Apagyilkosságok a Trónok harcán túl

"Egy Lannister mindig megfizeti az adósságait" - az HBO méltán népszerű sorozatának, a Trónok harca évadzáró epizódjában a megalázott és bebörtönzött Tyrion Lannister bosszút állt az ellene elkövetett sérelmeken és végzett apjával. A történelemből számos példát tudunk hozni apagyilkosságokra.

Oidipusz és a jóslat

A görög mitológia egyik legismertebb története Oidipuszhoz kötődik. A legenda szerint a thébai király fiaként megszülető Oidipusz nem sokáig élvezhette a szülői ház melegét, ugyanis születésekor a királyi család tagjai azt a jóslatot kapták, hogy a csecsemő felnőttként végezni fog édesapjával, anyját pedig elveszi feleségül.

Laiosz király nem akart kockáztatni, ezért elszakította a csecsemőt annak anyjától, átszúratta a bokáját és megparancsolta egy szolgának, hogy vigye ki a vadonba és hagyja magára. A szolgának azonban megesett rajta a szíve, és a fiút egy pásztornak adta, majd ő továbbadta Polübosz korinthoszi királynak és Meropé királynőnek, akik évek óta gyermekáldásra vártak.

Mikor a gyermek felcseperedett, egy ünnepség alkalmával az apjának hitt Polübosz részegségében fattyúnak nevezte Oidipuszt, aki nem hagyta annyiban a dolgot, és elment Delphoi-ba, hogy származása felől faggassa a jósnőt, akitől megtudta a szörnyű jóslatot. Hogy megakadályozza az apjának hitt Polübiosz halálát, elhagyta Korinthoszt. Balszerencséjére találkozott egy öreggel, aki megütötte őt, ugyanis nem tért ki útjából. A megsértett Oidipusz megölte az idős embert, akiről kiderült, hogy Théba királya, Laiosz.

Mint ismeretes, az ifjú megvédte Thébát a várost sanyargató szfinxtől, jutalma pedig a városállam trónja és az özvegy királyné, Iokaszté keze lett. Mikor fény derült arra, hogy ki is valójában Oidipusz, anyja − egyben felesége − öngyilkos lett, az ifjú király pedig megvakította saját magát és elhagyta a várost.

Az asszír viszály

I. Tukulti-Ninurta a Középasszír Birodalom valószínűleg legnagyobb uralkodója volt, mivel 36 éven át tartó uralma első felében sorra hódoltak meg előtte a korábbi nagy ellenfelek. Mindehhez nem kevés szerencse is kellett, ugyanis a Közel-Kelet egyik legerősebb állama, a mai Törökország és Szíria területét igába hajtó Hettita Birodalmat nagy erejű támadás érte nyugat felől. A Balkánról beözönlő phrügök azonban nem csupán meggyengítették, hanem meg is semmisítették az első vaskori államot, a harckocsisairól híres hettiták országát. Ezt követően nem kellett nagy erőket bevetnie az asszír királynak, győzedelmesen térhetett vissza az Eufráteszen túlról.

Később Babilon is megadta magát I. Tukulti-Ninurtának, aki nagyszabású építkezésekbe kezdett: felújítatta Istár templomát, a főváros, Assur körül vizes árkot ásatott, sőt uralma vége felé egy új székhely, Kár-Tukulti-Ninurta építésébe is belekezdett. Az i. e. 1210-es években azonban egyre többször szenvedtek vereséget seregei, valamint a népnek jövedelmet biztosító építkezések is akadoztak, ami elégedetlenséget szült. Végül az asszír arisztokraták lovagolták meg a királyellenes lincshangulatot, aminek az élére a király fia állt; Assur-nádin-apli valószínűleg az új főváros ostroma idején végzett apjával.

A bosszút esküdött itáliai leány

Az apagyilkosságokat nem minden esetben fiú követte el. Minden idők egyik leghíresebb "lányos" apagyilkossága a 16. századi Rómában zajlott. Francesco Cenci gróf szörnyű szülő hírében állt, nem csupán erőszakoskodott gyermekeivel, de gyakran meg is zsarolta őket, sőt lányát, Beatricét (1577-1599) és második feleségét, Lucreziát rabszolgaként tartotta a kastélyában, ahol a mindennapos verések mellett nemi erőszakra is sor került.

Egy napon Beatrice kemény döntésre határozta el magát: a családtagok passzív jóváhagyása mellett megöli a Cenci-család fejét. Két társával (az egyik a krónikások szerint a szeretője volt) elkábították Francescót, és ledobták az erkélyről, hogy balesetet színleljenek. (Egy másik forrás szerint agyonverték a családfőt.) A látszatintézkedések ellenére a római hatóságok hamar rájöttek, hogy gyilkosság történt, és bíróság elé állították a bűntett elkövetőit. Beatrice Cenci 22 éves volt, amikor a hóhér bárdja lesújtott a nyakára.

Az etióp császár és féltékeny fia

Az 1682-ben trónra kerülő Ijaszu 24 éven át vezette az Etióp Császárságot. A krónikások szerint humoros, magas termetű, intelligens, a művészet és a tudományok felé nyitott uralkodó számos reformot vezetett be, amellyel ösztönözte a kereskedelmet, az országba betörő külső ellenséget legyőzte, amivel kivívta népe szeretetét, és megkapta a "Nagy" jelzőt. Elődeivel ellentétben nyitott Európa felé, és felvette a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal is.

Ijaszu vára Gondarban

24 éves országlást követően, 1706-ban lemondott fia, Tekle Hajmanot javára. Hamarosan kiderült, nem mindenki volt elégedett a császár döntésével, ezért az újdonsült uralkodó − hogy biztosítsa és megszilárdítsa hatalmát − úgy döntött, végez az apjával, aki a Tana-tó egyik szigetére vonult vissza. Az egykoron népszerű és népe által nagyra becsült császár megöletését nem tudta tolerálni az afrikai ország népe, és az ifjú uralkodó regnálásának második évében az udvaroncok bosszút álltak szeretett császáruk haláláért és leszúrták az éppen tartományi látogatáson résztvevő Hajmanotot.

A nepáli uralkodó dühös fia

A legutóbbi királyi apagyilkosságra Nepálban került sor. 2001. június 1-jén a királyi család kilenc tagját − köztük apját − lőtte le egy banketten a trónörökös, Dipendra, aki véres tettét követően maga ellen fordította a pisztolyt. A dühös királyi sarj állítólag így akart bosszút állni azért, hogy családja nem engedte elvennie szíve választottját. A nepáli közvélemény azonban nem hiszi el a hivatalos változatot, és mai napig a kínai titkosszolgálat művének tartja a mészárlást, melynek során a trónörököst egy dublőr helyettesítette. Dipendra nem halt meg azonnal, hanem kómába került, s apja halála után formálisan ő foglalta el a trónt, amelyen Nepál 13. királyaként haláláig, azaz három napon át székelt.