Tanyákon éltek a török hódoltság rác bevándorlói Gyulajon
Egy 17. századi rác település részletét tárták fel régészek a Tolna vármegyei Gyulaj község határában. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum ásatási beszámolója szerint a K. Németh András vezette nyári kutatás egy egykori veremházat és egy gazdasági épületet hozott a felszínre. A leletegyüttes és a településszerkezet vizsgálata új, tényszerű adatokat szolgáltat a török hódoltság idején a Balkán-félszigetről a Kárpát-medencébe betelepülő népesség mindennapjairól.
- A Wosinsky Mór Múzeum szakemberei egy 17. századi rác település maradványait tárták fel a Tolna vármegyei Gyulaj község határában.
- Az erdei környezetben kiemelkedő épségben megmaradt lelőhelyen a régészek egy félig földbe mélyített veremházat és a hozzá tartozó nyári konyhát vizsgálták meg.
- A kutatás rávilágított, hogy a török hódoltság idején a Balkánról északra vándorló népesség a megszokott utcaszerkezet helyett tanyaszerű elrendezésben élt.
A múzeum munkatársai a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatóival és helyi önkéntesekkel folytattak feltárásokat a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. területén. A sűrű erdőborításnak köszönhetően a régészeti jelenségek kiváló állapotban konzerválódtak, így az egykor félig földbe mélyített építmények nyomai máig felismerhetők a felszínen. A lelőhely kiterjedésének pontos meghatározását a Pazirik Informatikai Kft. és az Envirosense Hungary Kft. által készített légi lézerszkenneléses domborzatmodell is jelentősen megkönnyítette.
Az ásatás során a kutatók két, egymáshoz közel elhelyezkedő objektumot tártak fel, amelyek feltehetően egy gazdasági egységet alkottak. Az első egy földbe mélyített nyári konyha volt, amelyben egy három kemencéből álló kemencebokrot dokumentáltak.
A rétegtani megfigyelések alapján ezek nem egyidejűleg, hanem egymást követően üzemeltek, a legfelsőt a használat során többször is megújították. A betöltődésből a 17. század első felében vert érmék mellett tímárkés, kétágú villa, bicskapengék, valamint balkáni, illetve magyar és török mázas kerámiatöredékek kerültek elő.
A második vizsgált épület egy 4,8-szer 3 méter alapterületű, belső válaszfalak nélküli veremház volt. A tetőszerkezetet az épület sarkainál elhelyezett ágasfák tartották. A lakótérben a szakemberek nem találtak kemencét, a fűtést csupán két keskeny tüzelőhely biztosította. A ház bejárata egy enyhén emelkedő rámpán keresztül nyílt a konyha irányába.
A felszíni megfigyelések igazolták, hogy a közelben több hasonló objektumcsoport található. Ez a jelenség bizonyítja, hogy a rác népesség a késő középkori magyar falvakra jellemző utcás szerkezet helyett szórt, tanyaszerű elrendezésben élt.
Ez is érdekelhet
A feltárás történelmi hátterét a török hódoltság évtizedeinek demográfiai változásai adják. A 16. és 17. században a Magyar Királyság déli területeinek eredeti lakossága elpusztult vagy északabbra menekült. A kiürült vidékekre az Oszmán Birodalom balkáni tartományaiból érkeztek új telepesek, akiket a korabeli források rácoknak neveztek. Ez a főként ortodox vallású, délszláv gyökerű népesség a hódítókkal együtt húzódott fel a Kárpát-medencébe.
A gyulaji ásatás jelentősége abban áll, hogy a megelőző feltárásokkal ellentétben a kutatás ezúttal tudatosan a hódoltság kori betelepülők erdőségekben megőrződött, sajátos falusias településszerkezetére irányult.
