Angyalok, vécék és graffitik egy szudáni kolostorban

2014. május 26. 11:37

Egy 15 latrinából álló mellékhelyiséget, eddig ismeretlen feliratokat és graffitikat fedeztek fel egy, a mai Szudán északi részén található núbiai templomban, amely a szakemberek szerint méretét tekintve az egyiptomi Szent Katalin kolostorhoz hasonlítható.

Korábban

A sivatag közepén elterülő al-Ghazali oázisban, Meroé városától 15 kilométerre, a núbiai fáraók piramisairól ismert régióban egy több mint 1300 éves keresztény kolostor áll. 1821-ben fedezték fel az elhagyatott épületet, amelynek feltárását 1953-1954-ben kezdték meg szudáni régészek.

A kolostor temploma a núbiai viszonyokhoz képest hatalmasnak tekinthető a maga 28x13 méteres területével. Az alapja homokkőből, a felsőbb részei sárból készült téglákból épültek. Középen egy főhajó, két oldalán egy-egy oldalhajó található, a vakolat pedig tele van középkori "graffitival".

Egy lengyel régész- és restaurátorcsoport idén márciusban fejezte be három hónapig tartó munkáját a helyszínen, ahol a templomtól keletre folytattak ásatásokat. Arra számítottak, hogy a bizánci szokásoknak megfelelően egy temetőre fognak bukkanni, ahol előkelők aludják örök álmukat.

Ehelyett teljesen mást találtak. A kolostor keleti fala mentén 15 darab, egy sorban álló illemhely maradványa bukkant elő, ami különleges felfedezésnek számít, ugyanis sehol máshol Núbiában nem fedeztek fel ekkora méretű mellékhelyiséget - magyarázta Artur Obłuski ásatásvezető, a Chicagói Egyetem munkatársa.

A mellékhelyiségek sora a keleti fal mentén

Ez is bizonyíték arra, hogy a közeli kolostort népes szerzetesközösség lakta, amely nagyszámú zarándokcsoportokat is fogadhatott. Obłuski elmondta, hogy minden mellékhelyiség egy-egy szoba sarkában kapott helyet. A középkori Szudánban kerámia vécécsészét használtak, a "WC-papírt" pedig közösen használták. Utóbbit kerámiadarabkákból készítették el, amelyek éles oldalait a kényelmesebb használat végett lecsiszolták - ezen használati tárgyakból korábban többet is találtak a szakemberek.

A restaurátorok főként a 7. század első felében keletkezett, vakolatnak szánt sárréteg állagmegóvására összpontosítottak. "A vakolat tisztítása lehetővé tette számunkra, hogy több, korábban nem ismert feliratot, Jézust, illetve szenteket ábrázoló képet tárjunk fel" - mondta Grzegorz Ochała, a Varsói Egyetem munkatársa. A kutatás világosan megmutatta, hogy a középkori Núbia más helyeihez hasonlóan az al-Ghazali oázisban is virágzott az angyalkultusz: a templom északi falán lévő több feliraton is azonosítani lehetett a négy arkangyal, Mihály, Gábriel, Rafael és Uriel nevét.

Az "Angeloforosz" karcolat az edényen

Különösen fontosak azok az írások, amelyeket használati tárgyakon fedeztek fel a szakemberek. Rábukkantak például egy kerámiatálra, amelyre az Angeloforosz név volt rávésve. Ochała szerint ez is az angyalkultuszt erősíti, ugyanis e név jelentése is az isteni küldöttekre utal: a "hírhozó".

Az oázis az egyike azon két imahelynek a középkori Núbiában, amely távol fekszik a Nílustól. Az egyik kelet-afrikai forgalmas kereskedelmi út mentén épült komplexum területe csak az egyiptomi Szent Katalin kolostorhoz mérhető.