Amikor egy elmebeteg ügyvéd megölte az amerikai elnököt

1831. november 19-én született Ohio államban, egy telepes házaspár öt gyermeke közül legfiatalabbként. (Ő volt az utolsó azon elnökök sorában, akik még a terjeszkedés közben, „faházban születtek”.) Apját kétéves korában elvesztette, anyja nevelte fel tisztes szegénységben. A gyerekeknek igen korán dolgozniuk kellett, így évente csak három hónapot járhattak iskolába. Garfield tizenhat évesen Clevelandbe ment, ahol tanulmányai költségét matrózként, illetve hajóvontató öszvérek terelésével, később iskolatársai tanításával teremtette elő. 1856-ban tanári diplomát szerzett, s Hiram városában egy középiskolában helyezkedett el, amelynek egy évvel később már igazgatója volt.

Ekkoriban már javában politizált, az akkoriban Amerikát megosztó rabszolgaság kérdésében az intézmény kiterjesztése ellen, az államok jogainak ügyében az Unió megerősítése mellett foglalt állást. Az 1854-ben alapított Republikánus Pártba lépett hát be, és ennek színeiben választották be Ohio állam szenátusába. A serény férfiúnak arra is maradt ideje, hogy 1858-ban megnősüljön és nem sokkal később az ügyvédi vizsgát is letette.

A polgárháború kitörése után jelentkezett a hadseregbe, s - főként tanítványaiból - önkéntes csapatot állított fel. A katonai tudományokat menet közben sajátította el, embereit kezdetben állítólag kézikönyvvel a kezében dirigálta. Tudományát hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatta: 1862 januárjában Kentucky államban megvert egy kisebb konföderációs sereget. Bár a csata nem volt túl jelentős, a gyéren csordogáló északi sikerek idején tette nagy visszhangot keltett, Lincoln elnök dandártábornokká nevezte ki. Katonai hírneve egyre nőtt, több csatában vett részt és 1863-ban vezérőrnaggyá nevezték ki.

Szülőállamában 1862-ben kongresszusi képviselőnek választották, s ő Lincoln kérésére rangjáról lemondva elfoglalta helyét a törvényhozásban (az elnöknek ugyanis tábornokból volt éppen elég, hűséges és tehetséges képviselőből viszont hiányt szenvedett.) Garfieldet ezt követően 18 évig újra- és újraválasztották, 1876-tól ő lett a republikánusok képviselőházi vezetője. Tekintélyén még az sem ejtett csorbát, hogy Ulysses S. Grant elnöksége idején belekeveredett egy vasúti panamába, igaz az ellene felhozott vádakat hitelt érdemlően nem sikerült igazolni.

1880-ban szenátorrá választották, ám mielőtt helyét elfoglalhatta volna, váratlanul a Republikánus Párt elnökjelöltjének választották. Az elnökjelölő gyűlésen ugyanis a két esélyes jelölt - Grant volt elnök és James Blaine maine-i szenátor - támogatói egyensúlyban voltak, a patthelyzet feloldásaként végül a 36. szavazáson mindannyian a „sötét ló” Garfieldre voksoltak. Bár a választási kampány idején a demokraták előráncigálták a vasúti panamát (plakátokra, házfalakra írták, újságok címlapjára nyomtatták a 329-es számot, ahány dollárt Garfield állítólag elfogadott kenőpénzként), nem jártak sikerrel. A szavazatok számát tekintve Garfield csak tízezerrel kapott többet, mint ellenfele, a szintén polgárháborús tábornok Winfield Scott Hancock, de az elektori testületben kényelmes többséget szerzett.

Az Egyesült Államok huszadik elnöke 1881. március 4-én foglalta el hivatalát. Rövid ténykedése során főként a megosztott Republikánus Párt békítgetésével volt elfoglalva: az alelnöke, Chester A. Arthur vezette frakció ugyanis ellenezte a Garfield által tervbe vett közszolgálati reformot és a polgárháborúban vesztes Dél enyhébb kezelését. Garfield a kinevezések kapcsán konfliktusba keveredett pártja legbefolyásosabb személyeivel, és győzött. Diadalát azonban már nem tudta kiaknázni: 1881. július 2-án merényletet követtek el ellene.

Az elnökre a washingtoni pályaudvaron lőtt rá kétszer egy elmebeteg ügyvéd, aki nem kapta meg az általa megpályázott párizsi konzuli tisztséget. (Mivel a tettes a Republikánus Pártnak az elnökkel szembenálló szárnyát és az alelnököt éltette, elterjedt az az alaptalan gyanú, hogy Arthur bérelte fel.) Az egyik lövedék csak Garfield karját súrolta, a másik azonban hátába fúródott és sehogy sem találták. Az elkeseredett orvosok végül a telefont feltaláló Bellt is elhívták, aki maga készítette fémdetektorral vizsgálta át az elnök testét. A golyó így sem lett meg, mert - mint később kiderült - az akkoriban ritkaságnak számító fém ágyváz miatt a készülék használhatatlannak bizonyult.

Az elnök egyre betegebb lett, magát a lövést még túlélte volna, azonban a sebében csupasz kézzel turkáló orvosok miatt vérmérgezést kapott és ebbe 1881. szeptember 19-én belehalt. Ő maradt leghosszabban életben azon amerikai elnökök közül, akik merénylet áldozataivá váltak, és belehaltak sérüléseikbe. (Szakértők szerint akár csak húsz évvel később is könnyedén felépült volna.) Merénylőjét 1882-ben - hiába volt szemmel láthatóan beszámíthatatlan - halálra ítélték és kivégezték. A következő elnök Chester A. Arthur lett, a meggyilkolt elnök egyik fia Theodor Roosevelt alatt belügyminiszterségig vitte.

Garfield volt az Egyesült Államok második meggyilkolt, egyben a második legrövidebb ideig hivatalban lévő elnöke, s a negyedik, aki hivatalában halt meg. A mai napig ő az egyetlen, akit közvetlenül a Képviselőházból választottak meg, és az egyetlen, aki egyszerre volt képviselő, megválasztott szenátor és megválasztott elnök. Érdekesség, hogy mindkét kezét kiválóan használta: képes volt arra, hogy a jobbal latinul, a ballal pedig görögül írjon egyszerre.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

őszi különszám
Múlt-kor magazin 2022

• Lenyűgöző történeteink – Megjelent a Múlt-kor 2022. őszi különszáma
• Atomkatasztrófa Csernobilban
• Anglia ébresztőóra-emberei
• Tánc a túlélésért
• A legyőzhetetlen Gerevich Aladár
• Ha megmozdul a magyar föld
• A Post-it születése
• Az első magyar híd a Duna fölött
• Dobozos (s)öröm