50 millió összetört edényből jött létre Róma egyik dombja

2022. augusztus 14. 08:47 Múlt-kor

Rómáról köztudott, hogy hét dombra épült. Míg azonban a Capitolium, a Quirinalis vagy a Palatinus természetes körülmények között keletkezett, van az olasz fővárosnak egy „magaslata”, amely nem ilyen úton jött létre. A Tevere bal partján álló negyvenöt – más források szerint harmincöt – méter magas, másfél kilométer kerületű, mintegy húsz perc alatt megkerülhető szeméthegy, a Monte Testaccio ugyanis római kori amforákból épült fel. A különös képződmény már több mint kétezer éve része a római városképnek. Bár a kutatók hosszú időn át szinte alig vettek tudomást a kizárólag olívaolajat szállító agyagkancsókból álló halomról, az ókori tárolóedények felbecsülhetetlen forrásértékkel bírnak a római kereskedelem és gazdaság kutatása szempontjából.

Amforadarabok a Monte Testacción

Korábban

Az ókor tárolóeszközei

A Római Birodalom első számú folyadéktároló eszközei az amforák voltak. A hatalmas égetett agyagkorsókban bort, olívaolajat, valamint az apró tengeri halak zsigereiből és véréből készített pikáns ételízesítőt, ún. garumot szállítottak Rómába, a világ akkori legnépesebb fővárosába.

Az amforákat szállító legnagyobb hajók akár tízezer, egyenként 30 kilós, 70 literes edény tárolására is alkalmasak lehettek. A borral vagy olívaolajjal töltött korsók tömege akár a 100 kilót is meghaladhatta. A hajóban az amforákat több – akár négy – rétegben is egymásra halmozhatták.

A vitorlások rakterét gyakran homokkal bélelték ki, amely a legalsó edénysornak is biztos alapot biztosított. Az amforák aljából egy kis csücsök állt ki, így megérkezés után könnyedén kirakodhatták őket a fövenyre oly módon, hogy a homokba döfték az aljukat.

Az ókori Róma fő kikötője, Ostia újkori ábrázolása

Az agyagkorsók többségét újrahasznosították – többek között virágcserép és ereszcsatorna formájában –, kivéve azokat, amelyekben olajat tároltak. Ebben az esetben nem lehetett szó újrahasznosításról, mivel a tárolóedények tartalma beivódott az agyagba és megavasodott, így összetörték őket.

A korsók szétzúzását és a cserepek szemétlerakóhelyre történő elszállítását – ahogy a törmelék akkurátus elhelyezését is – felügyelők ellenőrizték.

A cseréphalom pedig idővel „heggyé” nőtt. Számítások szerint a képződmény mintegy 25 millió – más források szerint több mint dupla annyi – amforatöredékből áll.

Annak ellenére, hogy az amforákat nemcsak olívaolaj szállítására használták, más termékek tárolására használt edények töredékeiből álló szemétdombot egyelőre nem tártak fel a kutatók.

következő oldal 1 / 5