Kutyája is segített az újraválasztásért harcoló Rooseveltnek

Az 1940-ben született négylábút Roosevelt unokatestvérétől, Margaret „Daisy”Suckleytől kapta karácsonyi ajándékként. A kutya eredetileg a Big Boy névre hallgatott, de FDP előbb a skót előd, John Murray iránti tiszteletből Murray the Outlaw of Falahillre keresztelte, majd ennek rövidítéseként született meg a „Fala” becenév.

A házi kedvenc nélkül a demokrata elnök szinte ki sem tette a lábát a Fehér Házból: Fala követte Rooseveltet szülővárosába, Springwoodba (New York) és Warm Springsbe, FDR kedvenc fürdőhelyére is. A kutya jelen volt számos fontos eseménynél is, utazott az elnöki különgépen és a Ferdinand Magellan vasúti kocsin, de jelen volt az Atlanti Charta québeci konferenciáján és Rooseveltnek a mexikói elnökkel, Manuel Ávila Camachoval való találkozásán is Monterrey városában. Az eb azonban sokszor megszökött a Fehér Házból, de a washingtoni járókelők sokszor felismerték és visszavitték gazdájához.

Roosevelt hamar rádöbbent, hogy a háziállat egyben a propaganda eszköztárának nélkülönözhetetlen kellékévé vált, amelynek segítségével az elnök megközelíthetővé vált a választók számára. Fala kivette a részét a második világháborús amerikai erőfeszítésekből, s az Egyesült Államok hadseregének tiszteletbeli közlegényévé, az otthoni front egyik emblematikus figurájává vált: az ardenneki offenzíva idején ugyanis a frontokon harcoló amerikai katonák azt kérdezték egymástól, hogy mi az elnök kutyájának neve, megakadályozandó az ellenséges német katonák beszüremkedését.



Fala nevét többek között az ún. Fala-beszéd is megőrizte, amelyet Roosevelt az elnökválasztási kampány keretében 1944. szeptember 23-án tartott Washingtonban, a Fuvarozók Nemzetközi Társulata előtt. A közel negyven perces beszédben az elnök a kongresszus republikánus tagjait ostorozta, s részletesen taglalta az őt ért jogtalan támadásokat.

Egy ízben Roosevelt az egyik republikánus vádra, amely szerint az elnök mikor véletlenül az Aleut-szigeteken hagyta kisállatát, s az amerikai tengerészet egyik rombolóját küldte érte, a következőket mondta hallgatósága előtt: „Ezek a republikánus vezetők nem elégszenek meg azzal, hogy engem, a feleségem, vagy a fiaimat támadják. Nem, nem elégszenek meg vele, most már a kutyámat, Falát is célkeresztbe vették. Nos, természetesen sem én, sem pedig a családom nem nehezményezi ezeket a támadásokat – de a kutyám zokon veszi őket. Tudják, Fala skót, s ahogy megtudta, a republikánus történetgyártók olyan történetet főztek ki, amely szerint én ott hagytam az Aleut-szigeteken, majd egy rombolót küldtem érte – az adófizetők pénzén, két, három, nyolc vagy húsz millió dolláros áron –, az ő skót lelke nagyon felháborodott ezen. Nem az a kutya már, aki régen volt. Ahhoz már hozzászoktam, hogy rosszindulatú hazugságokat hallok magamról – mint hogy magamat nélkülözhetetlennek állítom be. Azt hiszem, megvan a jogom, hogy felemeljem a hangom a kutyámat ért rágalmazások ellen.”

A beszéd után a republikánusokhoz húzó Time magazin is megállapította, hogy „az öreg mester még mindig érzi, Franklin Roosevelt a legjobb formáját nyújtotta”. A lap egy veterán virtuózhoz hasonlította az elnököt, aki a színész tökéletes időzítésével, hangszínével és magabiztosságával letaglózta közönségét, s egyben arról biztosította az amerikai szavazópolgárokat, hogy Rooseveltben még benne van a varázslat, a Fala-beszéd pedig a „bajnok végső jobbhorga” volt – a kampány ezzel új lendületet vett. A New Republic szerint „kevés olyan amerikai politikus volt, aki annyira biztos lett volna magában, hogy a humort a méltóság megtartása mellett is képes használni”. A beszéd annyira lenyűgözte Robert Hannegant, a demokrata párt nemzeti bizottsági elnökét, hogy a kampány menetébe további hasonló eseményeket akart beiktatni New York, Chicago, Cleveland és Pittsburgh városában, de ekkor már sokan megkongatták a vészharangot, s az ömlengő sajtót is rendre intették, ugyanis újra terítéken volt Roosevelt romló egészségi állapota.

A hivatalos tájékoztatás szerint agyvérzésben 1945. április 12-én elhunyt elnököt Fala hét évvel élte túl: az 1952-ig FDR feleségével, Eleanor Roosevelttel élő négylábút később Springwoodban a tizenkét évig hivatalban levő demokrata párti elnök mellé temették.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig