Gouth Kálmán

Kemenesmagasi, 1912. május 6. – Budapest, 1949. december 23.

Gouth Kálmán a Vas megyei Kemenesmagasi nevű faluban látta meg a napvilágot. A MÁV-altiszt édesapja előbb a szombathelyi, majd a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumba járatta fiát. Az 1932-es érettségije után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem és latin szakra iratkozott be, ahol olyan középkorászok oktatták, mint Mályusz Elemér vagy Szentpétery Imre. 1936-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet, értekezésének címe: „Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon”.

1937-től az aszódi Evangélikus Líceum tanáraként dolgozott, következő évben pedig ösztöndíjasként Párizsba utazott kutatni. Egyike volt azon történészeknek, akik felemelték szavukat Magyarország feudalizmus okozta elmaradottsága miatt és demokratikus társadalmi változásokat akartak.

A terület-visszacsatolások után egészen 1944-ig kolozsvári főlevéltárnok. A középkorászi vénával megáldott Gouth Erdélyben írta meg alapvető Árpád-korral foglalkozó műveit, s kolozsvári tevékenysége idején sikerült fényt deríteni a megfelelő források használatával Hunyadi Mátyás pontos születési dátumára, 1443. február 23-ra. Az Erdélyben töltött idő alatt dolgozott a Kolozsvári Szemle, az Erdélyi Múzeum és a Hitel munkatársaként is.

A szovjet sereg közeledtével 1944 őszén Kolozsvár polgármesterének javaslatára a levéltár anyagainak egy részét Szombathelyre szállítatta. Erdélybe már nem tudott ezután visszatérni, a nyilasokkal pedig nem szimpatizált, így bujkálni kényszerült. 1945 elején a szovjet hadsereg fogságába került, akik a gödöllői gyűjtőtáborba vitték Kosáry Domokossal együtt, ezt követően a romániai Focsaniba, majd a Szovjetunióba vitték. A láger teljesen megtépázta idegeit, s betegen tért haza 1948-ban.

1949-től a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetében dolgozott. Egy nagy, átfogó magyar történeti munkáról álmodott, a házasságot is komolyan fontolóra vette korábbi szerelmével, úgy tűnt rendbe jött a gulág borzalmai után. Azonban lelki betegségén nem tudott úrrá lenni, s 1949. december 23-án Érd mellett a vonat elé vetette magát.

Főbb művei:

• Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Budapest 1936.
• A magyarországi latinság helye az egyetemes latinságban. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest, 1938.
• Mikor született Mátyás király? Kolozsvár, 1943. 20 p. (Kolozsvári Szemle, 1943/3; A Kolozsvári Szemle könyvtára 10.)
• Megoldandó kérdések az Intelmekben. In: Századok, 1943. pp. 1-40.
• Eszmény és valóság Árpád-kori királylegendáinkban. Kolozsvár, 1944.
• Emlékezés Bél Mátyásra 1684-1749. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1981. Budapest, 1982.