Assisi Szent Ferenc emlékét idézi az idei vatikáni karácsony
Assisi Szent Ferenc 1226-os halálának 800. évfordulóját állítja középpontba a Vatikán az idei karácsonyi ünnepségsorozaton. December 7-én 17 óra 30 perckor egy különleges szertartás keretében egyszerre gyulladnak ki a fények a Szent Péter téri karácsonyfán és az olaszországi Gubbio feletti hegyoldalon.
- A Vatikán Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulóját ünnepli idén karácsonykor.
- December 7-én egyszerre gyulladnak ki a fények a Szent Péter téren és Gubbióban.
- Az ünnepség a gubbiói farkas legendáját és az 1223-as grecciói betlehemet idézi fel.
A Szent Péter téren felállított karácsonyfa egy 24 méter magas, mintegy 7,5 tonnás közönséges jegenyefenyő, amely a dél-olaszországi Pollino Nemzeti Park Cugno dell'Acero nevű erdejéből származik, és Terranova di Pollino önkormányzatának adománya. A több mint 50 ezer LED-égővel megvilágított fát olasz kórházakban onkológiai kezelés alatt álló gyermekek kapcsolják majd fel.
A fenyőt olyan kerámiadíszek ékesítik, amelyeket a Lene Thun Alapítvány kórházi műhelyeiben készítettek a beteg gyermekek, az ünnepi időszak lezárása után pedig a faanyagot szociális, művészeti és liturgikus célokra hasznosítják. Ezzel egy időben Gubbióban kigyúlnak az Ingino-hegy lejtőjén elhelyezett fények, amelyek hagyományos fenyő helyett egy hatalmas, a hegyoldalra kifeszített karácsonyfa körvonalát rajzolják ki.
Gubbio kitüntetett szerepe a ferences hagyományban a város lakóit egykor rettegésben tartó farkas történetéhez kapcsolódik, amelyet a késő középkorban összeállított Fioretti di San Francesco (Szent Ferenc virágoskertje) őrzött meg. Az elbeszélés szerint a félelmetes állat háziállatokra és emberekre támadt, így a lakók nem mertek kilépni a városfalakon túlra.
Ferenc a figyelmeztetések ellenére szembenézett a farkassal, keresztet vetett rá, és testvérének szólítva békére szólította fel. Mivel felismerte, hogy az éhség hajtotta az állatot, megállapodást közvetített: a polgárok vállalták a farkas élelmezését, cserébe az állat a szent tenyerébe tette a mancsát, és békésen élt tovább a településen. Bár a beszámoló dokumentált történelmi esemény helyett középkori vallási legendaként értelmezhető, jól tükrözi a ferences lelkiség könyörületre, megbékélésre és a természettel való kapcsolatra épülő szemléletét.
A karácsonyi ünnepkör másik közismert hagyománya, a betlehemállítás szintén Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. Korai életrajzírója, Celanói Tamás feljegyzése szerint a szent 1223-ban, 3 évvel halála előtt az olaszországi Greccióban szénával teli jászlat, ökröt és szamarat állíttatott fel, hogy a hívek átélhessék Krisztus születésének körülményeit. Bár a születéstörténet ábrázolásai korábban is léteztek, a grecciói szertartás és a ferences rend tevékenysége fontos állomást jelentett a szokás elterjedésében.
Idén a Szent Péter téren a Chieti-Vastói Főegyházmegye és partnerei által adományozott, A nagy misztérium című betlehem látható életnagyságú figurákkal, hagyományos olasz vályog- és szalmatetős épületek között; az alkotásban 90 település, 146 plébánia, valamint oktatási és szakképzési programokban részt vevő fogvatartottak is közreműködtek. A vatikáni VI. Pál teremben emellett egy második, tengeri környezetbe helyezett betlehem is nyílik a viareggiói karnevál kézműveseinek munkájaként, amely a napkeleti bölcseket a Földközi-tengerről érkező tengerészekként jeleníti meg.
Ez is érdekelhet
Assisi Szent Ferenc (1181 vagy 1182 és 1226 között), eredeti nevén Giovanni di Pietro di Bernardone, tehetős umbriai posztókereskedő fiaként született, ám ifjúkori megtérése után lemondott vagyonáról. A szegénység, a bűnbánat és az evangéliumi egyszerűség eszményét követve alapította meg a kisebb testvérek rendjét, amelynek reguláját III. Ince pápa 1209-ben szóban jóváhagyta, majd III. Honoriusz 1223-ban írásban is megerősítette. A koldulórend megjelenése választ adott a 12. és 13. századi nyugat-európai városfejlődés társadalmi feszültségeire és az egyház belső megújulási igényére. Ferenc 1226. október 3-án hunyt el Assisi közelében, a Porciunkula-kápolnánál, IX. Gergely pápa pedig már 1228-ban szentté avatta.
Ferenc tanításai és a róla szóló elbeszélések a középkori európai kultúrára és művészetre is mély hatást gyakoroltak. A 14. században olasz nyelven is elterjedt Fioretti széles körben népszerűvé tette a szent alakját, míg a korai reneszánsz festészetben olyan mesterek örökítették meg életének jeleneteit, köztük a grecciói karácsonyt, mint Giotto di Bondone. A ferences szerzetesek közvetítésével a betlehemállítás az újkorra egész Európában elterjedt egyházi és népi hagyománnyá vált.
