"1989-ben Magyarország kiváltotta a világ csodálatát"
Magyarország 1989-ben kiváltotta a világ csodálatát, a magyar népnek olyan vezetői voltak akkor, akiknek volt bátorságuk kockáztatni, és döntésük a menekülteknek az egyetlen reménysugarat jelentette - mondta Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alapító elnöke a Befogadás napja rendezvénysorozat megnyitóján csütörtökön Budapesten.
"A szabadság népe"
A csaknem ötvenezer keletnémet menekült befogadására emlékezve Kozma Imre úgy fogalmazott, azt ünnepeljük, hogy 1989-ben a zugligeti egyházközség tagjai az egyetlen lehetséges választ adták az eseményekre: a befogadást. Felidézte: amikor ő és a magyar származású Csilla von Boeselager német bárónő igent mondott a nyugatnémet nagykövetség kérésére, hogy segítsenek gondoskodni a keletnémet menekültekről, akkor "ez az igen hiteles válasz volt", és erre az "igenre a zugligeti közösség tagjai már évek óta edzették a lelküket".
Az MMSZ alapító elnöke kiemelte, a 25 évvel ezelőtti befogadás nemcsak a keletnémet menekülteknek jelentette az életet, hanem azoknak is, akik befogadták őket, mert az "embernek szüksége van arra az érzésre, ami akkor tölti el, amikor jót tesz". Kozma Imre megköszönte Németh Miklós volt miniszterelnöknek, hogy 25 évvel ezelőtt rendszeres látogatója volt a zugligeti menekülttábornak és jelenlétével bátorította a tábor lakóit, majd átadta neki az erre az alkalomra alapított Csilla von Boeselager-díjat.
Balatoni Monika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára az eseményen kiemelte: a magyar "a szabadság népe", ezért a kaput és a határokat megnyitva "Magyarországon keresztül a szabadság útja megnyílt a keletnémetek előtt". Komoly politikai stratégia kellett ahhoz, hogy az akkori politikai vezetőség elérte: a keletnémetek visszatérhettek hazájukba - fogalmazott.
Az államtitkár hangsúlyozta az emlékezés jelentőségét, hiszen - mint mondta - az idő halad, és egyre inkább eltűnnek az élők sorából azok, akik emlékeznek az 1989-ben történtekre. Nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy az utókorban Magyarország sikeres szerepvállalása maradjon meg, ezért is az a szlogenje ennek az évnek, hogy Közös siker - tette hozzá. Balatoni Monika hangoztatta: emlékezni kell arra, hogy a magyar nép mi mindent tett Közép-Európa szabadságáért. "Magyarországnak nagy szíve van", és 1989-ben olyan vezetői voltak, akik a történelmi pillanatban merték vállalni a nehéz döntéseket - mondta. Arra is kitért, hogy az a szeretetteljes munka, amelyet az MMSZ véghez vitt, Magyarország komoly dicsősége, és azt mutatja, hogy ennek a nemzetnek voltak és vannak nagy alakjai. Méltán lehetünk büszkék az eseményekre - tette hozzá az 1989-es történésekre utalva.
Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke arról beszélt, a 2014-es érmekibocsátási programjuk elkészítésekor nem volt kétséges, hogy abból nem hiányozhat az MMSZ korszakalkotó tettének megörökítése. A 2000 forint névértékű érmén az emberi szeretet és a feltétel nélküli segítőkészség jelenete látható: Szent Erzsébet kenyeret nyújt egy idős embernek - magyarázta. Hozzátette: az érme hátlapján egyebek mellett az MMSZ emblémája és jelmondata szerepel.
Az esemény elején levetítették Angela Merkel videoüzenetét, amelyben a német kancellár méltatta az MMSZ munkáját, és megköszönte Kozma Imrének és munkatársainak, hogy segítséget nyújtottak a keletnémet menekülteknek 1989-ben. Angela Merkel azt is kiemelte, a németek hálásak a magyaroknak azért, hogy hozzájárultak a német egység megvalósításához. A sajtótájékoztató után Kozma Imre és Balatoni Monika jelképesen átvágta az 1989-es vasfüggöny-installációt az újraépített menekülttábor területén.
