A nácik pontos másolatokat készítettek a skandináv sziklarajzokról
A náci Ahnenerbe szervezet 1935 és 1936 során több mint kétszáz gipszmásolatot készített a skandináv országok bronzkori sziklarajzairól egy átfogó expedíciósorozat keretében. Az Antiquity című folyóiratban megjelent új tanulmányban Mattias Legner, az Uppsalai Egyetem régésze rámutat arra a paradoxonra, amely szerint a nemzetiszocialista rezsim bár történelmet hamisított, a fizikai tárgyak és az azokat övező propaganda esetében megszállottan ragaszkodott a milliméteres pontosságú, helyszíni hitelességhez.
- Egy friss tanulmány szerint a náci Ahnenerbe szervezet 1935-ben és 1936-ban több mint kétszáz gipszmásolatot készített svédországi, norvégiai és dániai bronzkori sziklarajzokról.
- A precíz öntvényekkel a nemzetiszocialisták a germán faj vélt ősi, északi eredetét és kulturális felsőbbrendűségét akarták megdönthetetlen tárgyi bizonyítékokkal alátámasztani.
- A gipszmásolatok, amelyeket ma Svédországban őriznek, eredeti propagandisztikus funkciójukkal ellentétben ma az erózió és a környezeti károk tudományos mérését szolgálják.
A Heinrich Himmler, Richard Walther Darré és Herman Wirth által 1935-ben alapított Ahnenerbe (Ősök Öröksége) nevű szervezet elsődleges feladata az indogermán népek gyökereinek kutatása és egy mitikus múlt megteremtése volt. Wirth, a svédországi expedíciók szellemi atyja az 1920-as évektől hirdette, hogy egy ősi, északi faj alkotta meg az első vallást és írást, amelyet ősmonoteizmusnak nevezett. Meggyőződése szerint a nyugat-svédországi Bohuslän régió sziklavésetei, amelyek a germán rúnák elődei voltak, ezt az elveszett tradíciót őrizték.
Az expedíciók során, 1935-ben és 1936-ban, Wirth csapata kétszázhuszonegy gipszöntvényt készített, túlnyomórészt a svéd, kisebb részben a norvég és dán területeken. A formázás munkaigényes eljárással történt, a fa kereteket agyaggal rögzítették, a sziklát szappanos vízzel kenték be, majd a gipszet vas- és hálóerősítéssel öntötték a felületre, mellőzve a gyorsabb és olcsóbb fotózást vagy rajzolást.
Wirth azért ragaszkodott a gipszöntvényekhez, mert úgy vélte, hogy csak a stúdióban, speciális megvilágítás mellett válnak láthatóvá azok a finom részletek, amelyek a szabad szem számára rejtve maradnak. Így gyakorlatilag kisajátította az értelmezés jogát.
Az egyik legismertebb öntvény az úgynevezett Fossum-korong volt, amelybe Wirth egy ősi napnaptárt és az SS által később használt odal rúna eredetijét látta bele. Svéd régészek már 1939-ben hevesen kritizálták és hamisítással vádolták a német kutatót, ám a nácik szemében ezek a gipszmásolatok a valódi ősök érintését hordozták, így hiteles relikviának számítottak. Himmler ugyanis elvárta, hogy az ideológiai állításokat kézzelfogható, eredetinek ható leletekkel támasszák alá.
Wirth befolyása a nemzetiszocialista vezetésen belül azonban hamarosan csökkent. Himmler egyre bizalmatlanabbá vált vele szemben, részben azért, mert a kutató azt vallotta, hogy a korai germán társadalmakat politikai és szellemi értelemben nők vezették, ami összeegyeztethetetlen volt a náci férfiközpontú harcos ideállal. Tovább rontotta Wirth helyzetét egy hamisított skandináv genealógiai krónika közzététele. Az Ahnenerbét 1937-ben háborús célokra szervezték át, Wirthet marginalizálták, majd 1938-ban kizárták a szervezetből, a gipszöntvényeket pedig egy berlini raktárban helyezték el.
Ez is érdekelhet
A túlnyomórészt ma a svédországi Västergötlandi Múzeumban és a stockholmi Nemzeti Történeti Múzeumokban őrzött másolatok jelentősége napjainkra gyökeresen megváltozott. Miután Ausztriából, ahol egy ideig raktározták őket, politikai okokból visszakerültek Svédországba, a tudományos kutatás fontos eszközeivé váltak.
Mivel a gipszöntvények milliméteres pontossággal őrizték meg az 1930-as évekbeli állapotokat, kiváló összehasonlítási alapot nyújtanak a modern régészek számára a savas eső, a klímaváltozás és az emberi beavatkozás okozta kőzetkopás és erózió mérésére. Legner tanulmánya rámutat, hogy az extrém ideológiai célból létrehozott anyagok is hasznosíthatók a modern műemlékvédelemben, ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy az áltudományos és rasszista nézeteket nem szabad elfelejteni, hanem kritikusan kell vizsgálni, hogy a tudomány ne válhasson újra politikai manipuláció eszközévé.
