Szerencse és halál: első világháborús pilóták babonái

A légi harcok hajnalán a pilóták naponta szembenéztek a halállal. Az első világháború idején a pilótafülke még nyitott volt, és nem egyszer megesett, hogy a gépfegyverek használata mellett a pilóták kézi pisztollyal lövöldöztek egymásra. A világégés utolsó éveire a haditechnika odáig fejlődött, hogy hatékony gyilkoló fegyverek váltak a repülőgépekből - csak a tapasztalatlan pilóta hitte azt, hogy sebezhetetlen. Több tényező - egészségi probléma, rossz alvás, másnaposság, bármi, ami elterelhette a pilóta figyelmét - mellett nem egyszer a szerencse is közrejátszott, s rengeteg pilóta gondolta úgy, hogy bizonyos tárgyak mágikus ereje befolyásolhatja sorsát. Babonáik miatt csontok, koponyák, szemek kerültek a repülőgépek oldalaira, s több kabalaállat is feltűnt a repülőszázadoknál.

A halál lovagja

A francia Charles Nungesser ászpilóta 43 igazolt győzelmével Franciaország harmadik legeredményesebb vadászpilótája volt, de a civil életben is sikeresnek számított: körülrajongták a nők, megnyerő modora volt, szerette a veszélyt és élt-halt a gyorsaságért, az autókért. Nungessernek a védjegyévé vált a repülőgépére festett szimbólum, amelyet a "halál lovagjának" nevezett el: egy fehér szélű fekete szívben látható koponya, alatta keresztbe fektetett csontok, valamint két gyertya között egy koporsó kapott helyet.

A háború után társával, Francois Colival versenyre keltek Charles Lindbergh-gel, hogy ki repüli át elsőként az Atlanti-óceánt. A babonás páros 1927. május 8-án indult útnak Párizsból, azonban nem sokkal később, valahol az Atlanti-óceán felett nyomuk veszett. Lindbergh rekordját kevesebb mint két héttel a szerencsétlenül járt pilótapáros eltűnése után sikerült véghez vinnie, majd a sikeres földetérést követően a párizsi Le Bourget repülőtéren részvétet nyilvánított a két pilóta halála miatt.

Öreg Károly

Egy másik francia repülő ász, Georges Guynemer Nieuport 11-es típusú biplánját " Le Vieux Charles"-nak (jelentése: Öreg Károly) nevezte el - a mai napig nem tudjuk, miért. Ami bizonyos, hogy mikor a pilótának le kellett cserélnie "munkaeszközét", az új repülőgépe megörökölte a régi nevét, hogy a szerencse nehogy elhagyja őt.

Nungesserrel ellentétben Guynemer csendes volt és visszahúzódó, pedig 54 darab ellenséges repülőgépet lőtt le, amely teljesítménnyel a második legjobb francia és a 11. legjobb első világháborús pilóta lett. 1917. szeptember 11-én azonban elhagyta szerencséje, s az egyik bevetése során lelőtték a németek. Repülőgépe a párizsi Le Musee de L’Airben (Repüléstörténeti Múzeum) van kiállítva.

Az első “Angry Birds”

Több első világháborús pilóta jellegzetes "arcot" készített a repülőgépének; minél fenyegetőbb volt, annál jobb. Az első képen látható német bombázó például egy mérges madárra hajaz.

Manfred von Richthofen báró közeli barátja, Werner Voss két szemet festett Fokker Dr1-es triplánja orrára. Ezt megelőzően pedig szívet, valamint egy szvasztikát pingált Albatros D III-asának motorburkolatára. A szerencséje egészen 1917 szeptemberéig tartott ki, amikor egy hat gépből álló brit repülőkötelék lelőtte gépét.

A század oroszlánja

Több repülőszázad is büszkélkedhetett állatkabalákkal. A képen Whiskey látható, a főként amerikai pilótákból álló, Franciaországban harcoló Lafayette repülőszázad egyik oroszlánja. (A másikat Sodának hívták.) Whiskey-t Párizsban mindössze 500 frankért vásárolták. Arra a felvetésre, hogy a vadállatot esetleg ketrecben kellene tartani, Jim McConnell, a század egyik tagja így válaszolt: "Miért kellene őt rácsok mögé dugni? Tudja, hol a határ."

Whiskey-t megtanították arra, hogy ha egy látogató érkezett a századhoz, egy bizonyos jelre előjöjjön rejtekhelyéről, s rávesse magát gyanútlan áldozatára. A század tagjai ilyenkor hatalmas nevetésben törtek ki, a vendég azonban nem mindig.

Majomkabala

Eugene Bullardnak - ő volt az első afroamerikai, aki az antantnál repülhetett - egy nem mindennapi kabala hozott szerencsét: egy majom. A képen egy Nieuport 24-es előtt pózol Jimmy nevű majmával. Bullard a háborúban két német gép lelövésében is részt vett, 1918 után pedig Párizsban egy éjszakai jazzklubot nyitott, amelyet repülőszázada után L’Escadrille-nek nevezett el. A szórakozóhelyen gyakran megfordult Louis Armstrong és Josephine Baker, de tiszteletét tette a francia repülő ász, Charles Nungesser is.

A fekete macska

A szintén a Lafayette kötelékében szolgáló Edwin Parsons kabalaként egy kitömött fekete macskát vitt magával bevetéseire, amelyet kétfedelű vadászrepülőgépéhez kötözött. Parsons nem volt hajlandó nélküle repülni, s mikor egyik bevetése során közelharcra került sor - állítása szerint - a macska több golyót is felfogott előle. Miután repülőgépe egy bombázás során megsemmisült, s vele együtt odalett a macska is, a pilóta addig nem akart újra repülni, amíg Párizsban nem vásárolt még egyet. A képen nem a babonás Parsons gépe látható, hanem egy A.E.G. G. III-as, amelyre egy osztrák-magyar pilóta festtette rá a fekete macskát.

A vörös báró

Manfred von Richthofen báró, német vadászpilóta az első világháború legjobb pilótájának számított, 80 ellenséges gépet lőtt le. Nevét onnan kapta, hogy háromfedeles vadászgépét az ellenség elijesztése végett vörös színűre festette. A báró rendkívül babonás volt, nem repült a szerencsét hozó sálja, illetve kabátja nélkül. Szerencséje 1918-ig tartott, amikor gépét lelőtték. Az antanthatalmak teljes tiszteletadással járó, méltóságteljes temetést rendeztek az ellenséges pilóta számára.