András Károly politológus, tudományos kutató, közíró, a kelet-nyugati kapcsolatok és a keresztény-politikai témakörök szakértője, a nemzeti identitás és kisebbségi kérdések kutatója, valamint a Szabad Európa Rádió (SZER) vezető munkatársa volt.

Gyermekkorunkban édesapám történeteiből gyakran vissza-visszavillant saját ifjúságának romantikus, bennünk nosztalgiát keltő élményvilága Felvidéken, a mai Kelet-Szlovákiában, ahol ő felnőtt. Édesanyja a klasszikus értelemben értendő gazdasszony volt. Rengeteget vadászott (apja a Dessewffy család birtokának főerdészeként ténykedett), kutyából és egyéb háziállatból sok volt, de a kemény, ropogó telekből is jutott bőven, pénzből viszont nem sok.

Az elemi iskolában, legalábbis egy időben, apám volt az egyetlen, aki cipőt viselt. Ezt mélységesen szégyellte is.

Egy szép nap apám édesapjával vadászaton volt, és akarva-akaratlanul végig kellett néznie, amíg egy rosszul meglőtt, megsebzett őznek a szeméből kiszállt az élet. Többet nem volt hajlandó vadászni.

Mélyen keresztény-szociális gondolkodása később Kassán, a Pfeiffer Miklós kanonok úr vezette Katolikus Diákok Reformkörében fejlődött tovább. Pfeiffer Miklós bácsi a családunkban uralkodó vélemény szerint tovább inspirálta apám puritán hajlamát, tartózkodó modorát – de szinte sziporkázó intellektualizmusát és humorát is.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz számában olvasható.