A Befogadás napja kétnapos programsorozaton felelevenítik a 25 évvel ezelőtti eseményeket, ismertetik az MMSZ munkáját. A rendezvényen megtekinthető több kiállítás az 1989-es eseményekről, filmet vetítenek a szeretetszolgálatról, valamint látható lesz egy válogatás korabeli filmhíradókból. Délután ünnepi szentmisét tartanak a zugligeti Szent Család plébániatemplomban Erdő Péter bíboros vezetésével. A szentmise után emlékdíjakat adnak át. Pénteken pódiumbeszélgetést tartanak egykori önkéntes segítők és volt menekültek részvételével, továbbá bemutatják Joachim Jauer Urbi et Gorbi című könyvének magyar kiadását. A könyv egy német újságíró, a ZDF egykori budapesti tudósítójának szemszögéből mutatja be a határnyitást.
Máltaiak Magyarországon
A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett (johannita) máltai ispotályos lovagrend Magyarországon a 12. században, II. Géza uralkodása idején telepedett meg. A három részre szakadt országban a lovagrend felmorzsolódott, a magyar rendtartomány jogilag 1807-ben szűnt meg. A Máltai Lovagrend 1925-ben állított fel követséget Budapesten, rá három évre, 1928-ban megalakult a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége. 1945 után magyarországi tevékenységük ismét ellehetetlenült, az emigrációba kényszerült lovagok csak 1996. január 27-én helyezték át székhelyüket Budára.
A lovagrend magyarországi segélyszervezete, az egyik legnagyobb hazai karitatív és segélyszervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989. február 10-én kezdte meg működését Budapesten a magyar származású Csilla von Boeselager német bárónő és Kozma Imre katolikus pap együttműködésének köszönhetően. A létrejött szervezetre a kelet-európai politikai változások miatt hamar történelmi feladat hárult: német testvérszervezete támogatásával gondoskodott 1989 nyarán a Magyarország nyugati határának megnyitásában reménykedő, táborokba zsúfolódott keletnémetek ezreinek ellátásáról.
A rendszerváltás kezdetén, az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. február 28-án határozott a Keletet és a Nyugatot évtizedeken keresztül elválasztó drótkerítés, a hírhedt vasfüggöny felszámolásáról, amit május 2-án Hegyeshalomban nemzetközi sajtótájékoztatón jelentettek be. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter személyesen is átvágta a vasfüggönyt, a negyvenéves európai megosztottság szimbólumát. A határzár fokozatos lebontásának köszönhetően átjárhatóvá vált az államhatár, így az NDK-ból Magyarországra már nemcsak nyaralási szándékkal érkező keletnémet állampolgárok a magyar-osztrák határon át próbáltak a Német Szövetségi Köztársaságba jutni.
Budapesten a keletnémet menekültek kezdetben a viszonylag kicsi nyugatnémet követségen tartózkodtak, de számuk egyre nőtt, és helyzetük egyre inkább tarthatatlanná vált. A nagykövetség a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz vezetőjéhez, Kozma Imréhez fordult segítségért, akinek közreműködésével 1989. augusztus 14-én a Zugligeti Szent Család (Szarvas Gábor utcai) plébániatemplom kertjében felállított sátortáborban megkezdődött a menekültek befogadása. A táborban egyszerre 1200 embert tudtak elhelyezni, de a menekültek a hárshegyi kempingekben és Csillebércen, valamint a környéken élő családoknál is kaptak helyet. A magyar, osztrák és német máltai önkénteseken kívül az egyházközség tagjai és sok önzetlen és áldozatkész ember vett részt ellátásukban. A távozók (akiknek sikerült átszökniük a határon) helyére folyamatosan érkeztek az új "lakók", akiknek a város több pontján található német nyelvű falragaszok mutatták az utat a templomhoz.
Az augusztus 19-i páneurópai piknik alkalmával, és az azt követő napokban az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet tódult át a zöld határon Ausztriába. A magyar hatóságok emberiességi okokból engedélyezték a nyugatnémet követségen tartózkodók kiutazását, de még több ezer NDK-állampolgár sorsa maradt megoldatlan. Helyzetükről augusztus 25-én Bonnban tárgyalt Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellárral, külügyminiszterrel.
A magyar kormány végül szeptember 10-én ideiglenes jelleggel - az NDK tiltakozása ellenére - hivatalosan is engedélyezte több mint hatezer keletnémet kiutazását. Ezzel egyoldalúan felfüggesztette az 1969-ben kötött magyar-NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. Október elejéig csaknem egy hónap alatt 35 ezer keletnémet állampolgárnak sikerült kijutnia az NSZK-ba. Az utolsó menekültek november 14-én hagyták el a budapesti táborokat. A határnyitás a kelet-európai rendszerváltozás és közvetve a német újraegyesítés folyamatának mérföldkövévé vált.
