A karrierje árán mentett ki húsz embert egy elsüllyedt buszból a világrekorder úszóbajnok

Amikor a 15-ös a tóba zuhant

Futás közben váratlanul hangos zajra lett figyelmes. Felnézve látta, hogy a 15-ös számú trolibusz letért az úttestről, és egyenesen a tóba hajtott. Utólag a tanúk ellentmondásos beszámolókat adtak a baleset okáról – egyesek szerint a buszvezető egy utassal vitatkozott egy megállóról, mások szerint egy zsebtolvaj ütötte fejbe.

„Elsőre nagyon ijesztő volt” – mondta Karapetjan. „Olyan hangos volt, mintha egy bomba robbant volna.” De abban a pillanatban az ösztönei vették át az irányítást. Savars Karapetjan a tóhoz rohant, mély lélegzetet vett, és ugrott. Négy méter mélyre úszott le, és bal lábával berúgott egy ablakot, miközben az üveg felhasította a lábát. A felkavart iszaptól vakon tapogatózott be az ablakon, túlélőket keresve.

„A legnehezebb rész a trolibusz hátsó ablakának berúgása volt” – számolt be 1982-ben. „A fájdalom elviselhetetlen volt – de aztán nem gondoltam rá többet. Tudtam, hogy nincs sok időm.” Újra és újra alámerült, összesen negyvenszer, annyi embert hozva fel, amennyit csak tudott.

Odafent átadta őket a testvérének, aki maga is úszóbajnok volt és a felszínen maradt, hogy partra vigye a túlélőket, majd Karapetjan ismét a víz alá merült. „Nem láttam, aki megmentett, mert hátulról ragadott meg, ahogy kihúzott” – mesélte egy tizenhét éves túlélő. „De jól emlékszem a kezére – egy erős, izmos kézre. Még éreztem, hogy húz valamerre, aztán elájultam.”

Karapetjan újra és újra lemerült, amíg már a mentőcsapat tagjai könyörögtek neki, hogy hagyja abba. Egészen addig merült, amíg egyszer már csak egy párnát hozott fel, és rájött, hogy mennyire elgyengült az oxigénhiánytól. „Rémálmaimban sokáig előjött az a párna. Megmenthettem volna még valaki életét.”

Harminchét embert mentett ki a vízből, akik közül húszan végül túlélték. Kilenc további ember menekült meg saját erejéből a törött ablakon át. Karapetjan bekötötte a vágott sebeket a lábán és hazament.

Estére viszont felszökött a láza és görcsökben tört ki. A család egy orvos barátja kórházba vitte, ahol napokig kritikus állapotban kezelték. A hideg, szennyezett víz és a lábán esett sebek tüdőgyulladást és vérmérgezést okoztak. Bár végül felgyógyult, majdnem bizonyosnak tűnt, hogy sportolói karrierjének vége szakadt.

Csak három hét múlva tudott ismét lábra állni. De még sokkal több időbe telt, mire a Szovjetuniótól megkapta a hőstettéért járó elismerést. „Rögtön a baleset után néhányan cikket akartak közölni egy újságban, de ezt nem engedélyezték. A Szovjetunióban a trolibuszoknak nem volt szabad a vízbe esniük” – magyarázta Karapetjan.

1. Ifjúkori sportkarrier
2. Amikor a 15-ös a tóba zuhant
3. Savars Karapetjan megkésett hőssé avatása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• UFO-t láttak Budapest és Moszkva között 1956-ban
• Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára fókuszál a Memento Park
• Történelmi dráma a Kádár-korszak hajnaláról a Netflixen
• A Bem tértől a Rádióig: 1956. október 23.
• Az 1956-os forradalmat követő megtorlások anomáliái
• Nagy Imre újratemetése: A nemzet gyásza és újjászületése
• A KGB ki akarta csalni Mindszenty bíborost az Amerikai Nagykövetségről
• Embercsempész katonák a magyar–szovjet határon
• Megfigyelték és jelentettek róla, de visszatérhetett a színpadra a forradalmár tehetség, Sinkovits Imre