Történelmi emlékek, amelyeket iszlamisták pusztítottak el

Az Iszlám Állam (korábban: Iraki és Levantei Iszlám Állam) nevű szélsőséges szunnita csoport tagjai július végén felrobbantották a keresztények és a mohamedánok által is szent helynek tartott Jónás próféta moszuli mecsetét, mondván, az "hitehagyottak" gyülekezőhelye volt. Sajnos nem ez volt az első - és vélhetően nem is az utolsó - alkalom, hogy arab szélsőségesek történelmi emlékek ellen intéztek támadást.

Bamijáni Buddha-szobrok

Az eddigi talán leghírhedtebb műemlékrombolást az afganisztáni tálibok hajtották végre, miután vezetőjük, Omar molla 2001-ben, hatalmuk csúcsán harcot hirdetett a bálványimádás ellen, mondván, az ellentétes az iszlámmal. Legismertebb és legnagyobb áldozatai - mind méretüket, mind szimbolikus jelentőségüket tekintve - a bamijáni Buddha-szobrok voltak, amelyeket ágyúval lőttek és dinamittal robbantottak fel. "Minden muzulmán büszke lehet a hatalmas bálványok lerombolására, dicsőség Allahnak, hogy elpusztíthattuk őket - mondta akkor a tálibok de facto államfője.

Bámiján a középkori Selyemút mentén, a mai Afganisztán középső részén, Kabultól mintegy 260 kilométerre északnyugatra található. Fénykorában igen fontos buddhista központ volt, ahol szerzetesek ezrei éltek mindaddig, amíg a 10. században az iszlám hódítás el nem érte ezt a szent helyet is. Legfőbb nevezetessége a tálibok által lerombolt két álló Buddha-szobor volt, a kisebbiket (38 méter) 544 és 595, a nagyobbikat (55 méter) pedig 591 és 644 között faragták ki a sziklafalban.

Miután 2003-ban megdöntötték a tálibok uralmát, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete (UNESCO) a világörökség részévé nyilvánította a völgyet, amely fölött a szobrok álltak, és régészek árasztották el a környéket. Mindössze két hatalmas üres mélyedést, egy halom törmeléket és fel nem robbant aknákat találtak ott, ahol valaha a szobrok voltak. A két óriási Buddha-szobor darabjait pillanatnyilag a Bamiján-völgyben létesített ideiglenes raktárakban tárolják. Szakértők szerint ma már nem lehetséges a szobrok teljes restaurálása.

Líbiai mecsetek

A közel nyolc hónapon át tartó, több tízezer civil halálát okozó líbiai polgárháború komoly fenyegetést jelentett az észak-afrikai ország kulturális kincseire is. Szinte a csodával határos, hogy Líbia több ezer éves épített öröksége nagyobb károk nélkül vészelte át a vérzivataros időszakot. A Moammer Kadhafi 2011-es bukását követő időszak hatalmi vákuumát a szélsőséges csoportok - főként a szalafisták - azonban kihasználták, és több szent helyet porig romboltak.

2012 márciusában fegyveres csoportok buldózerrel törölték el a föld színéről Abdel Szalám al-Aszmar, 15. századi szúfi tudós Zliten városában lévő, szentként tisztelt síremlékét. Még azon év augusztusában felfegyverzett szalafisták - akik sokak szerint szoros kapcsolatban álltak a Kadhafit elűző forradalmi erőkkel - fényes nappal pusztították el a főváros, Tripoli központjában lévő Saab mecsetet.

Abdel Szalám al-Aszmar síremlékét bontja egy munkagép

A tudós mauzóleuma elleni támadásokat a szalafisták azzal magyarázták, hogy a lerombolt síremlék a "fekete mágiát" gyakorlók gyülekezőhelyévé vált. Abdel Szalám al-Aszmart nemzeti hősként tartják számon Líbiában, miután nagy tiszteletet váltott ki azzal, hogy harcolt az országba betörő spanyol gyarmati katonák ellen.

Timbuktui mauzóleumok

Korábban három mali nagymecset szerepelt a veszélyeztetett helyszíneket tartalmazó UNESCO-világörökségi listán. A három közül a Szidi Jahját 2012 júliusában rombolták le az Anszár ed-Dín szélsőséges iszlamista szervezet fegyveresei, miután egy héttel korábban a világörökségi listán szereplő tizenhat mecset közül hetet tettek a földdel egyenlővé. Az iszlám szalafista ágához tartozó csoport szintén bálványimádásnak tekinti a szúfi iszlám síremlékeket.

A Dzsingarejber mecsetet Kankan Musza szultán építtette mekkai zarándoklatából visszatérve 1325-ben. A Szankore mecset szintén a mandinga korszakban épült, míg a Szidi Jahja mecsetet feltehetően 1400 táján emeltette el-Moktár Hamalla sejk szent életű remete. A világörökségi listán szereplő mauzóleumok közül a legrégebbi Abul Kászim Attuati sejké, akit 1529-ben temettek el. A síremlékek közül különleges érdeklődésre tarthat számot a mintegy húsz évvel később elhunyt Szidi Mahmudu tudósé, valamint az 1583-ban eltemetett al-Akíb imámé is.

A X. században az egyik tuareg törzs által alapított Timbuktu a tekintélyes Szankore vallási egyetemnek és más medreszéknek köszönhetőn a XV. és a XVI. században az iszlám szellemi központja volt. Az al-Akíb imám által a XVI. században restaurált három nagymecsete a Dzsingarejber, a Szankore és a Szidi Jahja az Aszkia-dinasztia végén a szongáj birodalom fővárosának szellemi aranykoráról tanúskodik.

Marokkói sziklavésetek

2012 októberében több mint nyolcezer éves sziklavéseteket pusztítottak el szalafisták a Marokkó déli részén található Magas-Atlaszban. A véseteken látható napábrázolást egyes iszlamista mozgalmak feltehetően istenábrázolásnak, azaz bálványimádásnak tekintették, ami ellentétes az egyetlen istenről vallott felfogásukkal.

Az egyik véset a "napkorong" nevet viseli, ez még a föníciaiak Marokkóban történő megjelenése előtti időkből származik. Egy ismert régészeti lelőhelyen, a Jakur-fennsíkon található, Marrakes közelében, a Tubkaltól, a legmagasabb marokkói hegycsúcstól (4167 méter) 20 kilométerre. A szalafisták a sziklavésetek elpusztítása mellett 2012 októberében felgyújtották az egyik legjelentősebb szúfi mauzóleumot, a Tunisz elővárosában álló Szaida Manubíja zavíját is. 

Pakisztáni szentélyek

A dél-ázsiai Pakisztánban sincsenek biztonságban az ősi emlékek: 2010-ben egy 11. századi misztikus, Ali Hudzswiri (másik nevén: Hazrat Data Ganj Baksh) szentélyét tették használhatatlanná szunniták Lahore városában, a hatalmas robbanásban 42 ember vesztette életét. Egy évvel később tálib öngyilkos merénylők vették célba egy ismert szúfi találkozóhelyet, a szintén Lahoréban lévő Saki Sarwar-szentélyt. A merénylet során több mint negyven ember halt meg, és több százan megsérültek.

Az indiai szubkontinens iszlám államai közül többen is elterjedt a szúfizmus, a misztikával átitatott hit szinkretikus formája, amely befogadóbb az iszlámnál, és magáévá teszi a helyi hagyományokat és hiedelmeket, amelyek jóval megelőzik az iszlám érkezését. Ortodox dzsihádisták szerint ezáltal azonban "sérül" Mohamed próféta tiszta vallása, így radikális eszközöket is bevetve igyekeznek kiszorítani az adott országból a vallásilag "lazább" felfogású szúfi tömegeket.