Így néz szembe Lengyelország a saját múltjával

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetét (Instytut Pamięci Narodowej – IPN) 1998-ban alakították meg és 2000-ben kezdte meg működését. A hagyományos levéltári funkciókon túl a róla rendelkező törvény kihangsúlyozza az elmúlt totalitárius rendszerekben elkövetett bűnök vizsgálatának a feladatát is.

A szervezeti egységei

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (Instytut Pamięci Narodowej – IPN) élén az elnök áll, akit az intézményi tanács előterjesztése alapján a szejm választ meg 3/5-ös többséggel a szenátus egyetértésével hét évre (első vezetője 2000–2005 között Leon Kieres volt, majd őt követte a katyńi repülőgép-balesetben elhunyt Janusz Kurtyka, akinek helyét 2010-ben Franciszek Gryciuk vette át, 2011-ben az akkor 38 éves Łukasz Kamiński lett az intézet első embere). Az elnök munkáját helyettes segíti, a 11 tagú tanácsból hét főt a szejm, kettőt-kettőt a szenátus és az államfő delegál ugyancsak hét évre.

Az intézet négy nagyobb szervezeti egységre tagolódik: Lusztrációs feladatokat kapott a Lengyel Nemzet Ellen Elkövetett Bűnöket Vizsgáló Főbiztosság, amely 2011-ig 900 vizsgálatot folytatott le, 240 vádiratot készített 400 személy ellen. Az intézet 2007 óta Átvilágítási Irodát működtet és nagy létszámmal, komoly költségvetési ráfordítással tartja fenn Közoktatási Irodáját. Utóbbi tudományos kutatásokat végez, oktatási, ismeretterjesztő tevékenységet folytat több képzési szinten. Ez a gyerekeknek szóló társasjátékoktól (úgymint „Legyél te is lengyel marsall”, „Emlékezés 39”, „Sorban állás”, „Angliai csata”) a kiállításokon és konferenciákon keresztül a különböző kiadványokig (2009-ig 600 ilyen jelent meg) terjed. A levéltári feladatokkal, a kutatók és az egyéni betekintők kiszolgálásával a Levéltári Iratok Megőrzéséért és Közzétételéért Felelős Iroda van megbízva.

A jogszabály kötelezi az Átvilágítási Irodát, hogy katalógusokat készítsen és hozzon nyilvánosságra a közhivatalt ellátó személyek ellenőrzéséről. A személyes adatokat tartalmazó listák az intézet honlapján keresztül (http://www.ipn.gov.pl/) érhetők el. Ez részét képezi a kormány nyilvános információkat tartalmazó weboldalának, amelyen keresztül biztosítják az állampolgároknak az állami szervek, önkormányzatok, szakszervezetek, egyéb közfeladatot ellátó szervek közérdekű adataihoz való hozzájutást.

Az adatbázisban négyféle listában lehet keresni. Az elsőben az 1989. augusztus 23. előtti párt- és állami vezetőkről találhatók adatok. Tartalmazza a Lengyel Munkáspárt, majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Minisztertanács tagjainak, a központi államigazgatási szervek vezetőinek rövid életrajzi adatait, a betöltött párt- vagy állami pozíció megnevezését, helyét és idejét. A lista folyamatosan bővül, ennek intenzitását jól mutatja, hogy egy évvel ezelőtt 9133 személyről szolgáltatott információkat, jelenleg 11 678-ról.

Az átvilágítási eredmények

Az adatbázis következő része az állambiztonsági alkalmazottak, tisztek lajstroma, akikhez a kevésbé ismert katonai elhárítás beosztottait is sorolják. A 2011. májusi állapot szerint 24 659 személy ilyen jellegű pályafutása ismerhető meg. A harmadik információs kategória a törvény által meghatározott tisztségeket betöltő személyek átvilágításának eredményeit tartalmazó gyűjtemény. Eddig 5486 szejm-képviselő, területi tanácstag és egyéb közhivatalt ellátó állampolgár múltját vizsgálták meg.

