A szerelemért dobta el korábbi nevét és vallását Omar Sharif

Kilenc éve, 2015. július 10-én hunyt el Kairóban Omar Sharif egyiptomi film- és televíziószínész, az Arábiai Lawrence (1962), a Doktor Zsivágó (1965) és számos más híres alkotás meghatározó szereplője. Hosszú karrierje alatt egyfajta karakterszínésszé vált, tehetségének és nyelvtudásának köszönhetően a nyugati filmekben szinte bármilyen „külföldi” szereplőt el tudott játszani.

Vallás és szerelem

Michel Dimitri Chalhoub néven született Alexandriában 1932. április 10-én, libanoni-szír származású családban (a család az antiochiai görögkeresztényekként aposztrofált, arab anyanyelvű keresztény felekezet tagja volt).

Édesapja faipari vállalkozást vezetett, és bár nem voltak kimondottan gazdagok, a szülők elit körökben mozogtak, még I. Farúk király is rendszeresen megfordult házukban hatalmának 1952-es megdöntéséig.

Az egyiptomi forradalom és Gamal Abdel Nasszer hatalomra kerülése után a családi vállalkozás rossz helyzetbe került, a szülők azonban tudták taníttatni fiukat, aki előbb az alexandriai Viktória Főiskolán, majd a Kairói Egyetemen tanult, ahol matematikából és fizikából diplomázott. Egy ideig apja fakereskedésében dolgozott, mielőtt színészkedésre adta volna fejét.

Első filmszerepe az 1954-es Pokoli Nap című egyiptomi alkotás főszerepe volt, itt már együtt játszott későbbi feleségével, Faten Hamamával. A színésznő az eredetileg kijelölt főszereplővel nem vállalta a csókjelenetet, új színésztársával azonban szinte azonnal egymásba szerettek. Chalhoub, hogy feleségül vehesse, áttért az iszlámra és felvette az Omar Sharif nevet.

Sharif és Hamama valóságos sztárpárrá váltak Egyiptomban, és rendszeresen forgattak együtt filmeket. 1962-ben Sharif megkapta első angol nyelvű szerepét, az Arábiai Lawrence című David Lean-filmben, amelyben az (egyébként fiktív) Serif Alit alakította. Ez sokak szerint „a hollywoodi történelem legnehezebb mellékszerepe” volt, és Sharif számára Oscar-jelölést is eredményezett a két Golden Globe-díj mellé.

Az Arábiai Lawrence óriási sikert aratott, és Sharif hét filmre szóló szerződést kötött a Columbia filmstúdióval. Az elkövetkező évek során Marco Polótól Dzsingisz kánig (utóbbi volt az első hollywoodi főszerepe) számos „egzotikus” szerepben tűnt fel, azonban a rendezők által egybehangzóan dicsért briliáns színészi képességei ellenére eme alkotások nem hozták meg a várt sikert.

A következő áttörést (és az újabb Golden Globe-díjat) ismét Lean rendezésében érte el az 1965-ös Doktor Zsivágóval, amely Borisz Paszternak 1957-es regényének adaptációja volt.

A Nasszer-kormány politikája egyre kellemetlenebbé kezdett válni Sharif számára, mivel minden külföldi utazásához „kilépővízumot” kellett kérvényeznie, hogy elhagyhassa Egyiptomot. Ez végül odáig vezetett, hogy állandó jelleggel Európába költözött, ami végül a házasságába került – Hamamával 1966-tól hivatalosan is külön éltek, 1974-ben pedig kimondták válásukat.

Politika, bridzs és foci

Sharif külföldre költözésén túl azzal is az egyiptomi politika célkeresztjébe került, hogy 1968-ban a Funny Girl című musicalben az Egyiptommal ellenséges Izrael államot hangosan támogató Barbra Streisand mellett vállalt főszerepet – a filmet számos arab országban azonnal betiltották. A dolog külön pikantériája, hogy az egyiptomi színész és az amerikai zsidó énekesnő között valódi romantikus viszony is kialakult a forgatáson – ennek kitudódása után még az is felmerült, hogy megvonják Sharif egyiptomi állampolgárságát.

Miután az 1970-es évek elején házat vásárolt Párizsban, Sharif egyre gyakrabban vállalt európai filmszerepeket is, például az 1973-as A rejtelmes sziget című francia Verne-regényadaptációban Nemo kapitány szerepét. Az idősödő színész az 1980-as és 1990-es évek folyamán is keresett maradt, azonban saját bevallása szerint is a szerencsejáték és a lóversenyek iránti szenvedélye vitte rá számos kevésbé neves film elvállalására.

Színészkarrierje mellett Sharifot a világ legjobb bridzskártyásaként tartották számon. 1967-ben megalakította az Omar Sharif Bridzscirkusz nevű formációt, amelynek keretében világszerte népszerűsítette a kártyajátékot a legjobb játékosok társaságában. Több könyvet is írt a kártyajátékról, amellyel azonban 2000-re felhagyott, szenvedélybetegségnek nevezve azt a többi szerencsejátékkal együtt.

1992-ben tripla szívkoszorúér-műtétet hajtottak végre a láncdohányos színészen, akinek addigi „fogyasztása” napi száz szál volt. A műtétet követően felhagyott a dohányzással.

Miután jó ideje nem szerepelt nagyobb hollywoodi produkcióban, Antonio Banderas oldalán jutott mellékszerephez az 1999-es A 13. harcos című Michael Crichton-regényadaptációban. A hosszúra nyúlt és hányatott sorsú forgatás viszontagságai olyannyira megviselték Sharifot, hogy egészen 2003-ig teljesen visszavonult.

Ebben az évben a Monsieur Ibrahim és a Korán virágai című francia-török drámában vállalta a főszerepet, amelyre saját maga jelentkezett. A 2000-es évek folyamán kisebb-nagyobb mellékszerepeket vállalt külföldi és egyiptomi filmekben egyaránt, továbbá ő képviselte a médiában a 2010-es, az afrikai kontinensre kijelölt labdarúgó-világbajnokság megtartására nevező Egyiptomot (a rendezés jogát végül Dél-Afrika nyerte el).

2011-ben az ekkor már újra Egyiptomban élő színész támogatásáról biztosította a Hoszni Mubarak leváltását követelő ifjúsági tüntetéseket. Utolsó filmszerepe 2015-ben az 1001 találmány és Ibn al-Haytham világa című, az UNESCO által A Fény Nemzetközi Éve keretében szponzorált ismeretterjesztő műben volt.

Ez év májusában a család bejelentette, hogy Sharif Alzheimer-kórban szenved. Fia, Tarek Sharif (aki nyolcévesen a Doktor Zsivágóban a gyermekkorában ábrázolt főszereplőt alakította) elmondása szerint 83 éves édesapja ekkor már legsikeresebb filmjeinek címét is gyakran összetévesztette, és nem emlékezett például arra sem, hol forgatták őket. Július 10-én, kevesebb mint fél évvel egykori felesége halála után szívrohamban hunyt el egy kairói kórházban.