Amerika elfeledett fekete cowboyai

Quentin Tarantino Oscar-díjjal jutalmazott alkotása, a Django elszabadul egyike azon kevés hollywoodi filmnek, amelyben színesbőrű cowboy látható. A vadnyugaton valójában sok afrikai-amerikai származású cowboy élt, szerepükre azonban rendre fehér színészeket kértek fel, így Hollywoodnak nagy felelőssége van abban, hogy még az amerikaiak közül is kevesen tudnak létezésükről.

Mexikóiak és indiánok a cowboyok között

A cowboyok száma főként az amerikai polgárháborút (1861-1865) követően emelkedett meg, amikor a szarvasmarha-kereskedelem megélénkült, s a leszerelt unionista és konföderációs katonák tömegével kezdtek munkát keresni. A több mint 600 ezer áldozatot követelő véres harcok után az északi államok húshiánnyal küszködtek, ám a szarvasmarhák lábon történő szállítása rendkívül kockázatos volt, ugyanis útonállók és indiánok tömegei veszélyeztették a szállítmányok sorsát.

A déli államokból az északiakba történő hajtások rizikóját a cowboyok vállalták magukra. Jelentős számú felszabadított afro-amerikai rabszolga is marhapásztornak állt, amivel tovább növelték a cowboyok etnikai sokszínűségét, hiszen a 19. század során már egyre több mexikói és indián választotta ezt az életformát.

„A cowboy az az ember, akinek lova, coltja és kalapja van” – szól az északi mondás, s valóban legtöbbször így gondolunk a 19. századi amerikai marhapásztorokra, kiegészítve a nyakukban hordott – a por és az izzadság ellen védő – kendővel, inggel és sarkantyús csizmával, mint ahogyan azt a John Wayne- vagy Clint Eastwood-filmekben számtalanszor láthattuk. A cowboyok származása felett azonban rendre átsiklunk, ugyanis a hollywoodi filmekben zömében fehér bőrű marhapásztorok kaptak helyet. A valóság más képet mutat, hiszen a korabeli becslések szerint a cowboyok körülbelül 20-25 százaléka fekete volt.

Bill Pickett. A fekető bőrű cowboy a ló fülének megharapásával képes volt az állatot lefekvésre bírnia

Sokakhoz hasonlóan Jim Austin amerikai üzletember sem hallott túl sokat a feketék vadnyugati jelenlétéről. Ez motiválta őt és feleségét, hogy létrehozzák a texasi Fort Worth városában a Nemzeti Vadnyugati Örökség Múzeumát (National Multicultural Western Heritage Museum). Az intézmény az olyan elfeledett fekete bőrű cowboyok emlékének ápolására alakult, mint amilyen a híres rodeó-bajnok, Bill Pickett (1870-1932), a „bulldogging”, vagyis a lóhátról ugorva történő marhaelfogás technikájának "feltalálója". Jellemző az amerikaiakra, hogy kevéssé ismerik országuk történelmét, Austin tapasztalatai szerint tíz amerikai közül kilenc úgy gondolja, hogy a cowboyok egytől egyig fehérek voltak, eme tévhit kialakulásában pedig nagy a felelőssége Hollywoodnak.

Sarkantyús feketék

„A feketék leggyakoribb feladata a lovak betörése volt” – vélekedik Mike Searles, az Augusta Állami Egyetem nyugalmazott történészprofesszora. „A színesbőrű cowboyok főként marhaszállító vagonokban utaztak, s jellegzetes énekeikről lehetett felismerni őket, amelyek az utazó szarvasmarhák megnyugtatására szolgáltak” – tette hozzá az előadásait rendszerint sarkantyús csizmában és vadnyugati kalapban tartó kutató.

A professzor kutatása szerint – amely során a századelő rabszolgáival is készített interjúkat – a fekete bőrű cowboyok egyfajta „területi egyenlőségben” részesültek. „Cowboyként bizonyos fokú függetlenséggel rendelkezett az ember, nem voltak felügyelői, lóháton utazhatott, s akár napokra elkóborolhatott” – mondta Searles. (gondoljunk csak Tarantino filmjének azon jeleneteire, amikor a fehér földesurak elképedve nézik, amint Django lovon ül.)

A fehérekkel összehasonlítva az élet jóval nehezebb volt a színesbőrű cowboyok számára. A 80 éves Vincent Jacobs egykori rodeó versenyző még tisztán emlékszik a két világháború közötti és utáni rasszizmusra. „A fekete és fehér versenyzőket különválasztották” – idézte fel a BBC-nek emlékeit, „csak akkor engedtek rodeózni, ha a fehérek már mind elhagyták az arénát.” A 88 éves Cleveland Walters is szomorúan emlékezett vissza ezekre az időkre: „mindig nekünk kellett elvégezni a fehérek után a piszkos munkát, volt, hogy egymagam 20 marhát kellett befognom, s kordában tartanom.”

Természetesen forgattak olyan hollywoodi filmeket is, ahol feltűnt a filmvásznon egy-egy fekete cowboy. Az első ilyen alkotás 1937-ből való, igaz a Harlem on the Prairie című filmben az egyik főszereplő, Herb Jeffries eredetileg fehér bőrű volt, ám bőrét befestették. Egy 1956-os John Ford-filmben, a The Searchersben is feltűnik egy színesbőrű cowboy, akit feleségével együtt a történet szerint 1865-ben komancsok raboltak el, s majd a John Wayne által játszott veterán polgárháborús hős fogja őket kiszabadítani. A BBC összeállítása szerint mindössze hét olyan westernfilm volt, amelyben fekete cowboyok is feltűntek, szemben a több mint ezer, kizárólag fehér bőrű cowboyokat felvonultató alkotással.