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete – egyedüli ilyen intézményként – a megfigyeltekről is adatbázist készít. Jelenleg 5323 olyan személyt ismertetnek, akikről a kommunista állambiztonsági szervek információt gyűjtöttek, és akik engedélyt adtak arra, hogy adataikat nyilvánosságra hozzák. Ebbe a virtuális katalógusba ugyanakkor nem veszik fel a rendszerrel bármilyen formában együttműködőket, legyen szó besúgásról, vagy tisztviselői, katonai pozícióról.

Lengyelországban tehát a nemzeti emlékezet részének tekintik a társadalom információs kárpótlásával kapcsolatos teendőket. Ám ez nemcsak a „felelősök–áldozatok” listáinak utólagos megkonstruálását jelenti, hanem egyben a tudományos ismeretterjesztést is. Az intézet komoly honlapfejlesztési munkát végez, ennek eredményei azok az oktatási portálok, amelyek segítségével az érdeklődő végighaladhat a lengyel történelem mérföldkövein.

A nemzeti emlékezet kronológiájának nyitó eseménye Lengyelország 1939-es lerohanása. A két irányból történő megszállásra már az internetes felület elérhetősége is utal, hiszen névadója két dátum: a német betörés napja, 1939. szeptember 1., és a szovjet támadás kezdete, 1939. szeptember 17. Az oldal a rövid történeti áttekintés mellett látványos térképeken mutatja be a hadmozdulatokat, ugyanakkor válogatott dokumentumanyagot: írásos forrásokat, fotókat és korbeli filmrészleteket tesz elérhetővé.

Időben a következik az Európa legnagyobb zsidó közössége ellen elkövetett bűnök sorozata. A lengyel kulturális örökség megőrzésén és terjesztésén szorgoskodó Nemzeti Kulturális Központtal (Narodowe Centrum Kultury) közösen fejlesztett „Élet az életért” (http://www.zyciezazycie.pl/) honlap az 1939 és 1945 közötti holokauszt borzalmait dolgozza fel, helyszínekre lebontva a történéseket. Az áldozatok emlékének szentelt ismeretanyagban az elpusztított, táborokba került zsidóság mellett helyet kaptak azok a lengyelek, akik vállalva a veszélyt, segítséget nyújtottak üldözött honfitársaiknak a vészkorszakban.

Igaz, nem saját domain névvel rendelkező IPN oktatási portál, mégis idekívánkozik a 20. századi lengyel történelem másik nagy tragikus emlékezeti eseményével, a katyńi mészárlással foglalkozó internetes felület. Az IPN honlapja megpróbálja egy helyre gyűjteni az 1940 tavaszán történt kivégzésekkel kapcsolatos összes lényegi információt. Így egyrészt aktuális hírportál, amely tájékoztat az elkövetkező rendezvényekről, fiataloknak szóló versenykiírásokról, regisztrálja a megemlékezéseket, a kiállításokat, a kiadványokat, az érintett civil szervezeteket, egyesületeket, másrészt teret ad a tágabban értelmezett információs kárpótlás igényének is.

Történeti-topográfiai ismereteket nyújt, dokumentumokat, fotográfiákat, korabeli leveleket ismertet meg. Közzé teszi azoknak a listáját, akik „kimondták az igazságot Katyńról”, és ezért büntetés, hátrány érte őket, továbbá megnevezi az „elnyomóikat”, azokat a tiszteket, ügyészeket, bírákat, akik velük szemben nyomoztak, ítéleteket hoztak. A honlapon olvasható 13 hozzátartozónak a strasbourgi bírósághoz 2009-ben eljutatott panasza, amelyben Oroszországot teszik felelőssé rokonaik haláláért. Mindez együttesen jól példázza az intézet azon törekvését, hogy a lengyel történelem sokáig elfojtott, egyfajta zárványként kezelt része végre a méltó helyére kerüljön a nemzet hivatalos és élő emlékezetében.

Müller Rolf teljes cikke a Betekintő 2012/2. számában olvasható