Mit firkáltak a szerzetesek a középkori kódexekbe?

2014. október 7. 16:17

Iszogató csontváz, pipázó emberalak, mosolygó napocska - ilyen és ehhez hasonló ábrákat lehet találni egy-egy középkori kódex lapjain. A kódexmásolók főként íróeszközeik kipróbálása végett firkálgattak a margóra, azonban megesett, hogy a tiltás ellenére összetettebb rajzokkal vagy a monogramjaikkal is kifejezték individualitásukat.

Korábban

Erik Kwakkel, a Leideni Egyetem történésze az elmúlt néhány évet több évszázados könyvek és kéziratok társaságában töltötte. Ezen idő alatt a középkori művek lapjain számos firkával, vicces figurával vagy karikatúrával találkozott, amelyek zömét a korabeli írnok valószínűleg csak az íróeszköze kipróbálása végett készített. A fura ábrák, arcok, levélszerű formák, egyszerű firkák vagy geometriai ábrák főként a könyvek utolsó, üres lapjain láthatók.

"Történelmi szempontból ezek a firkák azért is érdekesek, mert ki lehet belőlük következtetni, hogy az író melyik országból származott. Gyakorlatilag a névjegyét hagyta ott. Olykor, ha átköltözött egy másik íráskultúrával rendelkező tartományba, országba, esetleg egy másik rendházba, átvette az ottani stílust, amely a következő kódexmásolásnál akár már testet is ölthetett. Az egyes régiók stílusa mind-mind információt adott az ott élőkről" - mondta Kwakkel.

Bizonyos értelemben ezek az ábrák ujjlenyomatok, egyfajta aláírások voltak, amelyek egy kis "nyomot" hordoznak a rég elfeledett másolókról, akiknek kevés lehetőségük volt, hogy kifejezzék individualitásukat munkájuk közben - legyen az monogram, vagy bármilyen egyéni ábra.

A tollpróbálgatásokból eredő firkák mellett Kwakkel néhány olyan 13-14. századi, valószínűleg fiatal tanulótól származó ábrát is talált, amelyek bizonyos egyetemes emberi fogalmakhoz kapcsolódtak, mint például a szeretet, vallás vagy az erkölcs - bár elsősorban az unalom érhető tetten bennük.