Amikor végtelenítve szólt a borscs receptje a világűrben

Az Apollo–12 legénysége Forrás: NASA

Évtizedek óta az emberiség egyre messzebb merészkedik a Naprendszerben, felfedezve a hét „testvérbolygót” holdjaikkal együtt, valamint megszámlálhatatlan aszteroidát. Mindezt azonban távolról tesszük: az utazást nem emberek, hanem űrszondák végzik. Bár az emberiséget mindig is izgatta a világűr, még nem távolodott el igazán messzire a Földtől, robotok már eljutottak a pokolian forró Vénusz felszínére, bejárták a Mars lankáit, sőt pattogva haladtak végig aszteroidákon. Az űrhajósok útja azonban korántsem volt egyenes: kudarcok, váratlan fordulatok és meglepő helyzetek kísérték.

Szendvicscsempészet a Gemini–3 fedélzetén

John Young, a Gemini–3 pilótája viccesnek gondolta, hogy a hivatalos, vákuumcsomagolt ételek mellett titokban magával visz a fedélzetre egy köménymagos marhahúsos szendvicset is 1965-ben. Társa, Gus Grissom alig harapott bele, amikor a kenyérmorzsák súlytalanságban szétrepültek a kabinban. Ez azonban nemcsak vicces, hanem veszélyes is volt: a morzsák műszerekbe kerülhettek volna. A NASA a küldetés után szigorította az élelmiszerek fedélzetre vitelének szabályait, de az eset örökre megmaradt a humoros űrtörténetek között.

Ez volt a hivatalos menü Forrás: NASA

A Viking–küldetés csapatfotója

Az 1970-es években a NASA célkeresztjében a Mars állt. A Viking–1 és Viking–2 űrszondák feladata az volt, hogy az emberiség történetében először panorámafelvételt készítsenek a Vörös Bolygó felszínéről.

A küldetés jelentőségét ismerve Thomas Mutch, a Viking tudományos csapatának vezetője megdöbbenve hallotta, hogy a mérnökök úgy küldenék a kamerát a Marsra, hogy nem készítettek vele próbaképet. A fejlesztőcsapat biztosította: ha minden alkatrészt külön tesztelnek, a rendszer egésze működni fog – Mutch azonban szkeptikus volt. Végül hosszas unszolásra engedélyezték neki a próbaüzemet.

Először az ITEK parkolójában készítettek egy gyors felvételt, majd a több millió dolláros felszerelést egy furgonba pakolták, és egy nemzeti parkba vitték, hogy „Mars-szerű” környezetben is teszteljék. A sikeres próba után a csapat egy tréfás csapatképet is készített: a lassú pásztázású kamera miatt volt idejük a felvétel hátterében körbefutni, így többször is rákerültek a képre.

„Puki” jelentés a Holdról

Az Apollo–10 fedélzetén, 1969-ben John Young egyszer csak rádión jelentette Houston felé, hogy „gázképződés” történt a kabinban – magyarán szólva: pukizott egyet. A mikrofon érzékenysége nem rögzítette magát a hangot, de a kollégák reakciója, valamint a kabinban terjengő szag nyilvánvalóvá tette az esemény természetét. A jelentésekben katonai protokollt használó földi irányítók nevetve reagáltak a váratlanul közvetlen közlésre, a beszélgetés pedig azóta a NASA archívumának egyik legemberibb és legmosolyfakasztóbb dokumentuma.

Csótány a fedélzeten

Az Apollo–12 indítását megelőző előkészületek során a parancsnoki modulban a mérnökök észrevették, hogy egy váratlan potyautas, egy csótány is helyet foglalt a fedélzeten. A legénység – Pete Conrad parancsnok, Richard F. Gordon és Alan L. Bean – többször is próbálkozott az állat elfogásával, de a súlytalansághoz hasonló zárt kabinkörnyezetben ez nem bizonyult egyszerű feladatnak, és a csótány eltűnt a műszerek között. Bár elvileg veszélyt is jelenthetett volna, a három űrhajós inkább humorral közelítette meg a helyzetet, és a „küldetés negyedik tagjaként” emlegették a hívatlan vendéget. A leszállás után, egy sajtótájékoztatón Pete Conrad poénosan egy fehér kartonra szúrt játékcsótányt mutatott fel a kameráknak, ezzel utalva a rejtélyes rovarra, amelynek valódi sorsa azóta is ismeretlen, és az űrtörténet egyik apró, de annál szórakoztatóbb legendája maradt.

Az Apollo-12 két űrtörténetbe is beírta magát Forrás: NASA

Playboy a világűrben

Ugyancsak az Apollo–12 küldetéshez tartozik egy apró tréfa is, amit a tartalék csapat eszelt ki 1969-ben: a misszó hivatalos dokumentációjának lapjai közé a Playboy-középső oldalait rejtették. Így, amikor Alan L. Bean átlapozta azokat, Miss December 1969-es fotójára bukkant, alatta a vicces utasítással: „Ne feledd – számolj be a protuberanciákról.” (A protuberancia latin eredetű szó, kiemelkedést, domborulatot jelent.) A helyzet különösen pikáns volt, mivel minden szót rögzített a kommunikáció.

Fagyott vizelet a Discovery oldalán

1984-ben a Discovery űrrepülőgép egyik küldetése során különös és kellemetlen problémával szembesült a legénység: az egyik vizelettároló rendszer eltömődött, és a kifagyott tartalom lassan egy hatalmas, több tíz kilós jégtömbbé állt össze a hajótest külső részén. A mérnökök attól tartottak, hogy visszatéréskor ez a kemény, szabálytalan alakú tömeg leválik, és nagy sebességgel a hőpajzsnak csapódva komoly sérülést okozhat. A legénység napokon át próbálta különféle manőverekkel és eszközökkel eltávolítani a szokatlan „űrszemetet”, végül sikerült letörni a jégdarabot, amely lassan elsodródott a világűrben...

