A Khmer Birodalom hozhatta létre a világ első egészségügyi hálózatát

Több mint nyolcszáz évvel ezelőtt százkettő, a betegek számára ingyenes ellátást biztosító intézményből álló hálózatot hozott létre a Khmer Birodalom egyik legjelentősebb uralkodója. Egy új kutatás szerint VII. Dzsajavarman 12. század végén kialakított rendszere az államilag szervezett egészségügyi ellátás egyik legkorábbi, sőt akár első ismert példája lehet.

Az 1181 és 1218 között uralkodó VII. Dzsajavarman hatalomra kerülése után a középkori Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb építési programjába kezdett. A mai Kambodzsa területén fekvő, Angkor központtal működő Khmer Birodalomban templomokat, utakat és csatornákat emeltetett, Angkorthom kiépítésével pedig új, megerősített fővárost hozott létre. Építkezéseinek mérete a kutatók szerint végül valamennyi elődjének együttes teljesítményét is meghaladta.

A nagyszabású programhoz az egészségügyi ellátás fejlesztése is hozzátartozott: az uralkodó 102 úgynevezett ārogyasālát, vagyis „egészség házát” alapított birodalma különböző területein. Ezek a kutatók szerint olyan, orvosokkal és más egészségügyi dolgozókkal működő, gyógyszerekkel ellátott intézmények voltak, amelyek fenntartását az állam finanszírozta - a fennmaradt feliratok legalábbis arról tanúskodnak, hogy a betegek térítésmentesen vehették igénybe az ezeken a helyeken kapható ellátást.

Azt, hogy ezek a kórházak egy egységes ellátórendszer részei lehettek, a régészeti maradványok és a különböző helyszíneken talált, 1186-ra keltezett azonos feliratok is alátámasztják. Angkorthom négy kapujánál egy-egy ilyen intézmény működött, az egykori épületegyüttesek jelentős része azonban mára elpusztult, mivel főként romlandó anyagokból, például fából készültek. Napjainkra elsősorban kőből és lateritből emelt szentélyek, falak, víztározók és könyvtárként azonosított épületek maradtak fenn. 

Az intézmények működtetése nagy létszámú személyzetet - megközelítőleg száz főt - igényelt: a kutatás szerint egy-egy kórházban két orvos mellett több ápoló és masszőr dolgozott. A korban az egészségügyi dolgozókat nagy tisztelet övezte; ezt támasztja alá az egyik korabeli felirat is, amely az ájurvéda „fegyvereivel” küzdő harcosokként jellemezte a gyógyítókat.

A korabeli indiai gyógyászatban számos természetes alapanyagot - például vajat, olajat, mézet és melaszt - használtak a betegek kezelésére. A fennmaradt szanszkrit orvosi szövegek emellett gyógynövényes készítmények, masszázs, speciális étrendek és szauna alkalmazásáról, valamint érvágásról és különböző sebészeti beavatkozásokról is beszámolnak. Bár Kambodzsa trópusi éghajlata miatt korabeli orvosi kéziratok nem maradtak fenn, a kutatók szerint az ezekben felhalmozott tudás legalább egy része Angkorban is hozzáférhető lehetett.

Az egészségügyi hálózat egyik fontos központja az Angkorban álló Ta Prohm buddhista temploma lehetett, amelyet VII. Dzsajavarman koronázását követő négy éven belül fejeztek be. A kutatók szerint itt orvosokat és ápolókat képezhettek, emellett az intézmény a kórházak működésének és ellátásának megszervezésében is nagy szerepet játszhatott. A templom éves készleteiről fennmaradt felirat mintegy 11,1 tonna rizst, 21 ezer cseresznyeszilvát, 48 ezer, tízféle gyökérből készült gyógykenőcsöt és kétezer, aranyér kezelésére szolgáló gyógyszeradagot említ más gyógynövények, fűszerek és ruhák mellett.

Korábban úgy vélték, hogy ezeket a hatalmas készleteket a 102 kórház között osztották szét, az új kutatás szerzői szerint azonban a felsorolás magának Ta Prohmnak az éves ellátmányát rögzítette. A gyógyszerek összegyűjtése és elosztása ugyanakkor valóban birodalmi kereteken belül működhetett: a kutatók felvetése szerint például Banteay Chhmar templomegyüttese gyógynövények begyűjtésének, vallási megáldásának és továbbításának fontos központja lehetett.

A vallás a kórházak mindennapi működésétől sem vált el élesen, mivel minden intézmény központjában egy szentély állt, amelyben a gyógyítással kapcsolatba hozott buddhista istenségek képmásait helyezték el. Központi szerepet kapott Bhaisadzsjaguru, vagyis a Gyógyító Buddha, valamint két kísérő bódhiszattva, a Napfénnyel és a Holdfénnyel kapcsolatba hozott Szúrja Vairócsana és Kandra Vairócsana. A Ta Prohm-i felirat szerint összesen 798, ehhez a gyógyító buddhista hármashoz tartozó kőszobrot helyeztek el a kórházhálózatban, amelyek közül néhányat régészeti feltárások során is megtaláltak.

Kórházak ugyanakkor már VII. Dzsajavarman uralkodása előtt is léteztek: a Bizánci Birodalomban és az iszlám világban ekkor már évszázadok óta működtek olyan intézmények, amelyekben orvosok látták el a betegeket. A Khmer Birodalom rendszerét ezért nem önmagában a kórházak létezése tette különlegessé, hanem az, hogy az állam 102, hasonló elvek és építészeti tervek alapján működő intézményt szervezett egységes, nagy földrajzi területet lefedő hálózatba.