A vörösterror 133 napja
Murányi Gábor

Igazolt bornírtságok (II.)

„A belügyi szervek által különösebb feltűnés nélkül lefolytatott vizsgálat megállapította...”

Hogy pontosan mit állapított meg, azt hagyjuk még homályban egy röpke bekezdésnyit, s meditáljunk el azon, hogy a szóbanforgó állambiztonsági vizsgálatot 1974 decemberében egy könyvkritika miatt rendelték el. Eredményéről pedig 1975 legelején már a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kulturális alosztálya kapott „szigorúan bizalmas!” jelzetű hivatalos összefoglalót. Ez a belügyéri jelentés is szerves része lett annak a feljegyzésnek, amelyet az alosztály vezetője, Tóth Dezső (nem sokkal később már kulturális miniszterhelyettes) készített.

A Múlt-kor előző számait ismerők számára talán nem meglepő: a vizsgálatlavinát egy sajtóhiba indította el, azt azonban, hogy a pártközponti nyomozásba ezúttal a titkosszolgálat is belefolyt, az indokolta, hogy az „érintett” személy nem más volt, mint Kádár János. A párt első emberének soron következő beszéd- és cikkgyűjteményét 1974 végén – ki tudja, miféle meggondolásból – karácsonyi újdonságként adta közre a Kossuth Könyvkiadó.

A szöveggyűjtemény megjelenésére még a napilapoknál is fürgébben reagált az igen sajátos helyzetű folyóirat, a Valóság. A közölt írásaival nem ritkán a cenzurális határokat is feszegető, úgymond jobbító szándékú szocialista értelmiségi orgánum a szókimondás részleges szabadságáért vissza-visszatérően hűségnyilatkozatokkal fizetett. A Kádár-kötet recenziója is ezt szolgálta – volna. A Valóság decemberi számában ugyanis a folyóirat belső köréhez tartozó író, nem mellesleg „a szocialista színházi modellel” kísérletező Huszonötödik Színház direktora, Gyurkó László A történelem jelene című eszmefuttatásában meghökkentő kijelentésre ragadtatta magát: „Kádár nem államférfi, politikus, aki a történelem jelenében gondolkodik.”

Kádár János és Gyurkó LászlóKádár János és Gyurkó László

 

Az ország első számú vezetőjének államférfiúi nagyságát megkérdőjelező mondat azonban nem vélemény, hanem egy rosszul végrehajtott húzás eredménye volt, a szövegben ugyanis ott ragadt a „nem” szócska. Legalább is ez derül ki a folyóirat főszerkesztőjétől, Kőrösi Józseftől megrendelt igazoló jelentésből. A sokat tapasztalt sajtómunkás legelőször is „bántó sajtóhibának” aposztrofálta a malőrt, jelezve, hogy a valóságban a szöveg így hangzott (volna): „Kádár államférfi, politikus, aki a történelem jelenében gondolkodik.” Tehát szembeállításról szó sincs, csupán szerencsétlen véletlenek összeadódásáról.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok