A világ legveszélyesebb hivatala – merényletek amerikai elnökök ellen

Az amerikai elnökök gyakran váltak célponttá a történelem folyamán. Akadtak „eredményes” merényletek – mint például a Kennedy vagy a Lincoln elleni támadások –, a próbálkozók többsége azonban vagy sikertelenül járt, vagy el sem jutott addig, hogy megkísérelje az elnök megölését. Néhány esetben azonban lesújtott a végzet.

A gyilkos színész, aki a merénylet közben is játszott

John Wilkes Booth mint gyakorló színész pontosan ismerte azt a darabot, amelyet a washingtoni Ford Színházban játszottak 1865. április 15-én. Miután az elnök őrzésére kirendelt John Frederick Parker a darab közben elhagyta őrhelyét, és békésen iszogatott egy közeli kocsmában, Both a páholy előterébe lépett, kivárta a legviccesebb részt, hogy a kacagástól ne hallatszódjon a pisztolylövés, majd Abraham Lincolnhoz osonva hátulról fejbe lőtte az elnököt.

A szintén a páholyban tartózkodó Henry Rathbone megpróbálta megakadályozni, hogy a merénylő távozzon, de Booth kést rántott és az alkarján megsebesítette a katonát. A merénylő a páholyról a színpadra ugrott, ám rosszul érkezett. A lába ugyan megsérült, de a fájdalom ellenére még szorult bele annyi színészi véna, hogy jelenetet rendezzen. A szerencsétlen landolás után ugyanis ezt kiáltotta: „Sic semper tyrannis”, vagyis: így járnak a zsarnokok. Boothnak sikerült elmenekülnie, de nem jutott messzire, április 26-án egy virginiai farm pajtájában rajtaütöttek és mivel nem adta meg magát, lelőtték.

Abraham Lincoln volt az első amerikai elnök, aki merénylet áldozatává vált. Booth ellenezte a Lincoln által véghezvitt rabszolga-felszabadítást, ezért végzett az Egyesült Államok 16. elnökével.

Akit a merénylője helyett az orvosai öltek meg

A következő áldozat James A. Garfield elnök volt, akinek 1881. július 2-án teljesedett be végzete. Éppen vakációra indult, de a nyugalmas pihenése kínokkal teli gyötrelemmé változott. Charles J. Guiteau ugyanis 1881. július 2-án rálőtt a washingtoni pályaudvaron várakozó elnökre.

Guiteau elkötelezett republikánusként az elnököt támogatta és miután Garfieldet megválasztották, úgy gondolta, sikerrel megpályázhatja a párizsi konzuli tisztséget. Reményeiben azonban csalódnia kellett, nem kapta meg az állást. Az ügyvéd Guiteau nem tudott napirendre térni a hálátlanság felett, dühe az elnök elleni merénylet formájában öltött testet.

Az egyik lövedék Garfield karját súrolta, a másik viszont a hátába fúródott, ez utóbbit a doktorok sehogy sem találták. Az elnököt kezelő orvosok nem álltak a helyzet magaslatán és nem éppen higiénikusan jártak el a kezelések során. Garfield testében az elkövetkező több mint két hónapban nem kevesebb, mint 16 orvos turkált gyakran puszta kézzel, és a doktor urak, mivel nem sokat tudtak a kórokozókról, nem tartották fontosnak az alapos kézmosást.

A tanácstalan orvosok még Graham Bellt, a telefon feltalálóját is bevetették. Bell saját készítésű fémdetektora azonban kudarcot vallott. Garfield végül vérmérgezésben, szörnyű kínok közt hagyta el az árnyékvilágot 1881. szeptember 19-én. Merénylőjét, bár mentálisan beszámíthatatlan volt, halálra ítélték és kivégezték.

Ismét nem a golyó ölt

A második ciklusát töltő William McKinley amerikai elnök 1901. szeptember 6-án Buffalóban, egy pánemerikai kiállításon vendégeskedett. Az elnök éppen egy virágot akart átadni egy kislánynak, amikor egy anarchista, bizonyos Leon Czolgosz többször rálőtt. A testőrök, bár az elnök körül álltak nem voltak elég gyorsak.

Czolgoszt ugyan a földre teperték, de ő addigra már többször elsütötte fegyverét. Az elnököt nem tudták megmenteni. A gyilkos golyó McKinley hasnyálmirigyében állt meg. Az elnök a merényletet követő nyolcadik nap vérmérgezésben hunyt el. Czolgosz sem úszta meg, villamosszékben fejezte be földi pályafutását.

Homály és rémálom az Elm utcában

„Elnök úr, igazán nem mondhatja, hogy Dallas nem szereti Önt” – fordult John F. Kennedy felé a texasi kormányzó felesége az elnököt és feleségét szállító nyitott tetejű limuzinban, 1963. november 22-én. Néhány perccel később a Lincoln makulátlanul csillogó belsejét agyvelő és csontszilánkok szennyezték be. Minden idők legfiatalabb elnökét lelőtték.

A dallasi Elm Streeten, a Dealey Plaza mellett haladó elnöki kocsisorra 12:30-kor három golyót lőttek ki. Az egyik a texasi kormányzót, míg a másik kettő Kennedy nyakát, illetve koponyája hátulsó részét találta el. Kennedy elnök életét nem tudták megmenteni.

A merénylettel kapcsolatban rengeteg összeesküvés-elmélet született. Sokan az amerikai maffiát, az FBI-t, a CIA-t, a KGB-t, Fidel Castrót, vagy éppen a szabadkőműveseket hozták (hozzák) kapcsolatba Kennedy halálával. Mások úgy vélik, az amerikaiak egyszerűen nem tudják elfogadni azt a tényt, hogy az elnökük egy egyszerű gyilkosság áldozata lett.

A hivatalos és a legvalószínűbb verzió szerint Kennedyt egy magányos merénylő – a Szovjetuniót is megjárt, a kubai kommunistákkal szimpatizáló, mesterlövészként is tapasztalatokat szerző – Lee Harvey Oswald lőtte le egy közeli tankönyvraktár hatodik emeletéről. Sajnálatos módon Oswaldot nem sokáig faggathatták a nyomozók, mivel két nappal a merénylet után Jack Ruby bártulajdonos lelőtte őt.  

Truman nem volt a Fehér Házban

Az 1922-ben alakult Puerto Ricó-i Nacionalista Párt célja Puerto Rico teljes függetlenségének kivívása volt. A széles önkormányzati jogokkal rendelkező sziget felett ugyanis az 1898-as spanyol-amerikai háború lezárása óta az Egyesült Államok gyámkodott. 1950. október 30-án a Nacionalista Párt szervezésében Puerto Rico számos településén robbantak ki felkelések. A megmozdulásokat a legtöbb helyen katonai erővel hamar leverték.

A felkelést követően, amely az Egyesült Államokban alig kapott publicitást, két, NewYorkban élő Puerto Ricó-i férfi, a 25 éves Griselio Torresola és a 36 éves Oscar Collazo úgy gondolták, kezükbe veszik a dolgokat és visszavágnak. 1950. november 1-jén taxit fogtak, és a Fehér Házhoz hajtottak. Az elnök azonban nem tartózkodott ott, ugyanis épp folyamatban volt a Fehér Ház felújítása. A merénylőknek el kellett hajtania a Blair House-ba, ahová Harry S. Truman ezidőre költözött.

Torresola és Collazo nem valami szofisztikált módon, ugyan más-más oldalról, de gyakorlatilag frontális támadást hajtottak végre az épület ellen. A tűzpárbaj mindössze egy percig tartott, a Puerto Ricó-i merénylők nem jutottak el a második emeletre, ahol az elnök tartózkodott. Egy rendőrtiszt és Torresola meghalt. Collazo súlyosan megsebesült, de túlélte az incidens.  Truman eléggé lakonikusan reagált a történtekre: „egy elnöknek számítania kell ilyen dolgokra”.

Jodie Foster szerelmére vágyott, ezért meglőtte az amerikai elnököt

„Remélem, hogy mindannyian republikánusok.” Az Egyesült Államok republikánus elnökét, Ronald Reagant a műtőasztalon sem hagyta el legendás humorérzéke, amikor golyóval a testében az őt éppen operálni készülő sebészcsapat politikai irányultsága felől érdeklődött. „Ma mindannyian republikánusok vagyunk” – jött Joseph Giordano megnyugtató válasza, aki végül sikeres operációt hajtott végre az elnökön.

A tüdőn lőtt Reagan elleni merénylet mögött nem politikai indokok húzódtak, egy reménytelen szerelemtől gyötört fiatalember, John Warnock Hinckley húzta meg a ravaszt.

A gazdag texasi család sarja nem igazán találta a helyét a világban. Az életcél nélküli fiatal férfi élete a hetvenes évek derekán vett gyökeres fordulatot, amikor megtekintette Martin Scorsese Taxisofőr című filmjét, amelyben a főhős, a Robert De Niro alakította Travis Bickle egy szenátor ellen tervezett merénylettel akarta megmenteni egy szívének kedves, Jodie Foster által megszemélyesített prostituáltat.

A tinédzser Jodie szinte megigézte Hinkley-t, aki az elkövetkezendő években megpróbált a nővé cseperedő színésznővel kapcsolatba kerülni, ám a telefonhívások, az ajtó alatt becsúsztatott versek és a szerelmes levelek nem értek célt. Hinckley ekkor úgy gondolta, Travis Bickle nyomdokait követve egy merénylettel kápráztatja majd el szíve választottját.

1981. március 30-án Ronald Reagan délután fél kettő körül lépett ki a washingtoni Hilton Hotel kijáratán. A sajtó munkatársai között várakozó Hinkley fegyvert rántott és lőtt. Az önjelölt „taxisofőr” Reaganen kívül szinte mindenkit eltalált, az elnököt végül egy közeli limuzin oldaláról visszapattanó golyó sebesítette meg.

Reagen végül túlélte az incidenst, Hinckley pedig elmegyógyintézetbe került, ahonnan csupán 2016-ban szabadult.