A DNS segítségével megoldás születhetett Marat bőrbetegségének rejtélyére

Jean-Paul Marat-t, a francia forradalom politikaelméleti filozófusát, orvost és természettudóst 1793-ban saját fürdőkádjában érte a vég, ahol leszúrták. Egy kiadás előtt álló tanulmány azt vizsgálja, a gyilkosság során a Marat-t körülvevő újságpapírokra fröccsent és máig megőrződött vérből azonosítható-e a rejtélyes bőrbetegség, amely megkeserítette életét, és sokakat taszított tőle.

Hirtelen vég

Mi a közös Emily Dickinson amerikai költőnőben, Karl Marx német filozófus-közgazdászban, és a kereszténység központi alakjában, Názáreti Jézusban? Mindannyian alanyai voltak már a történelem kedvelőinek körében népszerű spekulációnak: a történelmi alakokkal kapcsolatos visszamenőleges diagnózisoknak.

E „játék” során napjaink embere a modern diagnosztikai kereteket a közvetlen vizsgálat lehetősége nélkül igyekszik alkalmazni arra, hogy kipuhatolja az illető személy halálának vagy betegségének okát.

A felállított diagnózisok köre az egészen hitelesnek tűnőtől a legelborultabbakig terjed (utóbbira egy példa Julius Caesar állítólagos epilepsziája). Mostanáig azonban nem volt lehetősége az ilyen elmélkedésekhez az adott személy DNS-ét igénybe venni.

Marat halálának különlegesen erőszakos volta miatt azonban a kutatók lehetséges, hogy megoldást találtak egy több évszázados rejtélyre – több mint 200 éves DNS-minták felhasználásával.

A kutatók elmondása szerint ez az első példa arra, hogy egy retrospektív diagnózis során egy történelmi személy genetikai elemzését is elkészítették, emellett cellulózból való eddigi legrégebbi DNS-mintavételt jelenti.

Az ügy középpontjában a francia forradalom egyik legfontosabb alakja, Jean-Paul Marat áll. 1789 szeptemberétől A nép barátja című folyóiratában állt ki a forradalom ügye mellett, amivel a szegény párizsiak egyöntetű támogatását nyerte el – és mellé számos monarchista ellenséget szerzett.

Marat megjelenése hasonlóan megosztó volt, mint radikális nézetei: meglehetősen egyedi módon öltözködött – drámai hatású, hosszú ruhákat, fejkendőt, és a párizsi munkásokra jellemző, alacsony nyakú inget hordott –, emellett további feltűnést keltett jól látható bőrbetegségével.

Az embereket elriasztották kelései és gennyes sebei, és számos elmélet keringett a betegség eredetéről, a szifilisztől a férfi tüzes temperamentumáig.

Gyújtó hangú írásai miatt Marat gyakran kényszerült menekülésre. Éveken át bujkált padlásokon, pincékben, de még Párizs csatornarendszerében is, hogy elkerülje ellenségeit. 1793-ra azonban már állandó lakhellyel rendelkezett, és lehetősége nyílt egyre fájdalmasabb betegségének kezelésére.

Utolsó hónapjaiban bőrbaja miatt szinte remeteként élt: magányosan írt, miközben a fürdőkádban töltötte ideje nagy részét, hogy keléseinek és sebeinek viszketése enyhüljön – barátai és vendégei is itt látogatták.

1793. július 13-án is éppen a legújabb hírlapok margóira írogatta megjegyzéseit, amikor egy Charlotte Corday nevű monarchista szimpatizáns előbb – azt állítva, fontos hírei vannak – felkéredzkedett hozzá, majd hirtelen egy konyhakéssel halálosan megsebesítette a mellkasán. Marat pillanatokon belül elvérzett.

Modern vizsgálat – korlátokkal

A drámai gyilkosság azonnal a forradalom mártírjává tette Marat-t, akit a jakobinusok szinte szentté avattak az Értelem kultuszának nevezett, ateista alapokon nyugvó egyházukban.

Nővére, Albertine gondosan megőrizte az újságokat, amelyekre vére fröccsent, ezek a mai napig fennmaradtak. Vajon ezek rejthetik a forradalmár rejtélyes betegségének titkát?

E kérdés foglalkoztatta Philippe Charlier kutatót, aki rendszeresen vizsgál népszerű történelmi rejtélyeket. Charlier felvette a kapcsolatot Carles Lalueza-Fox spanyol paleogenetikussal, hogy megvizsgálják a Marat vérmintáiból való DNS-mintavétel és -elemzés lehetőségét.

A kutatóknak úgy kellett mintát venniük a két évszázados papírból, hogy abban ne tegyenek kárt. Lalueza-Fox és kollégái ezt ugyanazzal a módszerrel tették, amelyet a modern bűnügyi nyomozások során alkalmaznak a papírról való vérmintavétel során.

A sikeresen kinyert minták többféle információt is hordoztak: Marat DNS-éből megerősítésre került francia–olasz származása, azonban a mintákban volt számos, nem embertől származó DNS-elem is.

Ezek között volt több patogén mikróba is, melyek alapján a kutatók kizárhattak jó néhányat a népszerű elméletek közül.

Marat – ellenségei állításával szemben – nem volt szifiliszes, és nem szenvedett sem leprában, sem szájpenészben, és rühes sem volt.

Megtalálható volt azonban a mintákban a Malassezia restricta nevű gombafaj, amely egyes esetekben okozhat bőrfertőzéseket. Nagy valószínűséggel ez volt Marat kínjainak forrása.

A tanulmány természetesen csupán korlátozott valószínűséggel feltételezheti eredményét: a mintákat nem Marat életében vették, és nem lehet tudni, hányan értek hozzá a papírokhoz, és szennyezték be azokat az évszázadok során.

Azonban ha Marat korában ismert lett volna e gombás fertőzés, nagy valószínűséggel nem tudtak volna ellene sokat tenni.

Lalueza-Fox szerint lehetséges, hogy még napjaink bőrgyógyászai is nehéz feladat előtt álltak volna.

Marat betegségének leírásai alapján a gombás fertőzés – avagy a Malassezia restricta immunrendszer-gyengítő hatása által lehetővé tett egyéb, szekunder fertőzés – olyan szélsőséges tüneteket produkált, amelyek a mai orvostudomány felügyelete mellett aligha volnának lehetségesek.

„A képzett bőrgyógyász szakemberek sem láthattak még ennyire extrém példát” – mondta Lalueza-Fox.

A történelmi DNS-vizsgálatok jövője

A kutatás egy másik kérdést is felvet: lehetséges-e egyáltalán bőrbetegséget azonosítani valakiben DNS-minta által? „Ez egy fogós kérdés” – mondta Lalueza-Fox.

A DNS genetikai betegségeket fedhet fel, valamint egyéb betegségek jelenlétére utaló jeleket, azonban ami a fertőző betegségek kimutatását illeti, a DNS-elemzés még gyermekcipőben jár.

A kutató szerint valószínű, hogy Marat bőrbetegségét gombás fertőzés okozta, azonban a forradalmár testének, különösen bőrének vizsgálata nélkül lehetetlen biztos megállapítást tenni.

Felmerülhet a kérdés: ha még a DNS segítségével sem lehet talán soha biztosat mondani Marat betegségéről, mi értelme van a próbálkozásnak?

Egy érv lehet a kísérletezés mellett az, hogy az egészségügyi szempontok nagyban befolyásolhatják a történelem menetét – Marat-t betegsége az aktív politikától való visszavonulásra kényszerítette éppen akkor, amikor hatalma csúcsán járt.

Lehetetlen megmondani, hogy ha állapota nem lett volna ilyen súlyos, vagy egyáltalán nem küzdött volna e betegséggel, és nem kellett volna mindennapjait a fürdőkádban töltenie.

Egészségi állapota – főként fájdalmai – emellett Marat tudatállapotát és viselkedését is befolyásolta. „Befolyásolhatta döntéseit, és azt is, ő hogyan hatott a történelemre” – mondta Lalueza-Fox. „Nagyon, nagyon beteg volt.”

Az elemzés minden hiányossága ellenére igen előremutatónak mondható – és további kutatásokat inspirálhat e területen, amelyek segítségével jobban megérthetővé válik a történelem.

Charlier, Lalueza-Fox és kollégáik kutatása az első példa a DNS sikeres alkalmazására egy retrospektív diagnózis felállításában. Próbálkozások korábban is voltak, ezek azonban elakadtak az állagmegóvás vagy a törvény, illetve etika szempontjain.

Néhány éve például egy kutatócsoportnak nem sikerült engedélyt szereznie Frédéric Chopin zeneszerző egy varsói templomban őrzött szívének vizsgálatára. Végül egy vizuális elemzéssel arra következtettek, hogy a komponista nagy valószínűséggel tuberkulózisban szenvedhetett.

A legfontosabb etikai szempont minden elhunyt személy DNS-ének vizsgálatakor az élő rokonok álláspontja – akkor is, ha a végső „diagnózis” nem minősülhet többnek merő spekulációnál.