A hétéves háború legszemtelenebb akciója: a magyar huszárok megsarcolták Berlint

263 éve, 1757. október 16-án a hétéves háború kiemelkedő, egyben talán a legpimaszabb eseményére került sor: Hadik András (aki 310 éve, ugyanezen a napon született) hadosztálya megsarcolta a meglepett Berlint. A portyát a háború legszellemesebben kivitelezett műveleteként tartják számon. Mire Nagy Frigyes porosz király a csapataival visszaért fővárosa alá, a Habsburg-seregnek már csupán hűlt helyét találta.

Hadik és a magyar huszárok ideje

Hadik szerény sorból, magyar nemesként küzdötte fel magát a legmagasabb katonai tisztségekbe és futott be karriert a császári hadseregben. Életútja nem volt szokványos, a 18. században még sokkal inkább a születési előjogok domináltak, mintsem az egyéni képességek és a tehetség.

Szolgálatát 1732-ban egy magyar huszárezredben kezdte, 1744-ben ezredes, három évvel később császári-királyi vezérőrnagy lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63), 1762/63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett. 1764 és 1768 között Erdély kormányzója, a következő 16 évben, haláláig az Udvari Haditanács elnöke, azaz a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetője volt.

A hétéves háborúban Mária Terézia és II. Frigyes porosz király Szilézia birtoklásáért csapott össze. A török háborúktól megszabadult, III. Károly alatt erőt gyűjtött magyar huszárság Hunyadi Mátyás után ekkor jelent meg először újra nyugaton.

Sikereikhez nemcsak e kedvező körülmények, hanem a nagy formátumú személyiségek is hozzájárultak. Hadik – vagy említhetnénk kortársát, a kolíni csatát fergeteges lovasrohamával eldöntő Nádasdy Ferencet is – a kor hadművészetének magas színvonalán álló, elméletileg is jól képzett katona volt.

A hétéves háború második évében a hadiszerencse Mária Terézia seregeinek kedvezett. 1757 nyarán Kolínnál a poroszokra mért vereség után Frigyes király kénytelen volt Csehországot kiüríteni. Helyzetét súlyosbította, hogy a nyári hónapokban Mária Terézia szövetségesei is megjelentek a színen. 1757 októberében Nagy Frigyes a fronton tartózkodott, hogy összevont haderőit személyesen irányítsa. Távollétében fővárosa védelem nélkül maradt.

Berlin megszorongatása

A magyar tábornok csupán egy kis hadosztállyal rohanta meg Berlint, de ezt olyan ügyesen tette, hogy a hatnapi éjszakai menetelésről az ellenség pontos híreket nem kapott. Hadik 4320 katonával, köztük a Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred lovasaival indult el a fronttól mintegy 450 kilométerre fekvő területre.

Október 16-án a berliniek még részt vettek a vasárnapi istentiszteleten, de délután már egyre aggasztóbb híreket kaptak. Hadik a város átadását és hatalmas hadisarc megfizetését követelte.

A város tanácsa és a katonai kormányzó annyira valószínűtlennek tartott egy fenyegető ostromgyűrű lehetőségét, hogy azonnal megtagadta a követelés teljesítését. Hadik erre a tüzérséget bevetve ágyúkkal betörte a főkaput, ahonnan a porosz őrség elmenekült.

A huszárok az 5500 főnyi helyőrséget szétkergették, egy részét foglyul ejtették. A városi tanács vezetői ezután már másképp ítélték meg a helyzet súlyosságát és némi alkudozás után kifizették a 215 ezer talléros összeget, aminek Hadik egy részét szétosztotta a katonái között.

Mire Nagy Frigyes értesült az eseményekről és elindította csapatait, Hadik már messze járt. Hazafelé sietniük kellett, hogy ne érjék utol őket a porosz seregek. Az első 12 óra alatt 50 kilométert tettek meg gyalogsággal, ágyúkkal, szekerekkel, mindezt több mint egy heti kimerítő menetelés és harc után. A korabeli viszonyok között erre csak egy fegyelmezett és jól szervezett alakulat volt képes.

„Levezetésképpen” még Oderafrankfurt városát is megsarcolták, majd megállás nélkül végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg-ellenőrzés alatt álló területekre. Hadik 88 katonáját és 57 lovát veszítette el, de Berlinből 425 porosz foglyot hozott magával.

Mária Terézia kesztyűi

A vállalkozás hadi kivitelezése és megszervezése Hadik előrelátásának és mintaszerű pontosságának ékes bizonyítéka. Nemcsak a felderítésről, a menetvonal biztosításáról, az élelmezésről és takarmányról gondoskodott a lehető legalaposabban, hanem az előnyomulási és visszavonulási útvonal pontos meghatározása közben minden egyéb, a vállalkozás közben esetleg előforduló lehetőséget mérlegelt.

Markó Árpád hadtörténeti tanulmányából tudhatjuk, hogy az önálló hadi vállalkozások, legyen az egy kisebb csapat betörése az ellenség állásába, vagy egy nagyobb roham, csak akkor lesz sikeres, ha annak vezetője minden mozzanatot az indulástól a hazatérésig ismer és részletesen kidolgozza a lépéseket, hogy alparancsnokai teljes bizonyossággal és biztonsággal hajthassák végre az utasításait.

Berlin megsarcolása a történelem egyik leghíresebb huszárcsínyeként maradt fenn. A porosz király sokáig szégyenkezhetett miatta, ellenségei pedig élcelődhettek rajta. Hadik a merész akcióért a Mária Terézia-rend nagykeresztjét, a háború után hatalmas birtokokat és grófi címet érdemelt ki.

II. József 1789-ben kinevezte a törökök elleni háború fővezérévé, ennek folytán 80. életévéhez közeledve még mindig hadsereget irányított. Nándorfehérvárnál szerzett sérülése miatt azonban lemondott és a következő évben elhunyt.

A berlini portyázáshoz egy legenda is társul, amely szerint Hadik nem zsákmányolt egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint két tucat, ébenfa tokba csomagolt női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. Utóbbit Mária Teréziának szánta személyes ajándékaként. A történet szerint a huszárok azért tartózkodtak egy napig a városban, mert várták, hogy a kesztyűk elkészüljenek.

Egy másik mondavariáns mindezt még megfejeli azzal, hogy a kesztyűs a nem éppen szívesen fogadott megrendelőn úgy állt bosszút, hogy csupa balkezes kesztyűt küldött, amire csak az átadás után derült fény.

A hadtörténészeket a kesztyűk története hozza lázba a legkevésbé, de a legenda olyan erősen tartotta magát, hogy nem mehettek el mellette szó nélkül. Ezentúl az is bosszantotta őket, hogy Hadik huszárbravúrjából a hadászati teljesítmény helyett ez a kis színes epizód épült be masszívan a kollektív emlékezetbe.

Markó Árpád az 1941-ben publikált tanulmányában megadta magát a legendának és a források nyomába eredt. A kesztyűk mindösszesen egy homályos utalás formájában tűnnek fel, de ebből nem derül ki, kinek, mikor és hogyan rendelte meg Hadik ezeket. Az ajándékozásról azóta sem került elő semmi bizonyító erejű adat.

A források hallgatása azonban nem állja útját a legendák fennmaradásának. A berlini kesztyűket is bizonyára sok évig fogják még mesélni az idegenvezetők a budai várban, az Úri utca és a Szentháromság utca sarkán álló Hadik lovas szobor tövében.