2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket
Bebesi György

Az utolsó cárnék

Az orosz uralkodópárt és környezetét mindig különleges vallásos köztisztelet vette körül. Viselkedésük erkölcsi mércének számított, nyilvános szerepléseik folyamatosan adtak témát a sajtónak és az embereknek, így ballépéseik, esetleges kilengéseik, tévedéseik is lecsapódtak a közvéleményben. Különösen így volt ez, ha a monarcha nem egy nyugodt, békés periódusban állt országa élén, hanem nagy változások, átalakulások közepette, amikor minden mondatnak, uralkodói megnyilvánulásnak hatványozott jelentősége lehetett. Ilyen helyzetben volt II. Miklós cár is a birodalom trónján, ahová 1894-ben fiatalon és némileg váratlanul, felkészületlenül került. Életében több nő is szerepet játszott, közülük két hölgy volt, aki végigkísérte uralkodását és életét – egyikük a felesége, másikuk pedig édesanyja, az özvegy cárné.

A „drága mama” nevel

Mária Dagmar dán hercegnő eredetileg III. Sándor bátyjának, Nyikolajnak volt a kiszemeltje, ő azonban váratlanul elhunyt. Az új orosz cár így nemcsak a trónt, hanem bátyja egykori menyasszonyát is örökölte, aki a pravoszláv keresztségben Marija Fjodorovna néven került a trónra. Az apró termetű, fekete szemű, csinos, tűzrőlpattant menyecske könnyen és gyorsan megtanult oroszul, imádta a bálokat, fogadásokat, nagyszerűen táncolt, és általában ő volt a társaság központja – nemcsak rangja, hanem elméje és természete miatt is.

Ragyogóan tudott bánni hatalmas termetű, rendkívüli fizikai erejű férjével, Sándorral is, akiben sokan egy új Nagy Pétert láttak. Kedvességével, humorával megszelídítette a morgó medvét, így magánéletében bizonyos szabadsághoz juthatott. Cárnéi kötelességét már 35 éves korára teljesítette: négy fiút szült a birodalomnak. A testvérek spártai egyszerűségben nőttek fel, apjuk elveinek megfelelően katonai priccseken aludtak, reggel hideg vízben kellett mosakodniuk, és zabkását kaptak reggelire. Társaságban a gyerekeknek szolgálták fel utoljára az ételt, és az étkezésük is éppen addig tartott, amíg apjuk fel nem kelt az asztaltól.

A kor szokása volt a naplóírás, Miklóst tanulmányai során erre is felkészítették. Memoárja a korszak kimeríthetetlen kincsesbányájává vált. 19 éves korában már egy katonai század élére állították, hogy hozzászokjon a tábori élethez, amit ő nagyon élvezett: „Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy beléptem a seregbe” – írta anyjának. Marija viszont arra figyelmeztette, hogy bármennyire is jól érzi magát, sohase felejtse el, hogy ő nem egyszerű katona, hanem a leendő cár, akit mindenki árgus szemekkel figyel, és ne fogadja el senki hízelgését. „Mindig próbálom követni a tanácsaidat, drága mama” – válaszolta Miklós az anyjának.

 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tél számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár