A brit Rózsa Sándor: Jack Sheppard, a legendás börtönszökevény története

1724 novemberében mintegy 200 ezres tömeg gyűlt össze a londoni Tyburn akasztófájánál, hogy szemtanúja legyen a huszonéves John „Jack” Sheppard kivégzésének. Az egykori asztalosinas vakmerő szökéseinek köszönhetően lett a 18. századi Anglia egyik legismertebb bűnözője – bár a korabeli lapok inkább népi hősként tüntették őt fel.

Sheppard 1702-ben született Spitalfieldsben (ma Kelet-London), szerény körülmények között élő asztaloscsaládban. Apja négyéves korában meghalt, így anyja egyedül nevelte fel három gyermekét. Amint nagykorú lett, Sheppard édesapja nyomdokába lépett és asztalosinasnak állt. Alacsony termetű, de rendkívül erős fiatalemberként gyorsan kitanulta a szakmát. Magánéletében azonban már nem volt ilyen tudatos: rendszeresen megfordult a városi kocsmákban, fizetése nagy részét pedig prostituáltakra költötte. Idővel összeköltözött egy Elizabeth Lyon nevű nővel, aki Edgeworth Bessként volt ismert az alvilágban. A Daniel Defoe angol író által népszerűsített legenda szerint Lyon térítette le végleg a férfit a helyes útról, de napjainkban a történészek már nem vallják ezt az elavult nézetet, mivel Sheppard már a nő megismerése előtt is követett el kisebb lopásokat.

A brit Rózsa Sándor

Bármi is sodorta erre az útra a fiatal férfit, nem volt egyedül: Nagy-Britanniában ekkor rengeteg munkás élt a társadalom peremére szorítva. Ennél az oknál fogva a korabeli Angliában a rablás egy igencsak jövedelmező műfaj volt, ami ugyanakkor komoly veszélyekkel járt. A 18. század elején ugyanis a tulajdon elleni bűncselekményeket szigorúbban büntették, mint a személy elleni erőszakot. A gyorsan megerősödő polgárság által formált társadalomban az állam számára elsődleges lett a tulajdon védelme, így a bírák habozás nélkül szabtak ki halálbüntetést egyszerű lopásokért is.

Sheppard első rablásait gazdag polgárok ellen követte el, egy dologra azonban mindig nagyon ügyelt: arra, hogy soha ne bántson senkit. Ennek köszönhetően idővel a főváros egyik legkedveltebb tolvajává vált, akinek személye köré romantikus legendák szövődtek. A hatóságokat mindez azonban nem hatotta meg, és hatalmas pénzösszeget ígértek a nyomravezetőknek. Sheppardot végül a saját testvére, Thomas, illetve az egyik legjobb barátja, James Sykes árulta el. 1724-ben a férfit összesen ötször tartóztatták le, mivel az utolsó alkalmat leszámítva mindig megszökött – nem kis hírnevet szerezve ezzel magának.

Legendás szökések

A tolvajt 1724. május 19-én tartóztatták le, és a clerkenwelli börtönbe zárták. Láncra verték és megbilincselték, ám a laza biztonsági intézkedések miatt barátainak sikerült szerszámokat becsempészniük hozzá, amelyek segítségével sikerült feltörnie a zárat. Ezután viszonylag gyorsan elkapták, de pár nappal később másodszorra is megszökött: átfűrészelte a rácsokat, majd Lyonnal együtt ágyneműk segítségével leereszkedett a börtön belső udvarára. A magas falon vésővel lépcsőfokokat alakított ki, majd átmásztak a kapun és elmenekültek. Az igazi hírnevet végül a harmadik szökési kísérlet hozta meg számára, amikor nőnek öltözve sikerült elhagynia a helyszínt. A hatóságok ismét jelentős vérdíjat tűztek ki Sheppard fejére, azonban hiába vitték vissza a börtönbe, a tolvaj ismét megszökött. Mindeközben az újságok lelkesen követték kalandjait, népi hősként ábrázolva őt: ezzel pedig alakja hivatalosan is elindult a legendaképződés útján.

Az akasztófa

Miután ismét elfogták, a hatóságok már nem bíztak semmit a véletlenre: a földhöz láncolva, éjjel-nappal őrizték egészen 1724. november 16-ig, amikor a londoni közönség hatalmas várakozása közepette Tyburnbe vezették. Sheppard a bitófa felé tartva állítólag még tréfálkozott az őrökkel. Sármja, erőszakmentesnek tartott bűncselekményei és bravúros szökési kísérletei a szomorú vég ellenére Sheppardot gyorsan a korabeli munkásosztály hősévé tették. Kultusza már a kivégzésekor elkezdett kiépülni: akasztásakor megvásárolható volt állítólagos önéletrajza, a The History of the Remarkable Life of John Sheppard, amelyet feltehetően Daniel Defoe írt.

Az irodalmi hős

A Sheppardról alkotott romantikus kép az idő múlásával tovább erősödött. 1839-ben William Harrison Ainsworth Jack Sheppard: A Romance című regénye végleg megszilárdította legendáját. A folytatásokban közölt regény színházi adaptációk hullámát indította el, amelyek olyannyira hatásosnak bizonyultak, hogy a hatóságok végül betiltották a férfi nevét viselő előadásokat, attól tartva, hogy azok bűnözésre motiválják a tömeget.