Újabb vita robbant ki két, a náci korszakban eladott festmény körül

2026. november 22.-Múlt-kor

Két, a 15. századból származó festményt készül elárverezni november 21-én a kölni Lempertz aukciósház, annak ellenére, hogy az alkotások tulajdonjoga körül jelenleg komoly vita zajlik. A Johann Koerbecke német festőnek tulajdonított műveket 2025-ben már visszaszolgáltatták egy náci üldöztetést elszenvedett család örököseinek, a Max Stern Alapítvány szerint azonban az eljárás nem rendezte egy, az alkotások későbbi, ugyancsak a náci korszakhoz kapcsolódó tulajdonvesztésének kérdését.

Összefoglaló
  • A kölni Lempertz aukciósház november 21-én két, Johann Koerbecke német festőnek tulajdonított, 15. századi alkotást készül elárverezni, a fennálló tulajdonjogi vita ellenére.
  • Az Angyali üdvözlet és a Szent Bernát látomása című festmények eredetileg egyetlen oltárszárny két oldalát díszítették, és egyenként 200–300 ezer euróra (76–114 millió forintra) becsülik értéküket.
  • A Max Stern Alapítvány szerint a korábbi visszaszolgáltatás nem rendezte a festmények későbbi tulajdonvesztésének kérdését, amely szintén összefügghetett a náci üldöztetéssel.
Johann Koerbecke: Szent Bernát látomása
Johann Koerbecke: Szent Bernát látomása. Forrás: Wikimédia Commons / Közkincs

A Lempertz november 21-ei, régi mestereknek szentelt árverésén két, eredetileg egyetlen oltárszárny két oldalát díszítő festmény, az Angyali üdvözlet és a Szent Bernát látomása is kalapács alá kerülhet - amennyiben sikerül rendezniük az érintett feleknek az alkotások tulajdonjogi helyzetét. A tölgyfatáblákra festett, egyenként körülbelül 94 × 78,5 centiméteres alkotások értékét a szakértők az előzetes felmérések során 200–300 ezer euróra (mintegy 76–114 millió forintra) becsülték, és az aukciósház tervei szerint előbb külön-külön, majd együtt is árverésre bocsátják őket. A festmények egy kisebb oltárépítményhez tartozhattak, amelyet Koerbecke 1470 és 1480 között készített a vesztfáliai Marienfeld ciszterci kolostora számára, mintegy két évtizeddel az apátság 1457-ben befejezett főoltára után.

Az egyik táblán Szűz Mária és Gábriel arkangyal találkozása látható egy részletgazdagon ábrázolt szobában, míg a másik festmény Clairvaux-i Szent Bernát misztikus látomását jeleníti meg, amelyben a keresztre feszített Krisztus lehajol, hogy átölelje a térdeplő szerzetest. A két jelenet eredetileg ugyanannak a fatáblának az ellentétes oldalán helyezkedett el, az oltárszárnyat azonban 1936-ban kettéválasztották, így a képek önálló műalkotásként is értelmezhetők. A Lempertz dokumentációja szerint a beavatkozást Max Stern műkereskedő kezdeményezte az akkori tulajdonos akarata ellenére, a mostani árverés pedig kilencven év után először kínál lehetőséget a két festmény együttes bemutatására. 

Az alkotások tulajdonlástörténete a 19. századig vezethető vissza, amikor Alexander Haindorf gyűjteményéből a Loeb-Caldenhof családhoz, majd Ellen Funke-hoz kerültek. A festményeket Funke 1936 októbere és novembere között adta át a düsseldorfi Galerie Sternnek, ahonnan a következő években különböző műkereskedőkön keresztül két eltérő gyűjteménybe kerültek: a Szent Bernát látomása 1938-ban a Bajor Állami Festménygyűjtemények tulajdona lett, míg az Angyali üdvözlet több tulajdonosváltást követően 1996-ban a kölni Kolumba múzeum gyűjteményébe jutott.

A két német múzeum 2025-ben visszaszolgáltatta a festményeket Ellen Funke örököseinek, elismerve a korábbi tulajdonos náci üldöztetéshez kapcsolódó veszteségeit. A Szent Bernát látomását a bajor múzeum nyilvántartása szerint legkésőbb október 20-ig átadták a jogosultaknak, míg az Angyali üdvözlet decemberben került vissza a családhoz. A visszaszolgáltatás azonban nem zárta le teljesen az ügyet, mivel a Dr. Max és Iris Stern Alapítvány szerint a festmények későbbi tulajdonlástörténetében egy második, szintén a náci üldöztetéssel összefüggő jogsérelem is történhetett.

Az alapítvány arra hivatkozik, hogy Max Stern zsidó műkereskedőként maga is a náci rezsim üldöztetésének áldozata volt, ezért tisztázni kell, milyen körülmények között kerültek ki a festmények a galériájából - a jelenleg ismert dokumentumok ugyanis nem bizonyítják egyértelműen, hogy Stern megvásárolta-e az alkotásokat, vagy csupán közvetítőként vett részt értékesítésükben, ahogyan az sem tisztázott, hogy későbbi eladásukat befolyásolta-e az üldöztetés. Az alapítvány ezért az árverés felfüggesztését követeli, amíg mindkét érintett család igényeit figyelembe vevő, igazságos megállapodás nem születik.

A Lempertz ezzel szemben úgy véli, hogy a múzeumok jogszerűen szolgáltatták vissza a festményeket az elsődlegesen érintett örökösöknek, és az alkotások értékesítésének nincs jogi akadálya. Az alapítvány ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a művek továbbra is szerepelnek az Interpol, az Art Loss Register és a német Lost Art Database nyilvántartásaiban, amelyek az eltűnt, vitatott eredetű vagy jogtalanul elvett műtárgyak azonosítását segítik.

A Stern Alapítvány egy 2025-ös németországi precedensre is hivatkozik, amikor egy P. V. Plasnak tulajdonított festmény ügyében két üldöztetést elszenvedő család örököseinek igényét is elismerték. Az akkori megállapodás értelmében a műalkotás tulajdonjogát egyenlő arányban osztották meg a Stern Alapítvány és Hugo Heinemann örökösei között, miközben egy esetlegesen később jelentkező korábbi jogosult számára is biztosítottak részesedési lehetőséget. Ez az eset ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Koerbecke-festmények ügyében is hasonló megoldásnak kell születnie, hiszen a tulajdonosváltások körülményei eltérőek lehetnek.