Egy űrhajó illemhelye Forrás: Wikipédia / Svobodat - CC BY-SA 3.0

Zond–5: a szovjet megtévesztés

1968 szeptemberében a szovjet Zond–5 űrszonda történelmi jelentőségű repülést hajtott végre: teknősöket, növényeket és más élő szervezeteket szállítva megkerülte a Holdat, majd visszatért a Földre. A küldetés során azonban a szovjet mérnökök egy különös tréfát is bevetettek: a rádióadásokon keresztül emberi beszédet sugároztak, mintha valódi kozmonauták tartózkodnának a fedélzeten. A szövegben rutinszerű repülési jelentések hangzottak el, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat a Holdhoz vezető versenyben. A megtévesztés annyira élethű volt, hogy rövid időre az amerikaiak körében is felmerült a gyanú: talán valóban embert küldtek a Holdra. A trükk végül lelepleződött, de a hidegháborús űrverseny egyik legmerészebb és legszellemesebb akciójaként vonult be a történelembe.

Voskreszenszkij és a sugárzó anyag

Leonid Voskreszenszkij, a legendás Szergej Koroljov vezette szovjet rakétatervező iroda egyik meghatározó mérnöke, híres volt vakmerő, már-már színpadias gesztusairól. Egy alkalommal, egy rakéta előkészítése közben a jelenlévők észrevették, hogy a hajtóműből vagy az üzemanyagrendszerből mérgezőnek vélt folyadék szivárog. A mérnökök és technikusok aggódva figyelték a helyzetet, amikor Voskreszenszkij mindenkit meglepett: odalépett, ujját a csöpögő anyagba mártotta, majd nyugodt mozdulattal megnyalta.

A gesztus célja az volt, hogy a saját testén mutassa be: a folyadék nem veszélyes, s így megnyugtassa a feszült csapatot. A szemtanúk beszámolója szerint a teremben döbbent csend lett úrrá, majd Voskreszenszkij arcán elégedett, kissé diadalittas mosoly jelent meg. Az eset máig vitatott: a történet egyik változata szerint valóban lenyalta az anyagot az ujjáról, míg egy másik – talán józanabb – verzió szerint csupán megérintette, hogy érzékeltesse, nincs közvetlen egészségügyi kockázat. Bárhogy is történt, a jelenet beépült a szovjet űrprogram legendáriumába, Voskreszenszkij pedig azóta is a hidegvérű mérnöki önbizalom egyik emblematikus alakjaként él az emlékezetben.

Emlékmű a Marson

Steven Gorevan, a Honeybee Robotics mérnöke épp a cég manhattani irodájába tartott 2001. szeptember 11-én reggel. Gorevan kerékpárján közeledett az irodához, amikor 8:46 perckor a feje fölött rendellenesen alacsonyan repülő gépet meghallotta. Pár másodperccel később a Boeing becsapódott a World Trade Center északi tornyába – alig hat háztömbnyire onnan, ahol Gorevan állt.

Steve Kondos, a JPL mérnöke, aki a csapattal dolgozott, azon tűnődött, hogy a tornyok roncsainak egy részét is belefoglalhatnák-e a műszerekbe, amiket a Marsra akartak küldeni. Ezért a Honeybee Robotics csapata kapcsolatba lépett New York polgármesterének irodájával. Pár nappal később egy kis dobozt kaptak, benne a két torony acélszerkezetéből származó, elgörbült és elszíneződött fémforgácsokkal. A mellékelt kézzel írt üzenet mindössze ennyit tartalmazott: „Néhány törmelék a 1-es és a 2-es toronyból...”

A Honeybee mérnökei ezeket a fémmaradványokat két apró kábelvédőbe építették be, amelyek a kőcsiszoló eszközöket védték a fúrás és csiszolás közben. Mindkét darabot egy apró, ragasztott amerikai zászlóval díszítették. Amikor 2004-ben a Spirit és az Opportunity rover a Marsra érkezett, ezek az emléktárgyak is velük utaztak. Bár a két holdjáró már rég befejezte működését, ma is a Mars felszínén állnak – egy másik bolygón őrizve 9/11 áldozatainak emlékét. Ez a gesztus nemcsak műszaki érdekesség, hanem az emberi történelem és az űrkutatás ritka, megható találkozása.

Ezen a holdjárón vannak a WTC maradványai Forrás: NASA/JPL/Cornell University

Ivan Ivanovics és a borscs

A Korabl–Sputnik–5 (Sputnik–10) 1961-es tesztrepülésén egy élethű bábut - akit Ivan Ivanovicsnak neveztek el -, egy Zvezdocska nevű kutyát, valamint békákat, majmokat, egereket, patkányokat, növényeket, tévékamerákat és tudományos eszközöket szállított. A bábunál volt egy magnószalag a kommunikációs rendszerek tesztelésére. Annak érdekében, hogy a független rádiósok, illetve az amerikaiak ne gondolják, hogy egy legénységgel ellátott műholdfelderítő küldetésről van szó, a felvételek szándékosan árulkodó jeleket tartalmaztak: kóruséneket játszottak be, egy férfihang pedig a borscs receptjét ismételgette végtelenítve. Csakhogy az adást figyelők között nem sokan tudtak oroszul...

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• A hatalom árnyékában: Kádárné különös története
• Számos véletlen következtében indult el Cseh Tamás karrierje
• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége