Besze Tibor
Gyöngyös, 1966. május 31. – Eger, 2009. július 10.
Az 1966. május 31-én Gyöngyösön született Besze Tibor az általános iskolát gyöngyöstarjáni intézményben végezte el, mindezek után az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulója lett, ahol 1984-ben tett érettségi vizsgát.
1985-ben felvételt nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol orosz és történelmi tanulmányokat folytatott. Mindezek elvégzése után az Eszterházy Károly Főiskolán tanított. 2000-ben a történelemtudomány doktorává avatták. Doktori dolgozatát 2007-ben ki is adták Népesség és agrárgazdálkodás Gyöngyösön (1686–1848) címmel Egerben.
Nekrológjában így emlékeztek vissza oktatómunkásságára „Besze Tibor tizenkét éves oktatói pályafutása alatt hallgatóival nemcsak megkedveltette az Árpád-kori magyar történelmet, de felébresztette bennük az igazi hivatástudatot is: a történelem és a tudomány iránti alázatot. Soha nem elégedett meg a szakirodalom végkövetkeztetéseivel. Állandóan újabb és újabb szempontokat vetett fel, s a feltett kérdésekre mindig a tökéletes megoldást kereste.”
Diákjainak visszaemlékezései szerint a tanár úr nem csupán tanított, hanem a tárgy megértésére és továbbgondolására ösztökélte hallgatóit, akik gyakran segítettek neki a régészeti munkáknál, ásatásoknál. Boldogan idézték fel az abasári (Aba Sámuel sírja) munkákat és a beszélgetéseket.
Az Egri Végvár Polgári Körök alapító tagja volt, érdeklődése a magyar középkort majdnem teljes szélességben felölelte, az ősmagyar kortól az Árpád-kor végéig. Kedvenc történelmi személyisége az elfeledett Aba Sámuel volt, akinek sírjának ásatása Besze Tibor nevéhez fűződik.
2009. július 10-i hirtelen halála előtt mindenki értetlenül állt. Az Eszterházy Főiskola Középkori és Újkori Magyar Történelem Tanszékének egyetemi docensének kutatásai és történészi munkássága befejezetlen maradt.
