A famegmunkálás mesterei lehettek a neandervölgyiek
Kifinomult famegmunkálási technikák alkalmazását igazoló, 40-62 ezer éves neandervölgyi leleteket azonosítottak a spanyolországi Abric Romaní régészeti lelőhelyen: a kutatók tizenhárom különböző faeszköz, köztük dárdák és tálcák maradványait tárták fel. A felfedezés rávilágít arra, hogy a kőkori embercsoportok az organikus anyagok felhasználásában is magas szintű technológiai sokoldalúsággal rendelkeztek.
- A spanyolországi Abric Romaní lelőhelyen 40-62 ezer éves, neandervölgyi emberek által készített faeszközök nyomait azonosították a régészek.
- A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint a leletek között fegyverek, tálcák és szerkezeti elemek lenyomata is szerepel.
- A felfedezés bizonyítja, hogy a korszak embere a kőeszközök mellett a faanyagok célirányos megmunkálásában is fejlett ismeretekkel rendelkezett.
A katalóniai mészkősziklák alatt fekvő, több mint háromszáz négyzetméteres kiterjedésű menedékhely feltárása során a régészek a faanyagok tudatos kiválasztására utaló nyomokat találtak.
A neandervölgyi alkotók a könnyű és rugalmas borókafa kérgét használták a kisebb tálcák kialakításához, amelyek feltehetően élelmiszerek szállítására vagy parázs gyűjtésére szolgáltak. A nagyobb igénybevételnek kitett, keményebb eszközökhöz erdeifenyőt választottak, amely a biológiai elemzések alapján tömör és ellenálló, mégis jól megmunkálható nyersanyag. A feltárt tárgyak között hegyes botok is szerepelnek, amelyeket ásáshoz, halászathoz vagy vadászathoz egyaránt használhattak.
A leletegyüttes legkiemelkedőbb darabja egy egyetlen fadarabból kifaragott, konyhakéshez hasonló formájú bunkósbot. A fegyver anatómiai kialakítása tudatos tervezésről tanúskodik, a markolat alsó részének kiszélesítése biztonságos fogást tett lehetővé, míg a fej és a nyél közötti éles átmenet megakadályozta a kéz megcsúszását a becsapódáskor. A szakemberek szerint az eszközt állatok, például szarvasok vagy lovak leterítésére, esetleg csoportok közötti konfliktusokban alkalmazhatták.
A hordozható eszközök mellett építmények nyomait is rögzítették, köztük egy több mint egyméteres ágakból álló háromlábú állványt, valamint egy 5,1 méter hosszú fatörzset, amely pihenőhelyként vagy szerkezeti elemként funkcionálhatott.
Ez is érdekelhet
Az őskőkor idején a faeszközök használata vélhetően elterjedt volt, azonban a szerves anyagok gyors lebomlása miatt a régészeti bizonyítékok rendkívül ritkák. Az 1983 óta kutatott Abric Romaní lelőhely különlegességét az adja, hogy a faanyagok két speciális geológiai folyamat révén maradtak fenn az utókor számára. Egyes tárgyak szenesedés útján konzerválódtak, míg más esetekben a környező kőzetből származó kalcium-karbonát vonta be a lassan lebomló fát, sejt szintű pontossággal megőrizve az eredeti felület lenyomatát a mésztufában.
A Kr. e. 300 000 és Kr. e. 30 000 közötti középső paleolitikum időszakában a katalóniai partvidéket a szárazfölddel összekötő folyosó fontos szerepet játszott a térség benépesedésében. Ezt a területet a neandervölgyi és a korai Homo sapiens csoportok egyaránt használták vándorlásaik során. Bár az eddigi legkorábbi ismert, megközelítőleg 400 ezer éves fa fegyverlelet ritkaságszámba megy, a mostani spanyolországi felfedezés szélesebb kontextusba helyezi a kőkori technológiát. Az adatok megerősítik, hogy a neandervölgyi ember nem csupán a kő és a csont, hanem a környezetében található növényi nyersanyagok megmunkálásának is mestere volt.
