Amatőrök bukkantak egy istennő szoborra

Római kori istennő ábrázolást találtak önkéntes segítők egy közel kétezer éves katonai erődben Észak-Angliában.

Vindolanda gyakran szerepel a hírekben, hiszen egy igen gazdag lelőhely – legutóbb egy falloszt fedeztek fel itt. Most azzal került a figyelem középpontjába, hogy a mitikus Hadrianus-faltól mindössze néhány méterre előkerült egy dombormű.

Húsz éve ássák a földet

Nemcsak a lelet régisége és minősége rendkívüli, hanem az is, hogy ki találta meg. A Vindolanda jótékonysági szervezet 1970-es alapítása óta fogad önkénteseket, akik mindent elvégeznek a helyszíni felvételektől a fizikai ásásig. A 69 éves Dilys Quinlan az egészségügyben dolgozik, míg 68 éves férje, Jim mérnök a liverpooli városi tanácsnál. Több mint két évtizede csatlakoztak a helyszínt feltárók csapatához, és igazi főszereplőkké váltak, amikor észrevették a domborművet a törmelékben.

Niké, csak kisebb

A figura mindössze 47 centiméter magas, de jelentősége óriási. A kőszobor a győzelem istennőjét, a római panteon egyik alapvető alakját ábrázolja (a görögöknél ő Niké), akit a csatatéren elért sikerrel és a birodalmi diadal eszméjével hoztak összefüggésbe. A régészek úgy vélik, eredetileg egy nagyobb dombormű része volt, talán egy boltív vagy az erőd monumentális bejárata fölött.

A leletfontosságát növeli a kontextus is. Az építmények, amelyek között a figura felszínre került, Kr. u. 213 körül keletkeztek, közvetlenül a Severus-dinasztia britanniai hadjáratai után. Az istennő elhelyezése szimbolikus értékkel bírhatott: a visszaállított rend, a helyi ellenállással szemben érvényesített római hatalom és a birodalom határát őrző katonákban megtestesülő büszkeség gondolatát közvetíthette.

A győzelem megtestesítője

A győzelmi istennő felfedezése újabb példája annak a kulturális összetettségnek, amely ezeket a településeket jellemezte. Merthogy a római erődök a szimbolikus reprezentáció központjai is voltak, ahol a művészetet és az építészetet politikai és vallási értékek érvényesítésére használták.

Első pillantásra a lelet egyszerű dísztárgynak tűnhet. Szimbolikus töltete azonban erőteljes. A római hadseregben a győzelem képei mindenütt jelen voltak: érméken, zászlókon, emlékműveken, templomokban. A birodalom sikerét, de annak isteni legitimitását is megtestesítették. A Vindolandában élő katonák számára a szárnyas istennő képének látványa állandó emlékeztető lehetett szent küldetésükre. Nem csupán egy határt védtek, ők képviselték a római rendet és hatalmat a barbár káosszal, illetve az északi népek fenyegetéseivel szemben. A művészet ebben az értelemben propaganda volt, de egyben vigasztalás is.

Megérinteni a múltat

A megtalálók arra a kérdésre, hogy nem akartak-e profi régészek lenni, azt felelték: „Nagyon érdekel minket a történelem, különösen a görög és a római kor, de ez számunkra csak egy nagyszerű hobbi. Nekünk az is nagy öröm, hogy a Vindolanda „családhoz" tartozunk, és szerepet játszhatunk a tudásbázis bővítésében.”

Évente több mint 500 segítő dolgozik itt, akiket több ezer jelentkező közül választanak ki, ők mind arról álmodoznak, hogy egyszer valami igazán jelentős leletre bukkannak. A Quinlan házaspárnak ez megadatott.

„Mérhetetlen izgalom tölt el minket, amikor megfordítunk egy ókori maradványt, és a másik oldalon egy istennő arcát látjuk, aki visszanéz ránk. Szinte olyan, mintha megérintenénk a múltat. Régészként, önkéntesként, ezekért a pillanatokért dolgozunk” - mesélte rajongva Dr. Andrew Birley, az ásatások igazgatója.

A győzelem istennője 2026 elején lesz nyilvános kiállításon a Vindolanda Múzeumban, a legújabb felfedezéseket bemutató tárlat részeként.