Anasztázia Romanov: a XX. század legnagyobb rejtélye
2019. május 31. 13:01 Múlt-kor
1918. július 17-én kihalt a több száz éves orosz Romanov-dinasztia, amikor a kommunisták II. Miklóst és német származású feleségét, Alexandra Fjodorovnát öt gyermekükkel együtt hidegvérrel lemészárolták. A gyilkosok a holttesteket felgyújtották és a maradványokat jelöletlen sírokba szórták, ám állítólag a legfiatalabb lány, Anasztázia megszökött. Kérdés, hogy a magukat Romanovként azonosító nők csupán hasznot kívántak húzni egy kínálkozó lehetőségből, vagy a bolsevik tettesek a büntetéstől félve nem merték jelenteni a „hibát” és a nagyhercegnő valóban megszökött.
Korábban
A Romanov-ház felemelkedése és bukása
Az 1917-es év októbere több ország életét is megváltoztatta, ám a legjelentősebb változás Oroszországot és annak államszerkezetét sújtotta, amikor Lenin bolsevik forradalma letarolta az évszázados hagyományokon nyugvó cári rendszert. A cári orosz társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok rendkívül elmaradottak voltak, eltekintve néhány előző, XIX. századi próbálkozástól, továbbra is maradtak többnyire a feudális és a cári keretek. A forradalomtól sokan remélték az életkörülmények javulását és a szigorú cári rendszer enyhülését, ám helyette Vladimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin még több nyomort és terrort kényszerített, az első világháborúban már amúgy is megtört országra és a szomszédos államokat bekebelezve létrehozta a Szovjetuniót. Nem volt kérdés, hogy a cári dinasztia nem hogy a hatalomról le kellett, hogy mondjon, de egy munkás- és proletárállamban létjogosultságuk sem volt.
A család 1613 óta töltött be az uralkodói szerepet Oroszországban, ekkor választotta cárrá az orosz duma, más néven az akkori parlament, azaz nemzetgyűlés a 16 éves Mihail Romanovot, akit ettől a jeles naptól fogva az I. Mihály név illetett meg. 1917-re már több Romanov is megfordult a trónon. II. Miklós 1894-ben kapta meg a lehetőséget a kormányzásra, ám meglehetősen felkészületlenül foglalta el pozícióját, ami nem kedvezett az ország állapotának. Az orosz társadalom hamar felismerte, hogy a cár keménykezűsége ellenére nem képes javítani a gazdasági és szociális válságon, ebből következett, hogy az első világháború alatt már őt okolták a gyenge hadseregért és a megélhetési nehézségek miatt. A problémákat a gazdasági instabilitás és az éhezés tovább súlyosbította, a folyamat pedig olyan mértékben elfajult, hogy az ország egységesen vonta kétségbe Miklós vezetői képességeit, majd a muzsikok és dolgozók fellázadtak, ekkor ugyan még Lenin részvétele nélkül.
Anasztázia és a házi őrizet
A gyermek 1901. június 18-án látta meg a napvilágot, csupán 17 évet élhetett a bolsevikoknak és valószínűleg apja lehetetlen politikájának köszönhetően. Nevelőnője és a palota személyzete leírása alapján egy élénk, gyors észjárású, csintalan lány volt, akihez legközelebb nővére, Marija állt, még szobájuk is közös volt. A háború alatt sebesült katonákat látogattak a kórházban, ezalatt a lányok élete békésen telt a Carszkoje Szeló falai közt egészen 1917-ig, amíg egyre erőteljesebbé nem vált a munkásosztály haragja, Miklós márciusban pedig le kellett, hogy köszönjön a trónról. Később Kerenszkij a szibériai Tobolszkba szállíttatta mindannyiukat. Még ezen év februárjában kerültek Jekatyerinburgban házi őrizet alá, a palotát a család ettől kezdve nem hagyhatta el.
A család brutális kivégzése
1918. július 17-én reggel az egész családot a pincébe vezényelték, majd az ajtót rájuk zárták, hogy Jakov Jurovszkij és a Cseka különítményesei végezhessenek a dinasztiával. A gyerekeknek azt mondták, álljanak össze egy családi fénykép erejéig, aztán az őr belépett és halálra ítélte őket. Az ítéletet a tettek azonnal követték, a cárt egyenesen mellkason lőtték, a helyiség vérfürdővé vált. Talán Miklós volt a legszerencsésebb az áldozatok közül, ugyanis Marija a ruhájára varrt ékszerek által védve volt a mellkasát ért lövésekkel szemben, ebből fakadóan a következőket szenvedte el: a lövöldözés során a lányt combján érte egy találat, majd a földön fekve lekaszabolták egy 20 cm hosszú bajonettel. Tatjána, a másik lánytestvér megpróbálkozott a meneküléssel, ám esélye sem volt, hátulról azonnal fejbe lőtték. Leninnek egyébként személyes indíttatása is volt brutális parancsára, ugyanis testvérét II. Miklós kivégeztette egy ellene irányuló összeesküvés miatt.
Állítólag Anasztáziát készültek utolsóként lemészárolni, amikor egy részeg őr őt is bajonettel akarta mellkason szúrni, ám a fegyver annak az őrnek a fejét találta el, aki pisztolyt fogott Anasztáziára. A kivégzés a jelentések szerint összesen 20 percet vett igénybe. A hallottakat levetkőztették, meggyújtották, illetve savval leöntötték, majd dolguk végeztével egy bánya aknájába szórták a maradványokat, melyek rejtve maradtak az elkövetkező 61 évben. Időközben egyre-másra tűntek fel a különböző imposztorok Anasztázia Romanov bőrébe bújva, így keltek szárnyra a pletykák, hogy a fiatal lány megmenekült a kivégzéskor.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
