A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
2020. február 25. 18:06 Múlt-kor
Manapság az emberiség nagy része egyre felelősségtudatosabban igyekszik az állatokkal bánni, nem csupán a gazdasági fenntarthatóság, de az emberiesség jegyében is. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy mindennapjaink egyik fontos fogyasztási cikkét eleve aránylag ritka állatok rendkívül kegyetlen és pazarló vadászata révén állítsák elő, azonban a bálnavadászat fénykorában éppen ez volt a helyzet – az így kinyert anyagok nélkül lehetséges, hogy teljesen más irányt, illetve ütemet vett volna az emberiség technikai fejlődése.
Korábban
A mindent beborító olaj
A 19. század második felében Charles Nordhoff amerikai újságíró így írt könyvében fiatalkori tapasztalatairól egy bálnavadász hajón: „Mindent beborít az olaj. Ingeink és nadrágjaink is az utálatos anyagtól csöpögnek. A bőr pórusait is mintha megtöltené. A lábak, kezek, a haj, mind teli vannak vele. A bálnazsír íze – nyersen, forrás közben és égetve – nem szűnik meg, és nincs hely, ahová menekülni lehetne előle.”
A Nordhoff által festett mocskos kép az egész évszázad során jellemezte a bálnavadászok mindennapjait, azonban a rengeteg kellemetlenséget okozó olaj egyben megélhetésük kulcsa volt.
A bálnaolaj iránti kereslet tízezreket vitt a tengerre a 17. és a 20. század között, azonban idővel az olajnál sokkal többről volt szó: a bálnák a korabeli emberi életmódhoz nélkülözhetetlen kellékek valóságos kincsesbányáivá váltak.
Ezen kellékek többsége a finom és elegáns élethez tartozott, amely meglehetősen látványos ellentétben állt a bálnavadászat mindennapi valóságával.
A bálnavadászattal kapcsolatban az idők során számos romantikus toposz kapott szárnyra, amelyek legfőképpen izgalmas kalandként festik le e tevékenységet.
Az igazság azonban az, hogy az állatok elejtésén kívül – amely leginkább kegyetlen és véres folyamat volt – a bálnavadászhajók idejét maga az út, illetve az elejtett állatok zsírjának feldolgozása tette ki.
A bálnaolajat az elejtett állatok zsírjából nyerték ki, legtöbbször már a hajó fedélzetén. Az állatok teteméről lefejtett zsírt nagyméretű réz üstökben főzték.
Az így kapott olaj a 18. és 19. század során legfőképpen az emberiség fényszükségletét táplálta: előbb az otthoni és munkahelyi lámpákat, majd az egyre több ország nagyvárosaiban elterjedő közvilágítást is az óceáni emlősökből kinyert olaj táplálta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Titanic
- Páratlan részletességgel vált elemezhetővé a Titanic roncsa
- 350 ezer fontért kelhet el egy Titanic-túlélő mentőmellénye
- Először válnak kutathatóvá a Titanic eredeti tervrajzai
- 10 tény, amit biztosan nem tudtál a Titanicról
- Nyugalomban várja végzetét az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic roncsa
- Halaszhatatlan üzleti tárgyalás miatt nem szállt fel a Titanicra a drótnélküli távíró feltalálója, Guglielmo Marconi
- Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
- Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
- A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
- Nő is harcolhatott a longobárd seregben tegnap
- Visszaszolgáltattak egy inka gyermekmúmiát az argentin őslakosoknak tegnap
- Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet tegnap
- Német találmány előzhette meg Thomas Edison fonográfját tegnap
- Aphrodité-fejet és egy ókori bazilikát tártak fel Egyiptomban tegnap
- A Karib-tenger igazi kalózait keresték Nassau kikötőjében tegnap
- Ideiglenesen kialudt Szarajevó örök lángja tegnap
- Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét tegnap
