A történelem legszerencsésebb emberei – négy halálraítélt, aki túlélte a kivégzését

Amikor egy halálraítélt megérkezik a vesztőhelyre, valószínűleg már csak a csodában bízhat. A történelemben azonban természetesen jócskán találhatunk példát efféle csodákra is.

El Fusiliado

Wenseslao Moguel mindössze 25 éves volt, amikor 1915. március 18-án kivégzőosztag elé állították. A fiatal férfi a mexikói forradalom legendás hadvezére, Pancho Villa oldalán harcolt, amikor a kormányerők fogságába esett. A rögtönítélő bíróság ezután Moguelt mindenféle formális védelem és tárgyalás nélkül halálra ítélte árulás vádjával.

A kivégzés napján kilenc katona sorakozott fel Moguellel szemben, míg egy tiszt a közelben várakozott, hogy szükség esetén leadja az utolsó, bizonyosan halálos lövést. Ezután minden a „tervek szerint” haladt: a katonák vezényszóra rálőttel Moguelre, akinek testét kilenc puskagolyó találta el. Ezután a tiszt közelebb lépett az akkor már földön fekvő férfihez és közvetlen közelről egy jól irányzott „kegyelemlövést” küldött a fejébe.

A kivégzőosztag ezután sorsára hagyta a „holttestet”, amely azonban hamarosan megmozdult és mászni kezdett. A csodával határos módon még mindig életben és tudatánál lévő Moguel sikeresen elvánszorgott egy három utcányira lévő templomba, ahol a helyi plébános ápolta, míg újra lábra nem tudott állni.

A nem mindennapi gyógyulása természetesen komoly hírnevet szerzett a mexikói forradalmárnak. Moguelt hamarosan már mindenki csak úgy ismerte, mint „El Fusiliado”, vagyis „A Kivégzett”. 1937-ben szerepelt a híres amerikai műsorvezető, Robert Ripley Hihetetlen, de igaz című rádióműsorában. Az akkor készült képek révén pedig már az egész világ megismerhette El Fusiliado bizarr történetét.

Bár elszenvedett sebesülései alapján ez szinte hihetetlen (az utolsó lövés az egész arcát átszakította), de Moguel igen szép kort élt meg. 85 éves korában hunyt el mexikói otthonában, 1975-ben.

Aki még pont időben kezdett lélegezni

1740. november 24-én öt fiatal fiú lépett fel a London legendás kivégzőhelyén, Tyburnben felállított háromszög alakú bitóra. Az akkor 17 éves William Duellt és társait azért ítélték kötél általi halálra, mert korábban megerőszakoltak és meggyilkoltak egy Sarah Griffin nevű londoni lányt. Duell és bűntársai húsz percen keresztül lógtak az akasztófán, majd levágták holttesteiket és a korabeli szokásoknak megfelelően egy közeli kórházba vitték, hogy ott a sebészek rajtuk tanulmányozhassák az emberi szervezet felépítését.

Duell testét levetkőztették, kiterítették egy asztalra és előkészítették boncolásra. Pár perc múlva azonban az egyik ápoló arra lett figyelmes, hogy fiú lélegzik – először csak lassan, majd egyre nagyobb intenzitással. Az orvosok erre eret vágtak rajta (az évszázadokon keresztül alkalmazott orvosi eljárásról ma már tudjuk, hogy vajmi kevés gyógyító hatással bír), majd lefektették aludni. Néhány óra pihenés és egy pohár bor lehajtását követően Duell már képes volt felülni és beszélni is.

A kikérdezése során semmire nem emlékezett a történtekből. Mind az elkövetett bűntény, mind a tárgyalás, mind az akasztás kiesett a fejéből. A csodaszámba menő gyógyulás hatására Duell büntetését száműzetésre enyhítették és hamarosan már egy Észak-Amerika felé tartó fegyenchajón ült.

A félig-akasztott Smith

John Smith London egy notórius betörője volt az 1700-as évek elején. 1705 decemberében végül letartóztatták és miután két vádpontban is bűnösnek találták, kötél általi halálra ítélték. A karácsony napján végrehajtott kivégzés meglehetősen kaotikus körülmények között zajlott le. Smith családja és barátai mindannyian Tyburnbe gyűltek, hogy elkísérjék őt utolsó útjára.

Amikor a kötél megfeszült, az ismerősök közül néhányan a lábánál fogva megpróbálták erősebben húzni Smith-t, hogy ezzel rövidítsék meg a szenvedését. Próbálkozásukat azonban mások azzal „nehezítették”, hogy ők pedig éppen az ellenkező irányba, tehát felfelé tolták Smith lábát, abban a reményben, hogy még életben tarthatják őt.

Smith végül több mint egy negyed órát szenvedett így a kötélen, mire a tömeg egyre erősödő, kegyelmet követelő skandálása végül meghozta az eredményét és a hatóságok levágták őt a kötélről. Smith-t egy közeli házba vitték, ahol kiheverhette megpróbáltatásait. Ezután visszakerült a börtönbe, ahonnan pedig néhány hónappal később engedték szabadon.

Talán harmadikra

A rablásért elítélt Joseph Samuelt 1801-ben deportálták Angliából egy ausztráliai fegyenctelepre. Új otthonában sem vált törvénytisztelő polgárrá, így 1803-ban már azért kellett ismét bíróság előtt állnia, mert néhány társával kirabolt egy házat és megölt egy biztonsági őrt. Samuel vallomása szerint a rablásban részt vett, a gyilkosságot azonban következetesen tagadta. Bizonyíték azonban csak ellene volt, így – talán társai helyett is – Samuel egyedül volt kénytelen elvinni a balhét. A bíróság kötél általi halálra ítélte őt és hamarosan a Sidney melletti Parramata városába szállították.

Az ítélet végrehajtásába azonban állandóan valami hiba csúszott. Első alkalommal a kötél elszakadt Samuel súlya alatt, majd a második próbálkozás során a hóhér túl lazára kötötte a csomót, így a halálra ítélt férfi ismét a földre huppant. Következett a harmadik próba – mire a kötél ismét elszakadt. Ez már a kormányzónak is sok volt és a kudarcokat isteni jelnek véve, életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta Samuel ítéletét.