, könyörögve, hogy találjanak neki új férjet. Kérése süket fülekre talált. Noha sosem házasodott újra, egy ennél is váratlanabb esemény következett be: 19 évvel később ő lett az orosz birodalom cárnője.

Trónra lépése az öröklődés szövevényes rendjének kijátszásán keresztül valósulhatott meg. Az 1727 és 1730 között uralkodó, fiatalon elhunyt II. Péter (Nagy Péter unokája) utód nélkül hunyt el, így Anna a lánytestvéreivel, valamint Nagy Péter lányaival együtt a trón várományosává lépett elő.

Végül Anna Ivanovna személyes tragédiáját saját előnyére formálta. A Legfelsőbb Titkos Tanács ideális jelöltnek tartotta őt a trónra, mivel úgy vélték, egy özvegy uralkodót sokkal könnyebben manipulálhatnak majd. Hamar meg kellett tapasztalniuk azonban, hogy tévedtek. Hatalomra jutását követően, 1730-ban Anna feloszlatta a Legfelsőbb Titkos Tanácsot, aki pedig ellenszegült, halállal vagy szibériai száműzetéssel lakolt. Anna Ivanovna az Orosz Birodalom abszolút hatalmú uralkodónőjévé vált.

Jégpalota mint kínzóeszköz

Rettegett Ivanova idős korára sem vált melegszívű uralkodóvá. Az összetört szív és a lettországi száműzetés még keményebbé és bosszúszomjasabbá tette. Miután hatalomra került, figyelmét Mihály Alekszejevics Golicsin hercegre irányította. Hogy mi volt a herceg bűne? Mindenekelőtt ahhoz a nemesi családhoz tartozott, amelynek tagjai befolyásuk alatt tartották a cárnő által elbocsátott Legfelsőbb Titkos Tanács tagjait. Másodsorban pedig boldog házasságban élt feleségével.

Anna Ivanovna elhatározta, hogy megbünteti a herceget, annak ellenére, hogy felesége akkorra már halott volt. A férfit a cárnő udvari bolondjává tette. 1739-ben ezt tetézve összeadta egy Avdotja Ivanovna nevű, meglett korú cselédasszonnyal. A nőt olyan csúnyának bélyegezték, hogy „még a papok is féltek tőle”. Ami ezután történt, bebiztosította Anna Ivanovna kegyetlen uralkodói hírnevét: elrendelte egy jégpalota felépítését.

A jégtömbökből épült palota 25 méter hosszú, hat méter széles és kilenc méter magas volt. Jól kidolgozott lépcső vezetett a hálószobába – ahol természetesen az ágy, illetve a párnák is jégből készültek –, onnan pedig a jeges fürdőszobába, ahol egy elefántszobrot is kivéstek jégtömbből. Elsőre ez az építmény még szépnek is tűnhetett volna, de Anna Ivanovna aljas szándékait volt hivatott szolgálni.

Az újdonsült párnak a palota előtt bohócjelmezben kellett megjelennie, mindezt egy elefánt hátára rögzített ketrecben. Ezután az éjszakát meztelenül a hideg orosz éjszakában a jégből készült hálószobában kellett tölteniük. Anna Ivanovna megjegyezte, hogy ha egész éjjel eleget tesznek házastársi kötelességeiknek, akkor minden bizonnyal nem fagynak halálra. Őrök zárták el a kijáratokat, nem volt kiút: a cárnő otthagyta őket megfagyni.

Hihetetlen, de mindketten túlélték az éjszakát. Avdotja Ivanovna lefizette az egyik őrt, gyöngyből készült nyakláncát ajánlva fel az őr kabátjáért cserébe. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek, mert néhány nappal később tüdőgyulladásban elhunyt.

A szerető és a lassú halál

Anna cárnő uralkodása sötét korszak volt az orosz birodalom történetében, részben azért, mert olyan bosszúszomjas eljárásokat alkalmazott a korábbi tanácstagok ellen, mint a már említett jégpalota, de az is a rovására írható, hogy egy hozzá hasonlóan kegyetlen és nagyhatalmú szeretőt választott magának.

Ernst Johann von Biron, Lettország hercege, valamint a birodalom főkamarása lett 1730-ban, „Rettegett Ivanova” trónralépésének idején. Anna szinte végtelen hatalommal ruházta fel, ő pedig a cárnőhöz hasonló szadista módszerekkel hálálta meg. 1740-ben, Anna halála után megfosztották hatalmától, és halálra ítélték, az ítélet azonban végül nem került végrehajtásra, így hosszú élete csak 1772-ben ért véget. Biron hozzávetőlegesen ezer embert végeztetett ki, és 20-40 ezer embert száműzött Szibéria elhagyatott vidékére.

Nem sokkal a jégpalota megépítése után Anna Ivanovna meghalt. Uralkodásának ideje alatt számtalan hátrányos helyzetű embert alázott meg, adót vetettek ki a bénák és rokkantak után, tovább sújtva ezzel a szegényebb társadalmi rétegeket. Mindemellett irányítása alatt zajlott a törökök elleni háború, ami szintén több ezer ember halálát eredményezte.

Bironnal együtt kegyetlen büntetéseket szabott ki azokra, akik ellentmondtak neki: ilyen volt például az orrtörés vagy a korbácsolás. Egy miniszter a következőképpen írta le a helyzetet: „a cári udvar olyan, mint egy viharba sodort hajó, ahol a kapitány és a legénység tagjai vagy ittasak, vagy mély álomba borultak, mindenféle bizalomkeltő jövőkép nélkül”.

A sors iróniájaként a cárnő lassú halált halt veseelégtelenség következtében. Utóda nem született, kísérlete, hogy testvérének unokáját, VII. Ivánt helyezze trónra, kudarcba fulladt. Helyette Jelizaveta Petrovna Romanova, Anna hatalmi riválisa vette át helyét, viszont Annával szemben Erzsébet cárnő egy népszerű és szeretett uralkodónőjévé vált az Orosz Birodalomnak.